A stratégiakérdés kormányváltás után merőben más európai politikára lesz szükség, mert közben az EU-ban is egy rendszerváltozás volt, amit láthatóan abszolúte nem értünk. Magyarország legégetőbb gondja az 1,8 millió megszűnt munkahely, miközben hatalmas környezetrekonstrukciós és rehabilitációs, illetve agrármodernizációs óriásberuházások várakoznak megvalósításra már évtizedek óta.

Ma már a kiterjedt árnyékgazdasággal rendelkező országok csoportjából a panamista politikai rendszerek, és azok között is a legmagasabb szürke és fekete gazdasággal rendelkező gazdasági rezsimek közé emelkedtünk. Ezt a minősítést nem pusztán a szürke (törvénykerülő) és fekete (törvénytelen) gazdaság nagyságrendje kapcsán állapítják meg, amelyet Magyarország esetében a GDP 10-15 százalékára tesznek.

Ma senki nem tudja (a távozó kormányt is beleértve), hogy mekkora hiány marad folyó költségvetés mellett a következő kormányra. Egyfelől már kiderült, hogy a tervezett hiány minimálisan a duplája lesz, amit az IMF és az EU és kész elfogadni.

Mi lesz a forinttal? (Mi van az euróval?)

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

A magyarországi gazdasági média antinacionalista irányultsága mellett is kirívó az a hozzáállás, hogy a magyar egyéni és közösségi érdek szempontjából még véletlenül sem jelenik meg az új fejlemény hatásának elemzése, illetve a várható események és hatások a kereskedelmi magánérdek, vagy a magyarországi külföldi érdekeltségek legsajátosabb érdekei mentén tárgyalása a jellemző.

A magyar gazdaságról semmilyen víziók nincsenek, már ami a tudatos és lehetséges jövőket illeti, viszont állandóan születnek negatív víziók és nem hazai szerzőktől. Most éppen államcsődöt vizionál helyzetünk láttán egy neves amerikai gazdasági szakértő, Kenneth Rogoff, aki szerint az IMF-támogatással csak némi időt nyert Magyarország.