Sziasztok! A témával kapcsolatban olvashatunk Dr. Berkő Péter Szülészeti Zárójelentés c. írásában is. Leírja, hogy episiotomiát csak szükség esetén kell, ill. szabad végezni... Akit részletesebben érdekel, itt elolvashatja a művet:
http://www.letolthetokonyvek.hu/konyvek/szuleszeti-zarojelentes-dr-berko-peter-2011

Válasz

Kislányomat saját otthonunkban hoztam világra (tervezett otthonszülés volt) gátmetszés nélkül. Még a várandósság alatt az orvos, akihez jártam elmondta, hogy teljesen lehetetlen első szülésnél a gátmetszést elhagyni, egyik kórházi szülésznő pedig azzal "vígasztalt", hogy úgyis császározni fognak, mert sportoló vagyok, ráadásul lovas,kizárt, hogy tágulni tudjak. Mindezekel szemben gátvédelemmel szültem 3,8kg-os, 55cm-es babámat. Nincsenek rajtam csúnya hegek, nincs vizelettartási nehézségem, szexuális problémám, fájdalmam. A védőnő, aki kijött a szülés másnapján megnézni a babát, majd' hanyatt esett, hogy lazán törökülésben szoptatok, simán felpattanok az ágyról, teszek-veszk, stb. Nem hiszem, hogy gátmetszéssel ezt meg tudtam volna csinálni.
A szülés után 6 héttel lovagoltam!

Válasz

"Elsõ szülésemnél kb. másfél órával a gyerek tényleges megszületése elõtt vágtak gátat. Ekkor jó idõre leálltak a fájásaim, nem tapasztaltam, hogy ez felgyorsította volna a szülést. Utána kb. hat hétig nem tudtam ülni, s a varratszedést is beleértve rettenetes volt az egész. Egy év is eltelt, mire nem éreztem zavarónak a heges részt. Másodszor olyan orvosnál szültem, akiben megbíztam, s õ is vágott, kb. egy cm-t. Délután már ülni tudtam, a felszívódó varratok kényelmesebbnek bizonyultak. Tíz hónapig tartott, míg a terület fokozott érzékenysége elmúlt. Ennek már hat éve, de az idõjárásváltozást a mai napig is megbízhatóan jelzi: ilyenkor mindig fáj egy kicsit." (Szirmay Ági, Budapest)

Válasz

"A gátmetszés elvarrása volt számomra az egész szülés, vajúdás alatt a legfájdalmasabb. Minden más folyamatot kontrollálni tudtam, büszke voltam rá, hogy mindvégig ura maradok a helyzetnek. A vágást magát nem éreztem, de a varrás alatt forgott velem a világ. Második gyermekem szülésérõl nagyjából ugyanezt tudom elmondani. A varratszedést mindkét esetben megúsztam, mert felszívódó varróanyaggal varrták a sebet. Másnap már rá tudtam ülni, s a heg a szexnél sohasem zavart. Az viszont bánt, hogy, noha háborítatlan szülésre készültem, mégsem úszhattam meg a vágást. Ez volt az egyetlen, ami a szüléseim élményét befelhõzte." (U. F. Budapest)

Válasz

GÁTMETSZÉSSEL ÉS ANÉLKÜL


Mit mondanak azok, akik átestek rajta?

"Huszonkét évesen szültem elsõ gyermekemet. Az orvosomnak nem volt türelme kivárni, míg a szülésem a maga természetes ritmusában lazajlik. Hatalmas gátmetszést csinált, majd a hasamba könyökölve kipréselte belõlem a gyereket. Súlya 3,1 kg volt. Annyira ki voltam készülve, hogy amikor szülés után két órával zuhanyozni akartam, csaknem összerogytam a folyosón. A varratszedés rettenetesen fájt, a gyulladt sebbõl egyszerûen kitépték a varróanyagot. A szülés után hetekig fájdalmas volt az állás, ülés, fekvés egyaránt. Két-három éven keresztül érzékeny volt ez a terület. Halálosan rettegtem egy újabb szülésstõl. Kilenc évig tartott, mire rászántam magam. Másodszor otthon szültem, a saját fürdõkádamban. Vajúdás közben jót beszélgettünk, nevetgéltünk. Miután megszületett a gyerekem, felálltam, lezuhanyoztam, és bemenetm a szobába. Az orvosom ugyan talált utána egy hajszálvékony repedést, de én észre sem vettem. Sem akkor, sem késõbb nem okozott panaszokat". (Toldi Zsuzsa, Bp.)

"Elsõ gyermekem gátmetszéssel született. A vágás egyáltalán nem fájt, semmit sem éreztem belõle. A gyógyulás már körülményesebb volt, 5-6 napig nem tudtam ülni. Fél évig tartott, mire azt mondhattam, egyáltalán nem fáj már. Másodszor otthon szültem, s a hajdani vágás helyén egy picit repedtem. Egy-két öltéssel összevarrta az orvosom. Az ülés ezúttal nemjelentett problémát, s szülés után négy héttel még a házasélet sem okozott fájdalmat." (Fülöp Ildikó, Bp.)

Válasz