Örömmel jelentjük, hogy a Keszi Íjászok csapatzászlója felszenteltetett!

Már korábban elhatározást nyert, hogy a csapat részt vesz a június 25-i Ópusztaszeren rendezendő „Nyílzápor” megemlékezésen. Mint kiderült, a kiállított tizedeknek csapatzászlóval kell rendelkezni!

Az elhatározást tett követte, megtörtént a tervezés, és leadtuk a rendelést a kiváló zászlókat hímző, Domi által jól ismert cégnek.

Közben az idő múlásával, elérkeztünk Kikelet Havának 21-ik napjához, mikor is a Nap-Éj egyenlőség megünneplése vált aktuálissá.

A megbeszélések összegezése az lett, hogy bizony a csapat zászlót is fel kellene szentelni, ezzel szakrális elkötelezettséget adva a lobogó alatt tettre kész csapatnak. Vitéz társunk Berlinger Gábor rögtön tudta kihez kell fordulnunk, nagytiszteletű Boros Péter református lelkész úr személyében, aki felkérésünknek eleget is tett, megüzenve, hogy a kért időpontban felszenteli zászlónkat.

Miután a kettős ünnep nagy jelentőséggel bírt a csapat életében, illő módon készülődtünk neki a lebonyolításnak !

A tűzgyújtó nyílvesszők elkészültek, ehhez már csak egy nagy teljesítményű máglyát kellett megépíteni az ünnepnap délutánján, mindamellett egy nagyméretű üstházat a bele illő üsttel is beüzemeltünk .

Czeiler Zsolt vitézlő társunk egyszerű csülkös bablevest gondolt alkotni (a nagy böjtre való tekintettel). Könnyítésül sok zöldséget használt fel, igaz némi kolbászt is, de csak az íze miatt! A fiatal korúakra való tekintettel, fánk is készült (lekvárral), de akadt remekbe készült káposztás, és krumplis pogácsa, ezek szinte azonnal fogyatkozni kezdtek!

Közben a vendégek is kezdtek beérkezni gyakorlóterünkre elmesélve, hogy már a készülő étek finom illata után is simán odataláltak a nevezetes esemény színhelyére!

Elérkezett az ünnep kezdetének időpontja, mindenki elfoglalta a helyét.

Ekkor a távolban meglepetést okozva Domi tűnt fel lóháton, kezében a Keszi Íjászok zászlajával. Egy szintén hagyomány őrző barátunk, Pénzes Kálmán vigyázva kísérte el kissé rögös útján, saját lovával. A szép zászló végül elfoglalta a helyét a

gyakorlótér közepén, egy földbe szúrt tartóban.

Az ünnep elkezdődött, először ismertettük a Szertűz gyújtásának okát, majd felkértük nagytiszteletű Boros Péter lelkész urat, hogy szentelje fel zászlónkat. 

Felemelő érzés volt hallgatni remek beszédét a lobogó fáklyák fényénél, amely a hagyományőrzés fontosságáról, a zászló szerepéről szólt.

Ezután a zászló körül felálló íjász csapatunk vendégeinkkel együtt elénekelte a Himnuszt majd a Székely Himnuszt. A beszéd és az énekek elhangzása után, három hatalmas Hujj- hujj hajrá kiáltással, a lobogónk megszenteltetett!

amit professzionális módon már jól begyakorolva a lángoló

nyílvesszőkkel látványosan oldottunk meg.

A hatalmasan égő Szertüzünket körbe állva, Boros Péter nagytiszteletű úrral közösen elmondtunk egy imát.

Majd a körünkben megjelent kedves muzsikusok zenéjére körtánc alakult ki, amit szakképzett íjász társunk Moha bácsi vezetett nagy szakértelemmel.

Kerényi Róbert és Nyíri László gardonon és török sípon moldvai és gyimesi dallamokat játszott, melyhez a ritmust Molnár András íjásztársunk dobolta.

A vendéglátás is remekül sikerült, mivel a csülkös bableves igen ízletesre sikeredett! ( Talán azért is, mert előzőleg meglepően sokan ellenőrizték a levesbe tett só mennyiségét!)

Az este kezdett hűvösödni, a vendégek elköszöntek és csak a „kemény mag” tartott ki az utolsó kortyig. A kelő Hold bizonytalan fényénél hasonló lépésekkel mi is haza indultunk megköszönve az Égieknek a szép estét.

Forrás: Lejegyezte, Mogyorósi Imre törzsfőnök

Összeállította: Berlinger Gábor

Képek, videók: Forró Gábor, Zabari Hajnalka, Zsólyomi Zsolt

Szerk.: Szathmáry Olga