Eva-Britt Svensson a nők elleni erőszakról

Az Európai Parlament idei nemzetközi nőnapi kampányának fő témája a nők elleni erőszak megszüntetése. Eva-Britt Svensson (GUE‑NGL, svéd), az EP nőjogi szakbizottságának elnöke pontosan tudja, hogyan éreznek az áldozatok. Ő maga is egy volt közülük.

Mit tett az EU, és különösen az EP eddig, hogy megszüntesse a nők elleni erőszakot?

Először is azt hiszem, még nem tettünk eleget, mert még mindig sok a nemi alapú erőszak és a nők elleni erőszak. De ténylegesen elkezdtünk tájékoztatást nyújtani az erőszakról, kampányoltunk, és van egy speciális programunk, a Daphne‑program. Néhány tagállam már nagyon jó jogszabályokat vezetett be az erőszak megszüntetése érdekében. Most itt az ideje, hogy az EU szintjén is bevezessünk jogszabályokat.

Ha három eszközt kellene választania, amelyeket az EU-nak a jövőben el kellene fogadnia, hogy segítsen az áldozatokon, melyek lennének azok?

Először is, az áldozatoknak nyújtott támogatás.

Jogszabályok kellenek, hogy a nők minden tagállamban tudják: ez bűncselekmény. Biztosítani kell továbbá a lehetőséget arra, hogy támogatást kapjanak a szociális szervektől, a rendőrségtől és a bíróságtól.
Másodszor, a spanyol elnökség javaslatot tett egy közös telefonszám létesítésére – ez jó, mert ha megjegyzünk egy telefonszámot, és ez ugyanaz, bármerre járunk is, az áldozatok könnyebben tudnak segítséget hívni.

Harmadsorban megfelelő adatok kellenek az erőszakkal kapcsolatban az összes tagállamtól: mennyi az áldozatok száma, és elemezni kell, miért van az erőszak.

A statisztikák szerint minden negyedik vagy ötödik nő szenved el élete során fizikai erőszakot, és minden tizedik szexuális erőszakot. Ön személyesen is megtapasztalta az erőszakot. Mit mondana az áldozatoknak?

Azt akarom mondani minden olyan nőnek, aki ma erőszakos kapcsolatban él: ki lehet lépni ebből a rossz viszonyból, és saját életet kezdeni. Tudom, milyen ez. Önmagunkat hibáztatjuk, ő mindent ellenőrzése alatt tart, és a nap és az éjszaka minden pillanatában félünk. Képzeljen el egy olyan életet, hogy minden pillanatban fél attól a személytől, akivel kapcsolatban van, akibe szerelmes volt, akivel gyermekeik vannak. Ő a legfontosabb személy az életében, de mégis tőle jön a fenyegetés. Szóval észre kell venni, hogy ezt nem lehet elfogadni, ki lehet lépni ebből a kapcsolatból, és új életet lehet építeni.

Lát-e esélyt a közeljövőben olyan uniós jogszabályok meghozatalára, amelyek segíthetnek az áldozatoknak?

Igen, van már egy javaslat az európai védelmi rendeletre vonatkozóan. Én például Svédországból származom. Amikor elszenvedtem az erőszakot, elmentem a rendőrségre, és megtiltották az elkövetőnek, hogy a lakásom és a munkahelyen közelében tartózkodjon. Sőt rendelkezésemre állt egy „pánik gomb” is, amelyet megnyomhattam, ha a lakásom közelébe jött. Ezen európai védelmi rendeletnek köszönhetően, ha külföldre utazunk, be lehet mutatni a végzést a helyi rendőri hatóságoknál, hogy jogunk van a védelemre, legyünk bárhol is az EU‑ban.