Adventi Várakozás

Pilinszky János

Advent angyalai 

Advent első vasárnapja az első angyal megérkezése

Az első vasárnap alkalmával egy kék köpenybe öltözött angyal száll le az égből, az első vasárnap angyala.

Leszáll az égből, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, de sokan a nagy rohanás közepette nem veszik észre. Ma először, keresi azokat az embereket akik meghallják hangját.

Advent második vasárnapja-

a második angyal megérkezése

Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe.

De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben?

Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült,

csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz,

hogy ne tegye tönkre.

Az angyal észrevétlenül

körbejárja az otthonokat,

s összegyűjti a szívből jövő szeretetet,

a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle,

hogy az égre nézve

minden ember szívét

boldogság töltse el.

Advent harmadik vasárnapja-

a harmadik angyal eljövetele

Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre,

kezében egy csodálatos erejű fénysugárral.

Minden embert,

akinek tiszta szeretet lakozik szívében, megérint fénysugarával.

A fény ragyogni kezd,

s megtölt minden embert békével

és boldogsággal.

Advent negyedik vasárnapja- a negyedik angyal megérkezése

Mindössze egy hét van hátra az ünnepig.

A

Mennybolton megjelenik

egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart,

s énekel a tiszta szívű embereknek.

Sok kis angyal kíséretében zengi

a béke dalát,

s életre kelti a földben szunnyadó magvakat,

hogy tavasszal virágok és zöldellő növények borítsák a földet.

A negyedik vasárnapot követő héten elérkezik az év legszebb ünnepének ideje,

a szeretet és béke időszaka,

a Karácsony.

Advent:

a várakozás megszentelése.

Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött.

Télen: az első hóesésre.

És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.

Ellenkezőleg:

nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt,

ami a miénk.

És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt,

akit szeretünk és aki szeret minket.

Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés",

lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk,

szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses.

Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik,

s már várakozása is felér

egy hosszú-hosszú hóeséssel.

Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt,

ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától.

Aki pedig jól várakozik,

az időből épp azt váltja meg,

ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:

a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.

Aki valóban tud várni,

abban megszületik az a mélységes türelem,

amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Forrás: Internet,

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia