A napokban jelent meg a 7002/2010.számú APEH-irányelv a 2010-es ellenőrzési feladatokról. Idén is az adóelkerülés és a költségvetésnek történő károkozás különböző formáival szembeni fellépés a legfontosabb feladat. A fiktív cégek és számlák kiszűrésére, az adóelkerülés felismerésére új informatikai megoldásokkal bővítették ki a központi kockázatelemzési rendszert.

 Folytatják azoknak a vállalkozásoknak a kiválasztását és egyedi kockázatelemzését, amelyekre a következő kockázatok valamelyike jellemző:

·          a bevallások benyújtásának elmaradása;

·          az áfa- és a jövedelemadó bevallások összhangjának hiánya;

·          többszörös székhely-, illetve tulajdonos-váltás;

·          több éven keresztül jelentős összegű tagi kölcsönnel történő működés;

·          nagy összegű adóhátralék felhalmozása; nagy összegű fizetendő és levonható áfa bevallása az előtársasági és az azt követő időszakban;

·          tartós veszteség kimutatása folyamatos működés mellett (különös tekintettel a nagy összegben felhalmozódott veszteségek finanszírozására);

·          kiegyenlített értékesítés és beszerzés az EU tagországok vállalkozásaival folytatott kereskedelemben;

·          harmadik országokkal kapcsolatos export-import ügyletek bonyolítása;

·          áfamentes termékimport bevallása összegében és a forgalomhoz képest jelentős VIES eltérés;

·          a bevallásokban sorozatosan nagy forgalom és a bevételhez igazodó nagyságú kiadások szerepeltetése (ún. adóminimalizálás);

·          a vállalkozások kapcsolatrendszerén, számlázási láncolatán, érdekmegosztásán alapuló szervezett csalásban való részvétel.

 Az adóhatóság a választások közeledtével érdekes módon egy sor olyan technikát vesz célba, amiről a becsületes adófizetők éppen az MSZP és a most kormányzó szűk elit meggazdagodása kapcsán hallottak először.

 Például az MTV új székházáért bérleti díj címén milliárdokat húzó, kideríthetetlen tulajdonosi szerkezetű cég vagy három pontban lehet érintett. Kérdés persze, hogy akarja-e vizsgálni az APEH, és az is kérdés: vizsgálhatja-e az APEH.

 Ha ugyanis egy cég nem magyarországi, akkor legfeljebb „elüldözik” az országból, de érdemben semmit sem érhetnek el egy-egy adóparadicsomi vállalkozással szemben.

 Pedig jó volna tisztázni az ország erkölcsi csődjét, amiben főszerepet játszik a kormányerőkhöz köthető átláthatatlan cégháló, továbbá a tanácsadói szerződések gyakorlata, a privatizáció és legújabban a visszaállamosítás.

 Amíg nem láthatunk tisztán a Wallis csoport ügyeiben, a Dataplex-ügyben, Gyurcsány cégei ügyében, a Malév ügyében, a Ferihegyi repülőtér ügyében, az új kormányzati negyed című tébolyban és még ki tudja, hány őrült kormányzati kalandban, addig itt nem lesz kilábalás.