Aranyosi Ervin 

Földmeditáció

Rád köszönt az este,
elmúlt kilenc óra.
Szeretettel várunk
meditációra.
Csendesítsd le elméd,
ülj csak le egy székre,
fordítsd figyelmedet,
a földkerekségre.
Támaszd meg a hátad,
lazísd el a tested,
érezd a nyugalmat,
- ma pont ezt kerested.
Lélegezz mélyeket,
szíved nyugodtan ver,
ugyanezt teszi most
néhány ezer ember
szerte a világon,
- fény templomot épít
Szeretet lángja kél
a földtől az égig.
Föld körüli háló,
szeretettől izzik,
ezért fohászkodik,
aki bennünk bízik.
Apró fények gyúlnak,
cseppnyi, pici lángok,
szeretettel veszik
körbe a világot.
Több ezer apró láng,
fénysugárrá nőve,
fényoszloppá válik,
a földön körbe-körbe.

Látod a Földbolygót,
- oly messziről nézed,
szemed befogadja
szinte az egészet.
Csodás kékes-zöldben,
s barna színben látod,
apró fények veszik
körül a világot.
Fehér, tiszta lángjuk
szikrázón világít,
amitől a bolygónk
fényesebbé válik.
S egyre fényesebb lesz
ahogy meditálunk,
s látjuk auráját,
s részeivé válunk.
Nő az energiánk,
összeforrunk eggyé,
szeretet kovácsol
kritikus tömeggé!
Végig fut a hálón,
fellángol az égre,
Új ember tudatot,
békét hozva létre.
Így rezeg a háló,
Földet körül véve,
megújult világot,
szebbet hoz helyébe.

Eljött hát az idő,
mentsük meg világunk!
Kell, hogy a teremtés
részeivé váljunk!
Te rád is szükség van,
- vagy, a világ része!
Csak veled lesz teljes,
holnapunk egésze.
Mert benned is lobog
a szeretet lángja,
s aki velünk tart most,
tudja, meg nem bánja.
Érezd, hogy fontos vagy,
rád is nagy szükség lesz,
szeretet lángunkkal
csodát viszünk véghez.
Küldd el hát szívednek
minden szeretetét,
gyógyítsa a Földet,
áradjon szerteszét.
Érezd a válaszát,
mely szívedben lüktet,
s boldoggá varázsol
majd mindegyikünket.

Lásd most magad előtt
szeretett Földünket.
Neki köszönhetjük
csodás életünket.
Lásd a szárazföldet,
az óceánt körötte,
tengert és folyókat,
mely keresztül szőtte.
Ahogy mindezt látod
érezz tiszteletet,
Nyisd meg a világnak
szerető szívedet.
Tisztelet érzését
küldd növénynek, fának,
földtakaró fűnek,
illatos virágnak.
Szeretet érzését
küldd minden állatnak,
akik vadon élnek,
s akik veled laknak.
Lásd a mozgásukat,
lásd bennük a szépet,
vetíts magad elé
róluk kedves képet.

Képzeleted fényét
az emberre irányítsd,
szeretet sugárral,
most rájuk világíts!
Közvetítsd feléjük
szíved szeretetét,
érezzék a család
szeretet-melegét!
Küldd el nevetésed,
fakadjanak dalra,
kezdjenek víg táncba,
Kart öltsenek karba.
Küldd el ölelésed,
simogasd meg Őket,
segítsd fel a földről
a most még csüggedőket.
Járja át lelküket
harmónia béke!
Öröm üzenetek
szálljanak az égre.
Gyújts szeretetgyertyát,
teremts boldogságot,
szeretettel öleld
az egész világot.

Forrás: versek.opencreative.hu

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia