Az igazi Aranyvonat története

 Hallgassa meg!

Fotó: Wikipedia/Csanády

Juhász Zsolt beszélgetése

a Vasárnapi újságban hangzott el.

Aranyvonat. A meghatározás jobbára azt a szerelvényt juttatja eszünkbe, amely 1945-ben az ország aranykészletét, értékes dokumentumait és a zsidóságtól elvett javak nagy részét szállította Ausztriába, s amelyet azután az amerikaiak hadizsákmány gyanánt lefoglaltak.

Az igazi Aranyvonat azonban jóval korábban, 1938-ban indult országjáró körútra, s az aranynál is fontosabb ereklyét, államalapító Szent István jobbját őrizte. A híres szerelvénynek ma már csupán emlékét őrizzük, a mozdony, a vasúti kocsik elenyésztek.

A szent király halálának 900. évfordulójára emlékező esemény történetét azonban sokan őrzik, és sokan szeretnék újjá teremteni az Aranyvonatot. Velük – Woth Imrével, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnökével, Zákonyi Gyula nyugalmazott vasúti mérnökkel és Herein Gyula vállalkozóval (Budakeszin él! szerk.) – indult képzeletbeli utazásra Juhász Zsolt.

Aranyvonat.

A meghatározás jobbára azt a szerelvényt juttatja eszünkbe, amely 1945-ben az ország aranykészletét, értékes dokumentumait és a zsidóságtól elvett javak nagy részét szállította Ausztriába, s amelyet azután az amerikaiak hadizsákmány gyanánt lefoglaltak.

Az igazi Aranyvonat azonban jóval korábban, 1938-ban indult országjáró körútra, s az aranynál is fontosabb ereklyét, államalapító Szent István jobbját őrizte. A híres szerelvénynek ma már csupán emlékét őrizzük, a mozdony, a vasúti kocsik elenyésztek.

A szent király halálának 900. évfordulójára emlékező esemény történetét azonban sokan őrzik, és sokan szeretnék újjá teremteni az Aranyvonatot. Velük – Woth Imrével, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnökével, Zákonyi Gyula nyugalmazott vasúti mérnökkel és Herein Gyula vállalkozóval – indult képzeletbeli utazásra Juhász Zsolt.

A Koronaőrök 1938-ban

A Szent Jobb az arany ereklyetartóban, a Koronaőrök kiséretében.

Aranyvonat: a Szent Jobbot 1938: országjáró körútján szállító vonat.

A papi kar 1937.III.17: közös pásztorlevelében hozta nyilvánosságra szándékát, hogy a Szt Jobbot körülhordozza Mo-on Szt István király halálának 9. centenáriuma alkalmából. A Szent István-év ünnepi eseménysorozatába illeszkedtek a Jobb tömegeket megmozgató útjai.

- Az  egy vontató mozdonyból és 5 pullman-kocsiból állt.

Két 4 tonnás termes kocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, amit a MÁV egy 4 tengelyű szalonkocsijából alakítottak ki Urbányi Vilmos és Márton Lajos tervei szerint.
A kocsi (arany, ezüst, bíbor és zöld színű) külső oldalait függőlegesen futó ornamensek tagolták mezőkre; ezeket a m. sztek - István, Gellért, Imre, Gizella, Margit, Mór, László, Erzsébet - egészalakos képei díszítették. A kocsi tetején 4 imádkozó angyal között a Szent Korona nagyított mását helyezték el, amit este kivilágítottak.

A kocsi belső tere 3 részre tagolódott: a szolgálaton kívüli koronaőrok tartózkodási helyéül szolgáló 2 kisebb terem fogta közre az ún. dísztermet. Ennek közepén egy rezgéscsillapító-rugós állványon nyugodott az ereklyetartó.
Az emelvényt címeres brokát terítővel takarták le; a díszterem oldalfalait és padlóját vörös bársony, mennyezetét fehér selyem borította. Az ereklyét reflektorok világították meg. A díszterem eltolható oldalfalakkal készült (szabad nyílásmérete: 1790 x 3300 mm), lezárására aranyozott keretekbe foglalt 3 részes üveg tolóajtó szolgált. A mozdony elején bronz babérkoszorú és olajág volt, amit este kivilágítottak, s esetenként Szt István képével és nemzeti zászlókkal is kiegészítették.

A Jobbot minden útjára elkísérte Mészáros János bpi érs. helytartó, a Szt Jobb őre, 4 irgalmasr. szerz., akik a körmenetekben az ereklyét vitték, és a koronaőrség 16 tagja, Pajtás Ernő őrnagy, ill. Máriássy László ezr. vezetésével.

Mások csak egy-egy útra csatlakoztak a kísérethez; így egyh. méltóságok (pl. a 4. úton Angelo Rotta ap. nuncius, az utolsón Serédi Jusztinián hgprím.), valamint az AC és a kat. sajtó vez-i. Alkalmanként ünnepélyesen búcsúztatták és fogadták bpi főpályaudvarokon az Jobbot.

Útvonala mentén a vasúti őrházakat és állomásokat földíszítették, a falvak népe tp. zászlók alatt, körmenetben vonult ki az állomásokra. A vármegyék határán küldöttség várta az Jobbot, amely a városokban néhány órát, a közbülső állomásokon pár percet tartózkodott. Az 1938. V. 31-X. 2: a nyári mezőgazd. munkák miatti szünetet kivéve minden héten 1-3 napos utakon járta az országot. T.J.P.
Forrás cikk: lexikon.katolikus.hu

Az aranyvonat egy vasúti szerelvény, amely 1945. január 23-án indult útnak Ausztria felé a fertőbozi vasútállomásról. A Magyar Nemzeti Bank 30 tonna aranykészletét, nagy összegű devizatartalékait valamint letétbe helyezett értékeket, dokumentumokat (például Mátyás király korvináit), a méteretalon platinarúdját és a deportált zsidóktól begyűjtött értékeket próbálta a nácik kezére játszani a Szálasi-kormány. Az értékeket az amerikai hadsereg hadizsákmánynak lefoglalta, azokat tekintették.

1946. június 18–25. Washingtonban a Nagy Ferenc miniszterelnök vezette küldöttség tárgyalásán döntöttek az MNBműkincseknek a visszaadásáról, aranykészletének és más értékeknek, és június 21-én ezt az USA külügyminisztériuma hivatalosan is bejelentette. 1946. augusztus 6-án a hadizsákmány egy része visszaérkezett Budapestre.

2001-ben amerikai holokauszt-túlélők pert indítottak az ügyben. A károsultak kárpótlására 2005-ben alapítványt hoztak létre, amelynek 25,5 millió dollár áll rendelkezésére az amerikai költségvetésből.

Lezárult

az

Aranyvonat-per

Hatvan évvel ezelőtt egy amerikai tiszt Magyarországról származó aranyrúddal.  Fotó: MTI

A floridai bíróság által megítélt 25 és fél millió dollárt a magyar holokauszt-túlélőkről gondoskodó egyesült államokbeli, izraeli, magyar, kanadai és egyéb szervezetek között osztják szét. Amennyiben ugyanis egyéni kártérítésre használnák az összeget, a ma élő mintegy 60 ezer túlélő mindegyike csupán 300 dollárt kapna kézhez. 

A bírósági úton kiharcolt összeg azonban jelentősen elmarad az Aranyvonaton szállított javak – jelenértéken számolt több milliárd dolláros – értékétől, de még a felperesek által eredetileg követelt 300 millió dollártól is.

A most jóváhagyott peren kívüli egyezség azért születhetett meg, mert egy esetleges újratárgyalás több évig is elhúzódott volna, ezt azonban sok túlélő – koránál és egészségi állapotánál fogva – már nem érhette volna meg. Másrészt az amerikai igazságügyi tárca is jelezte: minél hamarabb pontot szeretnének tenni az ügy végére.

A kártérítésből a legnagyobb részt, számarányuknak megfelelően, az izraeli túlélők kapják (42,5 százalék), míg Magyarországra 4,8 millió dollárt fognak átutalni – öt év alatt. Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: hattagú bizottság felállítását tervezik, ők döntenének – szociális alapon – a pénz felhasználásáról. Annyi azonban már most is tudható – tette hozzá –, hogy csak holokauszt-túlélők fognak az összegből részesedni.

A magyar köztudatban rengeteg tévhit és félreértés él még ma is az Aranyvonattal kapcsolatosan. Az egyik legelterjedtebb tévedés a vonatok számára vonatkozik: a második világháború utolsó hónapjaiban két szerelvény is elhagyta hazánkat, mely később "Aranyvonat" néven híresült el.

Az egyik a Magyar Nemzeti Bank értékeit szállító vonat volt, amely a jegybank tulajdona mellett egyéb aranykincseket, közgyüjteményi javakat és egyes állami kezelésű letétállományokat (köztük különböző forrásokból származó zsidó eredet? vagyont) szállított.

Ezeket – javarészt a zsidóktól elvett értékek kivételével – később visszajuttatták Magyarországnak.

A másik Aranyvonat, eltekintve néhány tucat festménytől és csomagtól, a magyar hatóságok által zsidóktól elkobzott javakat szállított. Toldy Árpád kormánybiztos 1944 novemberében parancsot adott, hogy a legértékesebb darabokat válogassák külön: összesen több mint száz láda telt meg aranytárgyakkal, drágakövekkel, igazgyöngyökkel.

Ezek mellett a szállítmány része volt még 1560 láda ezüsttárgy, 3000 darab csomózott magyar és perzsaszőnyeg, megközelítőleg 10 ezer óra, és mintegy 100 darab festmény, porcelán, bunda és egyéb használati tárgy. 

A vonat 1945. március 30-án indult Ausztriába, már ekkor sem volt meg a fent említett valamennyi értéktárgy: Toldy a legértékesebb ládák felével szökést kísérelt meg, ezek – elfogását követően – francia kézre jutottak. A szerelvény – immáron amerikai fennhatóság alatt – júliusban érkezett meg Salzburgba.

Itt amerikai főtisztek egész sora igényelt luxuscikkeket a magyar zsidók vagyontárgyai közül, a nyár folyamán pedig több közlegény is betört a raktárba. Ezek a rablások nem károsították meg jelentősen a rakományt: az igazi problémát az jelentette, hogy az amerikai hatóságok nem akarták viszszaküldeni hazánkba a vonatot.

Ezért az erőteljes nemzetközi tiltakozás ellenére a magyar zsidók vagyonát az ENSZ Menekültügyi Szervezetének illetékességi körébe utalták.

Ez a szervezet a vonaton lévő értékeket 1948 és 1951 között aukciókon értékesítette New Yorkban. A bevételek 90 százalékát két zsidó szervezet kapta, akik jelentős összeggel támogatták a túlélő közösségeket.

Forrás: Internet, jelölve a témaköröknél!

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia