BUDAKESZI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZÖSSÉG 

TÁJÉKOZTATÁS

  A PRESBITERVÁLASZTÁSSAL KAPCSOLATBAN

I /1. RÉSZ

Szeretnénk Önöket tájékoztatni a presbiter választással kapcsolatban.

A presbitérium által jóváhagyott jelöltlistán szereplő jelöltek közül most 4 jelölt bemutatkozását olvashatják.  

1.) 

Svigruháné Jászkovics Anna vagyok.

25 éve vagyok házas. Férjem Svigruha Gyula hivatásos katona, villamosmérnök. Két fiúgyermekünk van, Balázs 24, Bálint 22 éves, mindketten nappali tagozatos hallgatók. 15 éve élek családommal Budakeszin, azóta vagyunk ennek a református gyülekezetnek a tagjai. Az elmúlt évben Édesanyám hosszantartó betegsége, valamint a továbbtanulásom miatt nem tudtam aktív részese lenni a gyülekezetnek.

Foglalkozásomat, hivatásomat tekintve 25 éve vagyok óvónő. 15 éve dolgozom Budakeszin a Tarkabarka Kunterbunt Óvodában, jelenleg megbízott óvodavezetőként. Óvónői, tanítói, német nemzetiségi óvodapedagógusi diplomáim mellé a közelmúltban vehettem át a közoktatási vezetői szakvizsgázott pedagógusi diplomámat.

Évekig részt vettem a templomi és az óvodai hittanoktatásban, nyári hittan táborokban. Aktív tagja vagyok a Zákányi Zsolt Református Vegyeskarnak és a budakeszi Népdalkörnek is. Az énekes szolgálat is fontos része az életemnek.

„Éneklek az Úrnak, amíg élek.

Zsoltárt zengek Istennek,

Amíg csak leszek.”

(Zsolt 104)

Nemcsak az óvónői munkában, hanem a vallásos nevelésben is fontosnak tartom a személyes példamutatást. A jövő nemzedékét neveljük, mustármagot hintünk, melynek később látjuk meg gyümölcsét, eredményét.

Az alapfokú oktatásban valamint a hittanoktatásban szerzett tapasztalataimmal szívesen segíteném ennek a gyülekezetnek az életét. Az Úr felé való odafordulást szeretném tükrözni a gyermekek és a gyülekezet felé.

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket”

(Márk 10,14)

Köszönöm a megtisztelő bizalmat, hogy gyülekezeti szolgálatra jelöltek.

2.)  Dr. Draskóczy András építészmérnök, 63 éves

Református papi családból származom, jelenleg – még – a Budapesti Műszaki Egyetemen magyar és külföldi építészhallgatókat oktatok tartószerkezeti tárgyakra. Feleségemmel – Dr. Mátéffy Annával – együtt tanultuk a szakmát, ő római katolikus vallású. Fiúnk, Gergő, szintén építész, három unokánk apja, akikben – Istennek hála – igen sok örömünk van.

Budakeszire 39 éve nősültem. A rendszerváltástól hosszabb ideig önkormányzati képviselő voltam. Közel húsz éve vagyok presbiter így templomunk építését - szakmámból adódóan is- aktívan tudtam segíteni.

Örvendetesnek tartom, hogy az új templom és a Kálvin terem körül a gyülekezeti élet is egyre újúl, a gyülekezet fiatalodik. Érzem, hogy lassan át is kellene adjuk helyünket a presbiterek új generációjának.

 3.)  Kállay Attila

23 évesen 1998-ban végeztem a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki karán, Informatika szakon. A diplomám megszerzése után éreztem, hogy nagyobb célt kell magam elé kitűznöm. Így, Istent keresővé váltam.

1999 a munka mellett a Biblia módszeres olvasásával telt. Ebben az évben rákényszerültem Miskolc helyett Budapesten dolgozni, családomtól távol. Ez kemény lelki megpróbáltatást jelentett. Ebben a lelkileg összetört állapotomban fogékonnyá váltam az Úr üzenetére. Lassan elindult valami, imádkozni kezdtem. 2010 tavaszán jutottam el a Kálvin téri Református Egyetemi gyülekezetbe és innen tovább az otthoni nyéki és ládházai gyülekezetekbe. Mind a Kálvin téren, mind az otthoni gyülekezetekben jelentős segítséget kaptam a lelkészektől és a tagoktól is. Kis idő elteltével megismertem későbbi feleségemet, Katit a Kálvin téri gyülekezetben, akivel egy évvel később 2001-ben összeházasodtunk. Szintén ebben az évben konfirmáltam Ládházán.

2002-ben az Úr továbbra is vezetett bennünket. Budakeszire kerültünk egy kicsi házba a makkosi részen. Feleségemmel sok munka és küzdelem várt itt ránk, de a szükséges erőt a kitartáshoz folyamatosan megkaptuk. 2003-ban megszületett első gyermekünk, Gergő. Két évvel később a második, Dani. 2007 és 2009 között egy kimerítő építkezés sorozaton is túlestünk. Az Úr továbbra is kegyelmes volt hozzánk. 2011 szeptember elején megszületett harmadik gyermekünk is, Benedek.

2010 nyarán gyermekeinkkel együtt részt vettünk egy gyülekezeti csendes hétvégén és később az azt követőeken is. Ezek a hétvégék sokat segítettek nekünk az elcsendesedésben, a lelki feltöltekezésben. A gyülekezet számos tagját is megismerhettük közelebbről. Megerősödött elhatározásunk, hogy a Budakeszi Református gyülekezetbe beilleszkedjük, annak aktív tagjai legyünk.

4.)  MAROSI ZSUZSI

Családom révén gyerekkorom óta kötődöm a budakeszi református gyülekezethez. Nagyszüleim 1948-ban, a kárpátaljai Beregszászról érkezve találtak új otthonra Budakeszin, református nagyanyám az akkoriban létrejött gyülekezetben lelte meg lelki hátterét. Később édesanyám a haláláig presbiterként szolgált ugyanitt. Én számos, most is a gyülekezethez tartozó kortársammal „koptattam” a régi templomunk padjait a Sanyi bácsi, Mária és Ilonka néni vezette gyermek-istentiszteleteken. A hit elvetett magjai felnőtt koromban, csíráztak ki és szöktek szárba, időbe került megtapasztalnom és magamra nézve elfogadnom a bibliai igazságot: „Nem azé, aki akar, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”. Felnőtt kori konfirmációm utántól, körülbelül 12 éve szolgálok a gyülekezetben a gyermek-istentiszteleteken, a gyülekezet kórusában és az elmúlt ciklusban rövid ideig presbiterként is.

Férjem, Fábián Márton és lányunk, Julcsi a gyülekezet tagjai. Végzettségem szerint magyar-angol szakos középiskolai tanár vagyok, jelenleg kormánytisztviselőként dolgozom, az elmúlt négy évben a madridi magyar külképviseleten végeztem diplomáciai feladatot. Idén nyáron hazajöttünk és örömmel tértünk vissza családi és baráti közösségeinkbe, így a budakeszi gyülekezetbe is.

Presbiterként, a legutóbbi presbiterválasztás óta eltelt időszak első két évéhez hasonlóan, a gyermek-hitoktatás aktív képviseletével, a gyülekezeti kórus szolgálatainak egyeztetésével és a Fatorony című gyülekezeti hírlevél nyelvi szerkesztésével tervezem szolgálni a gyülekezet életét.

Áldás, Békesség!

Boros Péter nagytiszteletű Úr

Forrás: Boros Péter ref. nagytiszteletű úr

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia