Budakeszi a Lánchíd lábánál elhelyezett 0 km-es jelzéstől 12 km-nyire, a János-hegy dél-nyugat lejtőjén elterülő különleges adottságú település. Területe 37,1 négyzetkilométer, amellyel a megye közepes nagyságú települései közé tartozik, állandó lakosainak száma 12.984 fő (2002. január 1-i adat). Budakeszi a Zsámbéki medence kapuja. Közvetlen "Kékbusz" (22-es) járattal közelíthető meg a Moszkva térről.

Budakeszi 2000. július 1. óta város.




Az 1973-ban sajnálatos tűz pusztította Művelődési Ház és Könyvtár helyén, 1981-ben került átadásra az új épület, amely 1997-ben művelődési központ - minősítést kapott. Budakeszi kulturális központja az Erkel Ferenc Művelődési Központ, amely a Pest Megyei Közművelődési és Információs Központ és a Pest Megyei Népművelők Egyesületének terveiben közművelődési kistérségi központként szerepel.
Erkel Ferenc a Himnusz zeneszerzője Budakeszin a család nyaralójában töltötte nyári szabadságait. A Művelődési Központ is a nagy magyar zeneszerző nevét viseli.

BUDAKESZI TÖRTÉNETE

 A honfoglalást követő évszázadok

A római időket követően az első történelmi utalást Bártfay Szabó László monográfiájából tudjuk meg, mely szerint Benedek püspök 1295. június 15-én bérbe adja a budai nagytizedet, továbbá a keszői, nyéki tizedeket 140 márkáért Prenner Kuchnak és Marthen Hermann iparosnak. 1317-ben Arinka Thegus Péter özvegye háztelkét a Kezui papnak eladja.
Budakeszinek 1329-ben már önálló plébániája van, területileg a veszprémi püspökséghez és a budai főespereshez tartozik.

Betelepítés a XVII. és XVIII. század fordulóján

Buda török uralom alól való 1686. évi felszabadítása után XI. Ince pápa felszabadító seregéből olasz, francia, svéd, horvát telepesek kerültek Alkeszire. Ezt bizonyítják az anyakönyvekben bejegyzett De Ponte, Natto, Pinelli olasz származásra utaló névbejegyzések. 1659-ben I. Lipót Keszit gróf Zichy Istvánnak adományozta.

Gróf Zichy Péter hívta be az első német telepeseket. A telepesek különböző kedvezményeket kaptak, a telepítés nem egyszerre, hanem fokozatosan történt, Bajorországból, a Rajna-vidékről, Ausztriából, Cseh-Morvaországból.
A Zichy család az új szőlő telepítésénél 5 évi adómentességet ado1740-ben a birtokos, gróf Zichy Miklós (1710-1758) lett. Felvilágosodott, művelt ember volt. Halála után felesége, Berényi Erzsébet kezeli a birtokot.
1765-ben Hrabovszky - a királyi kamara ügyeinek intézője - pert indított a Zichy család ellen a „Szent Korona javainak elidegeníthetetlensége" címén, amelyet megnyerve Budakeszi uradalom a Koronához került.

Budakeszi a múlt század közepén erősen Kossuth-párti község volt. Ez megnyilvánult abban, hogy az emberek Kossuth-nadrágot, Kossuth-sapkát hordtak. Ez még e század harmincas éveiben is előfordult, annak ellenére, hogy a község nagy része német anyanyelvű volt. Az 1848-49-es szabadságharc folyamán Budakeszi lakosai közül sokan életüket áldozták a magyarok ügyéért. A szabadságharc leverése után számosan Kufstein börtönében sínylődtek, vagy bujdosásra kényszerültek a környező erdőkben. A mai Fő u. 197. sz. alatti ház falán lévő emléktábla bizonyítja, hogy Nagysándor József tábornok katonáival itt táborozott, s ez alkalommal Kossuth Lajos személyesen is megjelent Budakeszin. Mikor végigvonult a főutcán, a parasztok tisztelettel kiálltak házuk elé, és kalapjukat lengették, éljenezték.

Budakeszi fejlődése az 1930-as évekig

A község fontos forgalmi csomópont volt évszázadokon keresztül, mivel a budai vár, Zsámbék-Székesfehérvár, Tinnye-Esztergom főútvonalában fekszik. A budai káptalan oklevelében már 1401-ben írják: "Viam magvam que veniet du Buda ad Tinnye via falsá". Ugyanis Esztergom felé ezen az úton közlekedtek, hogy a Visegrád felé vezető vámokat kikerüljék.

 Budakeszi a múlt század második felében és e század elején a budapesti polgárok nyaralóhelye volt. Több alkalommal, több helyen nyaralt itt Erkel Ferenc, fia, Erkel Gyula, házat is vásárolt a községben.

A század elején nyári színháza volt a községnek, melyben sok fővárosi színész fellépett, többek között Fedák Sári is. A római katolikus templom 1764-ben épült, gróf Zichy Miklós özvegye, Berényi Erzsébet adományából. Az egyházközség akkori híveinek száma 1923 fő volt. A templomban található műemlékek közül nevezetes a főoltár, a Szent Kereszt mellékoltár és a szószék. Legérdekesebb a szenvedő Krisztus szobra, a XVIII. század elejéről, üveglapos szekrénykében, melyet a budakeszi német telepesek őshazájukból, Würtenbergből hoztak 1720 körül. A kálvária épülete és stációi a XVIII. században épültek, 1887-ben felújították. A településen több műemlék jellegű kereszt található, például amelyik a templom mögött áll, a kálváriánál a "pestis"-kereszt, valamint a Korányi Szanatóriummal szemben az út melletti kereszt, talapzatán L. A. -1801 felirattal.

A temető helye hajdan a templom körül volt, a mai templomtér helyén. Majd 1730-tól a Zichy uraság - a mai zárdaiskola épülete helyén - 3 kat. h. területet biztosított temetőnek. Az I. világháború hősi halottainak emlékére épült a Hősök szobra, amelyet 1930-ban avattak fel, az ünnepen József főherceg mondott beszédet. A szobrot Martmelli Jenő szobrászművész alkotta. "Műemlék épület Budakeszin a Virágvölgy utca 14. sz. ház (Kovalovszky-ház), sajnos ma már a fele ledőlt. A mai Fő u. 197. sz., ahol Nagysándor József tábornok emléktáblája látható a falon, szintén szép barokk ablakos műemlék jellegű ház volt. Mivel az épületet átalakították, a homlokzati rész barokk jellege teljesen megszűnt.

FORRÁS:

HEREIN GYULA: FEJEZETEK BUDAKESZI TÖRTÉNETÉBŐL