Dolgos János cicájának álma.

Egyszer volt hol nem volt egy kisfalu fészerében meg született egy kis cica, akit a gazdája elnevezet, Fészerbenszületett Mitzcikacének, akit Dolgoskezü János nagyon meg szerette.

Ezt a koromfekete cica meg is érdemelte, mert nem hagyta el a legényt sem gazdagságban, sem szegénységben, és szorgalmasan égertelenítette a házat. Igaz, gazdagságban nem is hagyhatta el, mivel János mindig szűkösségben éldegélt.

Kis föld, sok munka, nehéz élet, nemcsak János sorsa volt ez, másoké is. Egyszer a cica azt álmodta, hogy ő a király főminisztere lett. Babonás volt, erősen hitt az álmokban. Fogta egérbőr tarisznyáját, elballagott, egészen a királyi váráig. A várba könnyen bejutott, még a palotába sem túl nehezen, a király lakosztályába azonban már csak nagy szerencsével.

A főlakáj ugyanis szintén babonás volt. Amikor a cica átfutott előtte a folyosón, megijedt ez rossz jel. Berohant a szobájába, hogy a rossz jel ellen jó jelet találjon a Sejtések és gyanítások könyvének lapjain. Nem talált, de addigra már Mitzikace cica már ott is állt a király előtt, és így szólt hozzá. Felséges Király Uram. Álomország nagy szelleme azt javasolta nekem kérjek Király Uramtól főminiszteri kinevezést. Legyen szíves titkosítani, kinevezni a Különleges trónügyek főminiszterének. Ha én leszek a főminisztere, nem fő majd gondtól a feje. Fizetést magamnak nem kérek, csupán egy csekélységet, ami három gazdámnak, Dolgoskezü Jánosnak grófságot, mindig arannyal telt zsebet, meg egy kastélyt, hétezer hold földdel.

  Meghökkent a király, de az után mivel nem tudta, hogy jó jel-e a cica megjelenése, kérése, vagy pedig rossz óvatosan így felelt.

Rendben van, kinevezlek a Különleges trónügyek titkos főtitok főminiszterének, de csak próbaidőre. Három hónap a próbaidő, ha nem válsz be, akkor süthet a nap, eshet a hó, lehet, akármilyen idő leteszlek e főtisztségről.

Ebben maradunk. Ebben, de legyen, a Nagy titkolt megegyezés közöttünk én akkor megyek, csak a gazdám marad gróf, kastéllyal, földekkel.

A király parancsba adta ezen túl tisztelni kell minden macskát, akárhol van is háztetőn, pincében, kamrában, réten, mezőn, ezt meg azt keresőn, vagy fület hegyezőn.

No, volt macska, aki ezzel vissza is élt, de hát ilyen a világ, hogy a macska karmolná meg.

A király azonban hamar feladta az első fogas kérdést titkoltan titkos főminiszterének.

Mondd meg, kandúr, legyen-e durr, durr, vagyis háborúnk Innyechennyedinnyeországgal, vagy nem. Mit tegyünk, mit ne tegyünk, mit együnk, mit ne együnk.

Utánanézetek vágta rá a cica, és elvágtatott. Harminc macskát titokban elküldött Innyechennyedinnyeországba, kipuhatolni a választ a kőkemény királyi kérdésre. Három nap után jelentette.

Innyechennyedinnyeországnak négyszer több katonája, hétszer több ágyúja van, mint nekünk. Ám ott nagyon utálják egymást a görögdinnyét dicsőítők, meg a sárgadinnye evők. Erre a viszályra legyünk vevők. Először támogassuk a görögdinnye evőket, ha pedig azok megerősödni látszanak, akkor a sárgadinnye evőket.

Addig tegyünk így, míg ez is, az is legyöngül, mint felkelő naptól a hajnali harmat. Utána elégedjünk meg azzal, ha adót fizetnek nekünk a meg nem támadásukért, mi csak kitartjuk a markunkat, és az aranyak belepotyognak.

Megörült a király. Kinevezte a cica gazdáját gróffá, kandúrkedvelőföldi előnévvel, adott neki kastélyt, aranyakat, meg hétezer hold földet. Kandúrkedvelőföldi Dolgoskezü János gróf nem tudta mire vélni a dolgot.

Talán rosszul forog a király agyának egyik kereke, hogy számára ennyire jó dolgot tesz.  Tudakolta ezt tapintatosan a díszebéden a királykisasszonytól is, de az nem törődött a király agyával, viszont Jánossal, aki megtetszett neki, annál inkább. Még a palotakerti szőlőlugasba is lehívta, hogy szemezgessen vele szőlőt a holdas éjben. Hasonló kegyet még senkivel sem tett. János nem is tudta, hogy illik-e elfogadnia egy ilyen meghívást, de a királykisasszony nem sokat teketóriázott, elkapta János mentéjét, és már ott is voltak. Hogy mit csináltak. No, szállt arra egy nagy tollas madár és azt mondta erre. Uhu.

A király azonban megint bajba került. Nagyon szerette leányát, de háborútól való félelmében Háromlónyerítősországgal, annak, királyának pedig megígérte, hogy az ő fiához adja leányát. Az ígéret szép szó, ha megtartják meg úgy jó, ahogyan tartja a közmondás, de nem mindig úgy jó, ahogyan mondja. Most sem lett volna az, mert a királykisasszony, bár még sohasem látta, megutálta Háromlónyerítősország királyfiát, részben azért, mert annyit dicsérték előtte, részben azért, mert annyi rosszat hallott felőle. A királyt a szava kötelezte, de a lelke lázadozott az ígéret beváltása ellen. No, most mit csináljak. Ígéretet kihányjak. Had nyerít itt majd a lován. Ló rúgja meg a koronám.

Mitzikace cica nem esett a feje lágyára. Cincogj ellenpipere, rútságnak is van szere. Szép csúf legyen, mint a sátán, kapott púppal a sántán. Csak jöjjön az a királyfi leánynézőbe. Az jött is, közben a királykisasszony szépségéről álmodozott. Ám amikor előjött a leány, púposan, sántán, rücskös arccal, büdösséget árasztó hajjal, és meg akarta csókolni, mint jegyesét, a királyfi zavarában a magával hozott rózsákat nem átadta, hanem enni kezdte. A leány macskahangon szólalt meg, minden szavát nyávogás kísérte. Hát, még amikor a király, a királyné, meg a királyi kincseskamra főőre is a nyakába akart borulni, miközben szegénységükről, az ország kifosztottságáról, koldusbotra jutatásról panaszkodtak.

A királyfit szorult helyzetéből Mitzikace cica mentette meg. Aláíratott vele egy hosszú papirost, amelyben elismerte a királykisasszony a Föld legszebb leánya, a Királykisasszonyok Gyöngye. Ő csak azért mond le a királykisasszony hófehér kezéről, mert szívét már másik leány rabul ejtette. Könyörög a király és a királykisasszony kegyes bocsánatáért.  Ezt követően a királyfi lóra ugrott, hazavágtatott, ott gyorsan megházasodott, nehogy utólag mégis volt jegyeséhez kényszerítsék.

No, lett nagy nevetés a királyi udvarban. A királykisasszony lemosta kezéről, karjáról, arcáról a kormot, a piszkot. Hátáról eltűnt a púpot alkotó kispárna, a sántítást abbahagyta. Szemei boldogan felragyogtak. Gyönyörű fehér kezecskéjét, finom célzásként, János gróf ölébe ejtette.

A király elgondolkozott. Tényleg. Nincs annál gazdagabb gróf, mint akinek ilyen cicája van. Ebéd után sietett a szőlőlugashoz, közölni leányával és Jánossal nem áll boldogságuk útjába. Még az nap megházasodtak és még most is élnek szép gyerekük születet, meg Mitzcikacének is..