Kezdjük is mindjárt egy gyors korrekcióval:

a D-vitaminok szervezetünkben kifejtett hatásuk alapján inkább tekinthetőek hormonnak, mint vitaminnak.

Az aktív „vitamin” előalakjai közül

a D1 és D2 formák a táplálék útján

kerülnek be testünkbe.

Míg a D3-vitamin

a bőrben előanyagából,

a 7-dehidro-cholesteronból képződik a napfény UV B sugarainak hatására

(a szolárium csövek által kibocsájtott sugártartomány ettől eltérő,

így a téli „szolizás” nem igazán növeli a szervezet

D vitamin tartalmát).

Ezen előalakok aztán a keringés révén eljutnak a májba, majd a vesébe, ahol apró szerkezetmódosuláson esnek át.

Ezen lépés azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakuljon az aktív, immár hatást kifejteni képes

D-vitamin forma:

az 1,25-dihidrocholekalciferol.

(Idősebb korban részint a

bőrben történő D3 vitaminszintézis,

részint a vese hidroxilációs kapacitása csökken,

emiatt alakul ki könnyebben

D-vitamin hiányállapot.)

Ami szinte mindenki előtt nyilvánvaló már, az a vér kalciumszintjének regulációja,

s az ezen keresztül kifejtett

csontrendszeri hatás.

Elősegíti a csontok épülését, ellenállóvá teszi azokat.

Hiányában a csontok felpuhulnak, teherbírásuk csökken,

deformálódnak és törékenyebbé válnak

(pl. angolkór, csontlágyulás).

Fogyókúra során növeli a leadott kilók számát; cukorbetegeknél bizonyítottan csökkenti a szív- és érrendszeri szövődmények kockázatát,

sőt:

a depresszió ellen is

bizonyos szinten védelmet biztosít.

És, nem utolsósorban,

rákmegelőző hatása is egyre nyilvánvalóbb.

Egyre több tanulmány igazolja azt a lassan tényként kezelhető felvetést, hogy szervezetünk D vitamin tartalma meghatározó lehet bizonyos tumor típusok kialakulásában, és a már kialakult daganatok kezelésében. Fokozottan igaz ez az emlő-, vastagbél-, prostata-, petefészek- és bőrrák esetén.

Megfigyelték, hogy magasabb D-vitamin szinttel rendelkező pácienseknél az egyes daganatok kialakulásának kockázata csökkent, és ugyanolyan stádiumú tumor esetén a túlélési statisztika javult. Sőt: az sem kizárt, hogy a D-vitamin mérsékli a már kialakult daganatok esetén az áttétképződés mértékét.

Hogy a D-vitamin eme tulajdonságának pontosan mi a molekuláris háttere, még nem egészen tisztázott. Egyes vélemények szerint a D-vitamin a sejtek közti kommunikációban tölt be fontos szerepet, hiányában ez a kommunikáció szenved csorbát, mely előbb-utóbb a sejt felboruló osztódási ciklusához, daganatos túlburjánzáshoz vezet.

Ahhoz, hogy szervezetünk D-vitamin szintje optimális értéken legyen,

s a felsorolt jótékony hatások „létrejöhessenek”, szükségünk van mind a táplálékkal bekerülő, mind a bőrben keletkező formákra.

De, sajnos, ez sem elég.

Felmérések igazolják, hogy országunk lakossága

(csakúgy, mint a Föld népességének egy jelentős hányada)

is D-vitamin hiányban szenved,

legfőképpen az őszi-téli hónapokban, amikor a napsütéses órák száma igen alacsony.

A D-vitamin adagolásával kapcsolatban a közelmúltban nagyszabású újítás történt:

az eddig alkalmazott mennyiség többszörösét javasolják a legújabb ajánlások,

úgy a téli,

mint a nyári hónapokban.

Erre pedig a legalkalmasabbak

a D3 formát tartalmazó készítmények.

A szedés megkezdése előtt érdemes háziorvos, gyógyszerész tanácsát kikérni.