Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 221 fő
  • Képek - 227 db
  • Videók - 602 db
  • Blogbejegyzések - 1255 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 11 db

Üdvözlettel,
Szathmáry Olga Ottilia
BUDAKESZI KLUB vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 221 fő
  • Képek - 227 db
  • Videók - 602 db
  • Blogbejegyzések - 1255 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 11 db

Üdvözlettel,
Szathmáry Olga Ottilia
BUDAKESZI KLUB vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 221 fő
  • Képek - 227 db
  • Videók - 602 db
  • Blogbejegyzések - 1255 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 11 db

Üdvözlettel,
Szathmáry Olga Ottilia
BUDAKESZI KLUB vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 221 fő
  • Képek - 227 db
  • Videók - 602 db
  • Blogbejegyzések - 1255 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 11 db

Üdvözlettel,
Szathmáry Olga Ottilia
BUDAKESZI KLUB vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Földalatti  állomásairól 

   Séta Budapesten

 

AA megállókra kattintva a hozzájuk tartozó témáról olvashatunk rövid ismertetőt. Az ismertető végén a képgalériákban olyan épületek láthatók, amelyek a Millenniumi Földalatti Vasút egyes megállói közelében vannak. Így, ha valakinek a képek felkeltik az érdeklődését, a földalattiból kiszállva néhány perces séta után a valóságban is ott találja magát az épület mellett.


I. MEGÁLLÓ

 

Német Színház és Redoute (Vigadó)

 


Már a 18. század végén felmerült egy új színház építésének igénye Pesten, s a megvalósítására több elképzelés is született. 1792-ben Franz Anton Hillebrandt bécsi építész, 1799-1806 között pedig Hild János készített terveket.


A pesti Duna-partot jelölték ki az épület helyéül. Keleti felében kapott otthont a Pesti Német Színház, nyugati oldala (tehát a tömb dunai homlokzata) pedig redoute (vagyis koncertterem, álarcos táncmulatság rendezésére alkalmas termet magába foglaló korabeli társasági szórakozóhely) lett volna. 1806-ban Johann Aman bécsi építészt bízták meg a tervezéssel. A Német Színház 1808-12 között az ő tervei szerint épült fel, a Redoute terveit viszont az épület kivitelezői jogát elnyert építész, Pollack Mihály jelentősen megváltoztatta, a klasszicizmus itáliai irányát érvényre juttatva. Az épületegyüttes, amelyben kávéház és vendéglő is volt, 1832-re lett készen.



1847. február 2-án egy pirotechnikai malőr következtében leégett a Német Színház.

Még abban a hónapban nemzetközi pályázatot írt ki a Szépítő Bizottmány, és a 13 beérkezett pályamű közül Carl Roesner (1804-1869) osztrák építész tervét találták a legjobbnak.

Mindezek ellenére Hild József pesti építészt (Hild János fiát) bízták meg a Német Színház helyreállításának megtervezésével. Az építkezés 1848 tavaszán kezdődött volna meg, de március 15-én kitört a forradalom. A forradalmi országgyűlés üléseit a Vigadóban tartották. Ezért, amikor 1849-ben az osztrák császári csapatok Budáról ágyúzták Pestet, a Redoute is célpont lett, és sok más Duna-parti épülettel együtt (Diana-fürdő, stb.) találatot is kapott.

A Színház-Redoute együttes újjáépítése 1853-ban került ismét napirendre. Sok elképzelés született a megvalósításra, Ybl Miklós, Hild József és Feszl Frigyes is készített terveket.

Végül Feszl Frigyest bízzák meg 1859-ben a tervezéssel, de egyelőre csak a Vigadó helyreállítására volt pénz. Az építkezésre 1860-64 között került sor, az épületet 1865. január 15-én nagy bállal nyitották meg.


1867-ben a Német Színház romjait is felmérték, és pályázatot írtak ki egy bérház és bazár tervezésére. Az ekkor díjazott tervek nem valósultak meg. A Német Színház helyén 1873-ban Linzbauer István tervei szerint épült fel neoreneszánsz stílusban Haas Fülöp szőnyegáruháza és bérháza. 1944-45-ben a Vigadó is és a Haas-palota is súlyosan megsérült. A Vigadó külső homlokzatait a hatvanas években állították helyre, a belsőt pedig az 1970-es években rekonstruálták. 1980-ban nyitották meg újra az épületet. A romos Haas-palotát 1959-ben lebontották. Helyére 1971-ben Tallós Elemér és Hübner Tibor tervei alapján épület fel a mostani irodaház-épület.


II. MEGÁLLÓ

 

 

Insula Lutherana

 


Az evangélikus épületek csoportjáról (evangélikus templom és csatlakozó épületek, paplak, iskola) miatt Insula Lutheranának nevezett terület a 18. században még a városfalon kívülre esett. A legközelebbi épület a városfalon belül az 1737-ban épült Invalidusok háza volt, amelyet 1783-tól laktanyának használtak (neve ekkor Károly kaszárnya), ma pedig a Főpolgármesteri Hivatal épülete.


A pesti evangélikusok 1781 után II. József Türelmi Rendelete révén kaptak lehetőséget arra, hogy önálló egyházközséget alakíthassanak. Nem utolsósorban azért, hogy a kaszárnyában szolgáló evangélikus hitű katonák is itt gyakorolhassák vallásukat. A Pesti Evangélikus Egyház 1787-ben alakult meg, és a tehetős pesti evangélikus családok adományaiból 1791-ben ezen a területen kezdtek el építkezni. Először az egyemeletes imaterem és paplak készült el, (itt van ma az Evangélikus Országos Múzeum) ezt Krausz János építőmester építette. 1797-ben ugyanő kapott megbízást templom építésére az egyháztól, építésvezetője Pollack Mihály lett. Krausz halála után az evangélikus konvent őt bízta meg, hogy készítsen új tervet a templomhoz.

Az egyterű, dongaboltozatos templom építése 1799-től 1808-ig tartott, anyagi nehézségek miatt.


A belső tér kialakítása 1811-re lett kész, akkor szentelték fel a templomot. Az épületen sok olyan mester dolgozott, akinek nevével a klasszicizmus építészetében gyakran találkozunk. (Ilyen például a szószéket és a keresztelőmedencét készítő Dunaiszky Lőrinc szobrász, akinek a felszentelés napján itt volt az esküvője is, az ő munkái a Pollack Mihály által tervezett Prandtner-ház reliefjei is, vagy Kardetter Tamás ácsmester, akinek nem sokkal később, 1812-ben éppen Pollack tervezett palotát, ami ma is áll az V. Apáczai Csere János utca 7. alatt).


A templom a tervekhez képest sok egyszerűsítéssel, olcsóbb anyagokból, szerényebb formában épül fel, mégis visszafogott hűvös egyszerűségével a korai klasszicizmus egyik legfontosabb példája a városban. A templom egyszerű, zárt tömege elé Pollack, négy oszlopon nyugvó, timpanonnal lezárt, könnyed, olaszos portikuszt tervezett, ami nem épült meg, sőt a szerény méretű középtorony sem az eredeti terv szerint készült el. A szomszédos épületben lévő 1795-ben épült paplakot Pollack 1811-ben kétemeletesre bővítette, majd 1822-ben egy földszintes, három tengelyes szárnnyal a templomhoz kapcsolta. Ez az állapot látható az 1837-es Vasquez-metszeten.


Pollack Mihály halála (1855) után, Hild József kapott megbízást a templom felújítására és portikuszának megépítésére. Ő bővítette a templomot a paplakkal összekötő földszintes szárnyat is kétemeletesre. 1875-ben a templom középtornyát lebontották.




Pollack Mihály (1773-1855)



Pollack Mihály 1773-ban született Bécsben, és ugyanitt, az Akadémián, Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg tanítványaként végezte tanulmányait. Pollack Mihály féltestvére, Leopoldo Pollack jelentős lombardiai építész volt, akinek legfontosabb műve a milánói Villa Belgiojoso (a későbbi Villa Reale). Természetes volt, hogy a fiatal építészjelölt 1794-ben ide utazott gyakorlatot szerezni. Az itt eltöltött évek meghatározták építészetét, mert Lombardiába közvetlenül eljutott a francia klasszicizmus és hatása erősebb volt mint Bécsben.


Pollack 1797-98-ban Pestre érkezve a Deák-téri templomot tervező Krausz János építőmester építésvezetője lett. A korra jellemző momentum, hogy Krausz halála után Pollack szerette volna folytatni a mesterjogot, és tovább építeni a templomot. A céhes rendszer keretei között az lett volna a szokásos eljárás, hogy Pollack feleségül veszi a mesterjogot megöröklő özvegyet. Pollack viszont azt akarta, hogy saját képzettsége alapján vegyék fel a céhbe, ám ezt megtagadták. Végül Krauszné özvegyi jogán folytatódik az építkezés, de a terveket Pollack készíti.


Feltételezhetően Pollack tervezte 1802-03 körül a pesti Festetich-villát, (VIII. Illés utca 25.) illetve 1806-ban – Johann Amannal - a Budán épült Sándor-palotát. A pesti Német Színház (1807-12) és a Redoute (18-1832) építése presztízst és hírnevet szerzett Pollacknak, ezután egyre több magánpalota tervezésére kapott megbízást. Kiemelkedik ezek közül Kardetter Tamás ácsmester háza, (1812, V. Apáczai Csere János u. 7. - Türr István u 3.), és két Király utcai épület, a Gömöry-ház, (1812, VII. Király u. 12, ma átépítve) és az idősebb Prandtner József ötvös mester megbízásából épített kétemeletes lakóház, a Prandtner-ház, (1812, VII. Király u. 11.), amely átalakítva ma is áll. Az egyszerű homlokzatot a földszinti nyílások feletti falmezőkben reliefek díszítették. A feltehetően Dunaiszky Lőrinc készítette domborművek ötvösmunkát végző puttókat ábrázolnak. (Az, hogy a tulajdonos foglalkozására utaló jegyek az épületen megjelentek, még a század végén is gyakori volt.)


A Pollack tervezte pesti magánpaloták közül ma is látható például a Horváth-ház, (1816, átalakítva, V. Kossuth Lajos u. 3. - Szép u. 1.), az Almásy-palota, (1817, V. Szép u. 6. -Reáltanoda u. 6.), illetve a Benkovits-ház (1819, V. Október 6. u. 20., átalakítva), a Festetich palota (1820, V. Zrínyi u. 10.). Pollack saját, kétemeletes házát 1822-ben építette (V. József Attila u. – Nádor u. sarok), ennek emeletráépítését 1848-ban fia, Pollack Ágost tervezte.

1829-ben tervezte az Orczy-kertben álló Ludoviceumot, majd a közeli Josephinumot. (IX. Üllői út 76.) Számos vidéki középület és magánkastély után 1832-ben tervei szerint épült fel a pesti Redoute, a Vigadó elődje. Legjelentősebb munkája az 1836-1846 között emelt Nemzeti Múzeum hatalmas épülete.

 

III. MEGÁLLÓ

 

Hild József (1789-1867)

 


A Hild családból több generáción keresztül számos építőmester származott. Hild János (1766-1811), a Canevale tervezte Újépület építésvezetőjének jött Pestre, 1786-ban. Munkássága jelentős a 18-19 század fordulóján, 1805-ben ő készítette el Pest városrendezési tervét. Elsősorban átépítéseket, közműépítkezéseket végzett, de például a Pesti Német Színházhoz (1806), vagy a Nemzeti Gyűjtemények Új Tárházához (a Nemzeti Múzeum korábbi elnevezése) 1807-ben készített terve is fontos a magyarországi klasszicizmusban Fia, Hild József 1789-ben született Pesten, az Újépületben, iskoláit Pesten és Bécsben végezte. Charles Moreau irodájában szerzett gyakorlatot, Bécsben. 1816-ban római tanulmányútra ment, s később is tudunk még két utazásáról: 1845-ben ismét Itáliában járt, majd Bajorországba ment.


Az 1820-as évek végétől kialakuló pesti Duna-part klasszicista képét az általa tervezett házak határozták meg. Az egykori Kirakodó, ma Roosevelt tér minden épületét Hild József tervezte: Délről Észak felé haladva: Heinrich-ház, (1827-28), Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székháza, (más néven Kereskedelmi Csarnok, később Lloyd palota, 1827), Diana-fürdő (1822), Libaschinszky-Koburg palota (1825), Nákó-ház (1833), Ullmann-ház (1834), Wieser-ház (1837), Tänzer-ház (1836-37). Ebből az építészeti együttesből mára csak a Tänzer-ház maradt meg (Akadémia u. 3.), e közelmúltban felújított palotát látva alkothatunk képet arról, milyen lehetett a Kirakodó-tér palotasora.


A ma is látható Hild-épületek sorában meg kell említeni az Erzsébet tér sarkán álló három emeletes Derra-házat (V. József Attila u. 16), amely egy az 1838-as árvízben megrongálódott ház átépítése, Derra Naum görög textilkereskedő számára. Mellette áll a vele szinte teljesen azonos homlokzatú Almássy-palota (1840, V. Október 6. u. 3.). A közelben találjuk a Marczibányi-palotát (1833, Október 6. u. 7., átépítve), és a Gross-házat, (1824, József nádor tér 1.). Ebben az épületben működött a Blumenstöckl-vendéglő, ahol az 1860-as években Hild József maga is törzsvendég volt. 1832-ben tervezte a Károlyi-Trattner - házat ( Petőfi Sándor u. 3. - Városház utca 4.)


Pesten a spanyol származású Valero-család megbízásából 1839-ben tervezte a ma is álló Valero-selyemgyár épületét (V. Honvéd u. 28-31.), 1845-46-ban tervei alapján készült el az egykor Mária Terézia laktanya háromemeletes tömbje (IX. Üllői út 49-54.) Az azóta lebontott régi pesti Városháza is Hild József tervei szerint épült fel 1843-ban. Budán a Császár fürdőt (II, Frankel Leó út) és a vele szemben lévő kápolnát egy időben, 1841-44 között tervezte. Ugyancsak Budán áll Hild saját villája (1844, Budakeszi út 38,), a klasszicista villaépítészet jellegzetes példája.


Az 1830-as években jelentős egyházi megbízásokat kapott: egri főszékesegyház (1830-37), az esztergomi székesegyház továbbépítése (1839-45) fűződik nevéhez. Valószínűleg az egri és az esztergomi székesegyházak építésénél szerzett tapasztalatai alapján, Hild Józsefet bízták meg 1845-ben a pesti Bazilika (Lipótvárosi Szent István plébániatemplom, V. Szent István tér) terveinek elkészítésével. Hild egészen haláláig, több mint két évtizeden át foglalkozott a tervezéssel, irányította az építkezést. Eközben kisebb vidéki templomokat is tervezett, 1855-ben, Pollack Mihály halála után pedig ő fejezte be a Deák-téri templomot, megépítve portikuszát.

Hild építészetének megbecsülését jelzi, hogy Pollack Mihállyal együtt 1836-ban a Bécsi Képzőművészeti Akadémia rendes tagjává választotta.




Bazilika



A Lipótvárosi Szent István plébániatemplom, Bazilika


Hild József korábbi egri és esztergomi egyházi épületeinek tervezése után 1845-ben kapott megbízást a pest-lipótvárosi plébániatemplom megtervezésére. Az épület nem csupán egyházi szempontból volt fontos, de központi helyet foglalt volna el a újonnan kiépült Lipótvárosban is.

Hild klasszicista stílusban készítette el első tervváltozatát. A templom alaprajza centrális, kilencosztatú tér, keleten íves záródású. A tervet és költségvetését jóváhagyták, így 1848 elején megkezdődtek a földmunkák. Az építkezés a forradalom miatt leállt, majd 1851-ben ismét megindult. Hilddel ekkor egy újabb tervváltozatot készíttettek, ez már a klasszicista elemek mellett romantikus jegyeket is mutatott (romantikus stílusú volt például a tornyok lezárása).


A munkálatok eközben folyamatosan haladtak, 1852-ben készültek el főpillérek, majd a tornyok alapozása is megtörtént. 1854-ben a pénz fogyatkozni kezdett, ezért az adakozás ösztönzésére gyűjtőíveket bocsátottak ki. 1862-re a déli és az északi főfal elkészült, 1866-ban kezdték a kupoladob falazását. Hild 1867 márciusában meghalt, az építkezés folytatását ekkor Ybl Miklósra bízták. Az év végére egyre aggasztóbb repedések keletkeztek a tartópilléreken, ezért az építkezést Ybl leállítatta. Ennek köszönhető, hogy senki sem sérült meg, amikor a kupola 1868. január 22-én délután 3 órakor beomlott. A közvéleményt sokkolta a katasztrófa, évekig állt az építkezés.


Ybl Miklós már 1867-ben és 1868-ban újabb terveket készített, majd 1876-ban megszülettek az engedélyezési tervek. Ybl Miklós a Hild-féle alaprajzi rendszert megtartotta, de már az érett reneszánsz elemeit felhasználó, festői kialakítású, monumentális épületet tervezett. Megváltoztatta a portikuszt, megnyújtotta a kupoladobot, és áttervezte a romantikus toronylezárásokat.


Ekkorra már nem csupán az építészeti ízlés, hanem a Bazilika környéke is alaposan átalakult. A Váczi körút (a mai Bajcsy-Zsilinszky út) forgalmas főúttá vált, így zavaró volt, hogy a Bazilika nincsen kapcsolatban ezzel a fontos útvonallal. Ybl egyik terv-variánsa ezen a furcsaságon kívánt tompítani azzal, hogy a Bazilika keleti oldalán loggia nyílt volna a Váczi-körút felé. A Bazilika tervezési fázisait az ebben az időben Ybl Miklós irodájában dolgozó Schickedanz Albert számos távlati képen örökítette meg.


1891-ben meghalt Ybl Miklós. Ekkor az épület csaknem teljesen készen volt, Ybl halála előtt már a belső kialakításra vonatkozó terveken dolgozott. Munkáját Kauser József fejezte be, az ő tervei alapján készült el a templom végleges belső dekorációja. Hatvan évvel a tervezés megkezdése után, 1905-ben fejezték be a Bazilikát.

 

IV. MEGÁLLÓ


Ybl Miklós (1814-1891)

 


Osztrák eredetű családban született 1814-ben Székesfehérvárott. Bécsben a Polytechnikumban folytatott tanulmányokat, hazatérte után, 1831-36 között Pollack Mihálynál, a kiváló pesti klasszicista építésznél dolgozott. Ezután gyakorlati képzését Bécsben folytatta, majd Münchenben a Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be, később néhány hónapos tanulmányutat tett Itáliában. Visszatérve Pestre saját vállalkozást hozott létre, 1841-ben társult Pollack Mihály fiával, Pollack Ágostonnal.


Ybl Miklós első jelentős épületei még romantikus stílusban születtek. 1845-ben gróf Károlyi István megbízására tervezte a Fóti templomot, majd 1845-49 között a kastély átépítését. Fóti tevékenységével kapcsolatban 1846-ben ismét Itáliába utazott, és az olasz építészet hatása későbbi munkásságán is erősen érződik. 1852-ben Unger Henrik számára tervezett palotát, (V. Múzeum krt. 7. – Magyar u. 8-10.) még mindig romantikus stílusban, ahogy a Nemzeti Lovarda (1857-58) és a Balassa-ház átépítése (1862, VI. Bajcsy-Zsilinszky út) is a romantika jegyében készült.


Az 1860-as évektől Ybl tervei neoreneszánsz stílusban készültek, ezt jól mutatják a Nemzeti Múzeum körül kialakult palotanegyedben álló épületei: a Festetics-palota (1862-65, VIII. Pollack Mihály tér 10.), Károlyi Alajos palotája (1863-65, VIII. Pollack Mihály tér 3.) és a Régi Képviselőház (1865-66, VIII. Bródy Sándor u. 8.).


Ybl Miklós számos jelentős magán és középület terve után, az 1870-es évektől már városépítészeti jelentőségű középületek tervein dolgozott, ezek sorát a pesti Bazilika építése nyitotta meg. Hild József halála után 1867-től Ybl vezette az építkezést, eleinte Hild terveit követve, majd 1876-tól saját tervei szerint, már neoreneszánsz stílusban.

Első érett neoreneszánsz alkotása a Fővámház (1870-74, IX. Fővám tér 8.) volt, ma ez a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem épülete. Az épület rizalitokkal tagolt főhomlokzata a Duna felé tekint, kapui az alsó rakpartra nyílnak, hiszen itt érkeztek a vámolandó áruk. Elnyújtott téglalap formájú alaprajzát három udvar tagolta egymástól elkülönülő részekre, mivel több különböző hivatalt kellett itt elhelyezni: a Vámhivatalt, a pesti Pénzügyigazgatóságot, a Központi Sóüzlet-igazgatóságot, és a Bányatermék-igazgatóságot. A Vámház volt Budapest egyik első irodaház-óriása.


1873-ban születtek Ybl első tervvázlatai a pesti Operaházhoz. Az Andrássy út legjelentősebb épülete, a budapesti neoreneszánsz építészet egyik legszebb példája 1884-ben készült el.


1875-82 között épült fel a Várkertbazár, a Királyi Palota kertjének neoreneszánsz architektonikus elemekből kialakított dunai lezárása (I. Várkert rakpart). A pavilonokat, glorietteket gazdag díszítésű árkádsor kapcsolja össze, amely műtermeknek adott otthont. (Itt működött 1880-tól a Mintarajziskola részeként a női festőiskola is.) Ehhez az építészeti együtteshez tartozik a közeli Várkert Kioszk. A firenzei reneszánsz stílusát idéző gyönyörű Duna-parti épületnek két funkciója volt: a gyönyörű architektúra valójában a Vár vízellátását biztosító gépházat rejtette, míg az épület másik felében kávéház működött.


Ybl 1883-tól élete végéig a dolgozott a budai Királyi Palota bővítésének tervein, de röviddel a krisztinavárosi szárny kivitelezési munkálatainak megkezdése után, 1891. januárjában meghalt.


Ybl Miklós életében is köztiszteletnek örvendő, jelentős társadalmi személyiség, a főrendiház tagja volt, halála után már öt évvel szobrot állítottak neki, a Várkert Kioszk előtt, a később róla elnevezett téren.




Az Opera



A Sugár út kiépítését az 1870-es években kezdte meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Bár fontos volt, hogy a Belvárost új, kényelmes út kösse össze a Ligettel, pénzügyi nehézségek miatt a telkek eladása nem haladt kellőképpen. Az 1873-ban meghozott döntés, hogy itt építik fel a Dalműszínházat (az Operaház korábbi elnevezése), ezért a terület további sorsa szempontjából is lényeges volt.


A belügyminiszter még abban az évben meghívásos pályázatot írt ki az Operaház megépítésére. A résztvevőknek (Steindl Imre, Szkalnitzky Antal, Linzbauer István, Ybl Miklós, a bécsi Ferdinand Fellner és a német Ludwig Bohnstedt) Ybl Miklós programterve alapján kellett elkészíteniük terveiket. A pályázatot Ybl Miklós nyerte meg, de az épület végleges formája ekkor még nem alakult ki, számos tömeg és homlokzat-variáns előzte meg az 1876-ban elkészült neoreneszánsz stílusú végső tervet.


A budapesti Operaház a nem sokkal korábban megnyílt párizsi és bécsi és operaházak típusát követi. Egyetlen domború tető foglalja egységes tömegbe a színpad- és a nézőteret, ehhez a tömeghez csatlakozik az előcsarnok és a hátsó színpad, külön tetőzettel fedve. Az előcsarnokot magába foglaló előépítmény nagy hangsúlyt kap, kiemelve reprezentatív funkcióját.


Az építkezés 1875 őszén indult meg, annak ellenére, hogy a végleges terv még nem készült el. Podmaniczky Frigyes, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke, a tervpályázat bíráló bizottságának elnöke ragaszkodott ahhoz, hogy magyar iparosokat és művészeket foglalkoztassanak az Operaház építkezésén. A kőművesmunkákat Hofhauser Lajos, az asztalos- és ácsmunkákat Neuschloss Károly és fia, a lakaktosmunkát Jungfer Gyula, az öntöttvas elemeket az Oetl- és a Schlick gyár szállították.


A pesti Operaház építésének idején a bécsi Ring Theater 1881. december 8-án leégett, ezért a gépészeti berendezések tervét átdolgozták. Az Operaház tervezési programjában eredetileg is szerepelt, hogy: “a víztartó medencéknek padláson való elhelyezése minden körülmények között kívántatik”. (Ehhez a “zápor berendezés”-hez hasonló permetező tűzoltó rendszert ábrázol a Vigadó 1847-es újjáépítésének III. díjas pályaterve, G. Louis hamburgi építész munkája). A színpadi berendezések működtetésére a bécsi Asphaleia-társaság vízhidraulikával működő színpadgépezetét választották, amit a Schlick-gyár kivitelezett. Lényege az volt, hogy fa helyett vasszerkezeteket alkalmaztak és kézi erő helyett vízhidraulikával mozgatták. Ez volt az Asphaleia-szabadalom első alkalmazása a világon, Prágát (Deutsches Theater), Chicagot (Operaház), Londont (Drury Lane Theatre) megelőzve.


Jelentős művészek közreműködtek az Operaház épületének díszítésében is. Than Mór, Székely Bertalan és Lotz Károly freskói láthatóak az előcsarnokban, a lépcsőházakban, illetve a nézőtéren. Az épület főhomlokzatán, a háromívű aláhajtót közrefogó két fülkében: Liszt Ferenc és Erkel Ferenc szobra található, ezek Stróbl Alajos munkái. A főhomlokzat második emeleti teraszán álló 8 láb magas szobrok a korban leginkább tisztelt zeneszerzőket ábrázolták: Guido D’Arezzo, Pergolesi, Orlando di Lasso, Palestrina, Jacopo Peri, Weber, Rossini, Lully, Gluck, Meyerbeer, Mozart, Cherubini, Beethoven, Haydn, Wagner




A Magyar Királyi Operaház 1884. szeptember 27-én díszelőadással nyitotta meg kapuit. 1912-ben Medgyaszay István tervei alapján újították fel, majd a legutóbbi – teljes – rekonstrukció a százéves jubileumra, 1984-re készült el.


V. MEGÁLLÓ

 

Az Andrássy út kiépítése

 


A pesti Belvárost és a Városligetet összekötő új útvonal létrehozására elsőként Kossuth Lajos tett javaslatot 1841-ben. Megvalósítására azonban csak a kiegyezés (1867) után kerülhetett sor. 1868. május 19-én a Magyar Tudományos Akadémián tartott értekezleten gróf Andrássy Gyula miniszterelnök ismertette a város átalakításának tervezetét. A tervek megvalósítását az újonnan létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa irányította. 1870-ben eldöntötték, hogy merre vezessen az új sugárút.


1871-től megindult az útvonalba eső telkek megvétele, a szükséges bontások és földmunkák. 1873-ban a nagy gazdasági válság megakasztotta az építkezés lendületét, sőt 1876-ban a befektető partnerek visszaléptek. Ezért a főváros a telkeket eladta, azzal a feltétellel, hogy azokat 1884-ig be kell építeni.


A Sugárutat, amely - bár méretei szerényebbek voltak - a párizsi sugárutak mintájára készült, 1877 októberében adták át a fővárosnak. Az út három szakaszra oszlott: az Oktogonig terjedő, zárt beépítésű része volt a legvárosiasabb: többemeletes paloták-bérházak fogták közre a fasorral szegélyezett utat. A második szakasz már oldottabb: ez is zárt beépítésű, de a középső úttestet kettős fasor szegélyezte, köztük lovaglóúttal, végül a Körönd és a Városliget közti utolsó rész már igazi villanegyedben vezetett. Városképi okokból elvetették, hogy az úton villamos közlekedjen, ezért az útvonal tehermentesítésére földalatti vasutat építettek, amely 1896-ra készült el.

(Fantasztikus! Most meg ... szerk.olgi)


Az útvonal mentén álló épületek az 1870-es, 1880-as években készültek el a historizmus, főként a neoreneszánsz jegyében. Kiemelkedő épület az Ybl Miklós tervezte Operaház (1875-1884), valamint a Petschacher Gusztáv tervei szerint épült VI. és VII. kerületi kör palotája (amely eredeti formájában ma már nem látható). Az utat 1885-ben gróf Andrássy Gyuláról, a kiegyezés utáni első miniszterelnökről, a Sugárút megálmodójáról Andrássy útnak nevezték el.




A Nagykörút



A mai Nagykörút vonalán egykor Duna-meder húzódott. Reitter Ferenc (1813-1874), a Fővárosi Közmunkák Tanácsa első főmérnöke ennek a helyén kiépítendő hajózható csatornával kívánta megoldani a közlekedést, de terve nem valósult meg.


1871-ben törvény született az ezen a vonalon vezetendő körút kiépítéséről. A környék ekkor még külvárosi jellegű volt, az építkezés megindításához mindenekelőtt a korábbi, többnyire földszintes házakat kellett lebontani.


A Nagykörút kiépítésének első szakasza az 1872-1883 közötti évtized volt, ekkor 23 épületet emeltek. Az építkezés 1884 után felgyorsult, 1890-ig 106 bérház, a millenniumig terjedő harmadik periódusban újabb 85 ház készült el, 1906-ig pedig az összes telek beépült.


A körutat 1896. augusztus 31-én ünnepélyesen nyitották meg. Budapest leghosszabb útvonalát (4141 méter) a Szent István, Teréz, Erzsébet, József és Ferenc körutak képezik, neveikben tükrözve az átszelt pesti városrészek elnevezését.


A Nagykörút legimpozánsabb épülete a Nyugati pályaudvar. Helyén 1846-ban épült az első indóház, amelyet az 1870-es évek elején kibővítettek. A Nagykörút építésekor a francia Auguste Wieczffinski de Serres építész tervei alapján a párizsi Eiffel-cég építette föl a mai pályaudvart, amely 1877. október 28-án nyílt meg. Mintaképei a párizsi pályaudvarok voltak, mint a Gare d’Orléans vagy a Gare du Nord.


A körút egyik nevezetes épülete a New York-palota (VI. Erzsébet körút 9-11.), amely 1894-ben készült el Hauszmann Alajos tervei szerint, a hasonló nevű életbiztosító-társaság székházaként. A földszintjén kialakított New York kávéház a korabeli párizsi kávéházak hangulatát idézte.


 

VI. MEGÁLLÓ

 

 

A Régi Műcsarnok épülete

 

 

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1861-ben alakult meg. Már ekkor felmerült egy önálló kiállítóhely létrehozásának igénye. A társulat választmánya 1872-ben döntött arról, hogy létrehoz egy “művészi ház”-at, azaz műcsarnokot. Két év múlva sikerült jutányos áron megfelelő telket venniük a fővárostól, az ekkor kiépülő Sugárút délkeleti oldalán.


A Műcsarnok megtervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek, amelyre 45 pályamű érkezett. Az első díjat Lang Adolf (1848-1913) kapta, az ő tervei alapján épült fel az új intézmény, 1875-77 között. A neoreneszánsz épület architektúrája a veronai Palazzo Bevilacquát idézi, a lépcsőházat és az első emeleti folyosót Lotz Károly allegorikus falképei díszítik.

Az épület 1945-ig adott helyet a társulat kiállításainak. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem épületének része.




A Mintarajztanoda épülete



Az 1861-ben megalakult Országos Magyar Képzőművészeti Társulat egyik fontos célkitűzése volt a képzőművészeti oktatás elindítása Magyarországon. Tíz évvel később sikerült e célt megvalósítani, Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde néven létrejött a tanintézet, de önálló épülettel nem rendelkezett.


Amikor 1874-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által műcsarnok építése céljára megvásárolt telek túl nagynak bizonyult, egyik részét átengedték a Mintarajztanoda építésére. A terveket Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter megbízásából Rauscher Lajos (1845-1914), az intézmény tanára készítette el.


A neoreneszánsz stílusú épület 1876-ra készült el. Főhomlokzatát kőburkolat és Rauscher tervei alapján készült sgrafittó díszítés borítja, a medallionokban Bramante, Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Dürer, Markó Károly és mások portréi láthatóak, amelyek Székely Bertalan alkotásai. Az épületet 1895-96-ban az Izabella utca felé bővítették. Az intézmény nevét 1908-ban Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára változtatták, és az Iparművészeti iskola 1896-os kiválásával az intézmény profilja máig változatlan.

 


VII. MEGÁLLÓ

 

A Fasori református templom

 


A református egyház az 1890-es évektől jelentős templomépítő tevékenységbe kezdett Budapesten. A hívek száma a VI.-VII. kerületben is egyre növekedett, ezért szükségessé vált önálló templom építése. Az építkezés költségeit a hívek adományiból kívánták fedezni, de a pénz eleinte nagyon lassan gyűlt. 1908-ban Laky Adolf aranyműves jelentős összeggel támogatta a templomépítést, a főváros pedig telket bocsátott a református egyházközség rendelkezésére, így megindulhatott az építkezés előkészítése.


Az egyházközség 1909-ben írt ki meghívásos pályázatot templom és paplak tervezésére, de ennek eredménye csupán az lett, hogy kiderült, a Fővárostól kapott telek túlságosan kicsi.

1910-ben már a templom mai helyére, a Városligeti fasorban lévő telekre írták ki a második és a harmadik meghívásos pályázatot. A három eredménytelennek nyilvánított pályázat után 1911. januárjában Árkay Aladárra (1868-1932) bízták a tervezést, aki maga egyébként egyik pályázaton sem vett részt. Három hónap múlva a tervek elkészültek, de az építkezés teljes költségére még mindig nem volt fedezet. A hiányzó összeg pótlására a szomszédos Dr. Herczel Sebészeti Szanatórium tulajdonosával, báró Herczel Manóval kötött megegyezés teremtette meg a lehetőséget. A gyógyintézet szempontjából kedvezőtlen volt, hogy Árkay tervén a templom a szanatórium közvetlen közelében volt. A tulajdonos kifizette a templomépítéshez hiányzó összeget, ennek fejében megváltoztatták az épületegyüttes elrendezését (szimmetrikusan tükrözték), a paplak került a szanatórium közelébe és nem a nagyobb tömegű templom. 1911. július 24-én megindulhatott az építkezés, a terv egyes részletei azonban még ezután is módosultak.


Árkay Aladár kéttornyú, centrális alaprajzú, vasbeton szerkezetű templomot tervezett. Az templom hátsó homlokzatához L-alaprajzú épületrész csatlakozik, a paplak és az iskola tömbje. A belső teret a hatalmas, 13,7 m átmérőjű kupola uralja. Mind a homlokzat, mind a belső tér gazdag díszítésű. Ugyanígy aprólékos gonddal tervezte meg az építész a belsőépítészeti elemeket is: a bútorokat, lámpákat, zsoltártáblákat, üvegablakokat.

Az épület kivitelezését Pucher István építőmester végezte, a vasbetontervező Uy Károly volt. A lakatos- és fémmunkákat Miákits Károly, a festett üvegablakokat Róth Miksa készítette. Az épületen a pécsi Zsolnay-gyárban készített pyrogránit épületdíszek láthatóak.


A templomot 1913. június 1-én szentelték fel. A Fasori református templom itt bemutatott építészeti és belsőépítészeti tervei a BTM Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményében, az Árkay-hagyatékban találhatók.




 Kodály körönd

 

 

A sugárúti Körönd kialakítására 1879-ben írtak ki pályázatot. Petschacher Gusztáv (Bécs, 1844 - Budapest, 1890) díjnyertes elképzelése az volt, hogy a teret szimmetrikusan négy, íves főhomlokzatú bérházcsoport övezze, amelyek középen nagy udvarral (cour d’honneur) nyílnak az utca felé. A legelőször elkészült MÁV Nyugdíjintézeti bérház (Andrássy út 88-90.) tervei szerint készült, 1880-81-ben.


A toszkán reneszánsz palotákat idéző monumentális épület homlokzatait díszítő sgrafittót Rauscher Lajos tervezte, a figurális elemek Székely Bertalan munkái. E bérház előtt frissen restaurálva, eredeti formájában látható a Köröndi épületek keskeny előkertjét lezáró, Jungfer Gyula műhelyében készített gyönyörű kovácsoltvas kerítésrács és kétszárnyú kapu.

A többi köröndi ház ugyan Petschacher koncepcióját követte, de építészeti kialakításuk, stílusuk eltérő volt attól, hiszen más-más építészek munkái. Az Andrássy út 92-94. számú épületet, az ún. Hübner-udvart Bukovics Gyula tervezte, 1883-84-ban.


Az út másik oldalán álló 83-85-ös számú ház Kauser József munkája (1883-85). Szintén Bukovics Gyula tervei alapján épült fel 1883-85-ben az Andrássy út 87-89. Ez az egyetlen köröndi bérház, amely nem követte a “cour d’honneur” kialakítást. Ebben a házban lakott Kodály Zoltán, akiről halála után a Köröndöt elnevezték.

 


VII. MEGÁLLÓ


Az Epreskert

 


A Városliget közelében, az egykori Külső Aradi és Hajtsár utcák között feküdt az az elvadult, eperfákkal benőtt terület, amelyet Epreskertnek neveztek. Huszár Adolf, akinek a Deák-szobor elkészítéséhez megfelelő, nagyméretű helyiségre volt szüksége, itt kapott telket a fővárostól és 1881-re felépítette műtermét. Ezután merült fel az ötlet, hogy az Epreskert teljes területén művésztelepet alakítsanak ki. A főváros 1883-ban, támogatva a Magyar Képzőművészeti Akadémia létesítését, a területet két részre osztotta, középen a mai Kmetty utcával.


Az Epreskert északnyugati részén - a Képzőművészeti Akadémiának adományozott telken - Benczúr Gyula, Lotz Károly és Stróbl Alajos mesteriskolája épült fel. A kertben antik, középkori és reneszánsz műemlékek másolatait állították fel. Itt állították fel például a Kolozsvári testvérek prágai Szent György szobrának másolatát és ide szállították a Mátyás-templom Schulek Frigyes-féle purista helyreállításakor eltávolított középkori részleteket is. Stróbl Alajos és növendékei mentették meg a pesti Orczy téren lebontásra ítélt józsefvárosi barokk kálváriát, Mayerhoffer András alkotását (1744-1749): darabokra szedték és itt a kertben építették fel újra.


Stróbl élettel és egyéni karakterrel töltötte meg az Epreskertet: jelmezes művészestélyeket rendezett, tanítványaival történelmi darabokat adott elő. Sok előkelő látogatója is volt, Ferenc József is többször járt az Epreskertben.


Az egykori Epreskert délkeleti részén a főváros egyik művésztelepe alakult ki, ahol nyolc műterem épült föl: a Lendvay utcában a szobrászok, a Bajza utcában a festők kaptak helyet. Itt állt például Zala György, Donáth Gyula, Szécsi Antal, Aggházy Gyula, Konek Ida háza, valamint a társasági élet egyik központja, Feszty Árpád és Jókai Mór közös villája.

10. A józsefvárosi kálvária az Epreskertben, 1929. Balogh Rudolf felvétele

BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár ltsz: 67.915



 

A Városligeti fasor kiépülése



Az egykori Ligeti fasor a Király utca meghosszabbításában a legfontosabb közút volt a Belváros és a Városliget között. A múlt század közepétől ezen az útvonalon lehetett kikocsizni a felüdülést nyújtó és a társasági élet egyik fontos helyszínéül szolgáló Városligetbe.


A Fasorban ekkor még főként nyaralók épültek, ezek közül meg kell említeni a neoreneszánsz stílusú Wechselmann-villát, ami feltételezhetően Unger Emil (1839-1873) tervei szerint készült el, 1871-ben. Wechselmann Ignác építési vállalkozó kivitelezte Ybl Miklós legjelentősebb épületeit: a Várkertbazárt, a Fővámházat. (Halála után az ő és felesége - a szintén építési vállalatairól ismert családból származó - Neuschloss Zsófia alapítványa támogatásából épült fel 1905-08 között a Vakok Intézete, Lajta Béla tervei szerint.) Wechselmann Ignáctól a nyaralót 1901-ben Ráth György, az Iparművészeti Múzeum első igazgatója vásárolta meg, állandó lakás céljára. Ennek megfelelően jelentősen átalakították, Györgyi Géza tervei alapján, így nyerte el mai formáját. Ma az Iparművészeti Múzeum részeként működő Ráth György Múzeum található benne (VI. Városligeti fasor 12.).


A Sugár (Andrássy) út megépítése nem csupán a korabeli Pest további fejlődésében játszott döntő szerepet, hanem máig meghatározza a Terézváros szerkezetét, jellegét. Felavatása után erre az útra hárultak a Liget felé tartó forgalom terhei, miközben a Sugárút két oldalán Pest legelegánsabb villanegyede alakult ki. Számtalan szanatórium is települt a környékre. A Városligeti fasorban működött a Herzl-, a Glück-szanatórium, a Batizfalvy-féle vízgyógyintézet.


A Városligeti fasor Ligethez legközelebb eső szakasza a tízes évek elején vált egyedi hangulatú villanegyeddé, a korszak legjelentősebb építészei, a nagypolgári villaépítészet mesterei terveztek ide épületeket. Csak néhány nevet említve: Vidor Emil (23-as szám: Schwarz-villa, 1903, 24-es szám: Egger-villa, 1902, 33-as szám: Vidor-ház, 1905, 45-ös szám: Wodianer-ház, 1907), Révész és Kollár (40-es szám: Révész-villa, 1911, 42-es szám: villaépület, 1912, 44-es szám: Basch villa), Sebestyén Arthur (31-es szám: Székács-villa, 1909-10), Körössy Albert (47-es szám: Körössy-villa, 1899).


Az itt épült nagy szecessziós villák sorában Körössy Albert Kálmán (Szeged, 1869 - Budapest, 1955) saját háza volt az egyik legkorábbi. Az egyemeletes villa, 1900-ban készült el, homlokzata franciásan burjánzó, dús ornamentikájú volt, a tervekre nyilván hatottak az építész párizsi tanulmányai is. A főtengely oromfalán elhelyezett, dombormű a Szobrászat és Építészet allegorikus figuráit ábrázolta. A villa egyik legszebb részlete a lépcsőcsarnok feltételezhetően Róth Miksa tervezte káprázatos, színes üvegablaka. Szélein napraforgó és más virágok, levelek futnak körbe, alsó harmadában a szecesszió díszítőművészetében oly kedvelt íriszek pompáznak, az egyik sarokban gólya áll. Szintén a villa egységes stílusát tükrözi a (talán Jungfer Gyula műhelyéből származó) virágdíszes kovácsoltvas kerítés- és kapurács.

 

VIII. MEGÁLLÓ



 

 

IX. MEGÁLLÓ

 

 

 

X. MEGÁLLÓ

 

Az Erzsébet Nőiskola

 

 

Magyarországon a tanítónőképzés lehetőségét az 1868-as népiskolai törvény teremtette meg. A hazai nőoktatás “bölcsője”, az első magasabb színvonalú nőnevelést biztosító intézmény, a Felsőbb nép és polgári iskolai tanítónőképző 1872-től, (a polgári tanítónőképző 1873-tól) működött Budán a Josef Polytechnikum épületében, igazgatója Zircen Janka volt. Zircen Janka feladatának nemcsak a tanítónőképzést tekintette, hanem iskolájában művelt nőket akart nevelni mind a család, mind a társadalom számára. 1874-ben az iskola az I. kerületi Ötpacsirta (ma Csalogány) utcába költözött, majd 1875-től az önállósult polgári tanítónőképző a pesti Sugárút 74. sz. alatti épületben folytatta működését.


Az intézmény Zircen igazgatósága alatt (1896-ig) több szervezeti változáson ment keresztül és folyamatosan bővült a tanított tárgyak száma. A kezdetben két évfolyamú tanítónőképzőn nyelv és történettudományi szak mellett mennyiség és természettudományi szakcsoportban képezték a tanítónőket. A növendékek ezen kívül nevelés és tanítástant, francia és angol nyelvet tanultak, majd 1877-től kötelező lett a gazdaságtan és az iparoktatás is. 1880-tól a képzés idejét három évre emelték, és azért, hogy a növendékek tanítási gyakorlatot szerezhessenek, megszervezték a polgári gyakorlóiskolát. 1889-től vezették be a tornatanítói, majd 1893-tól az idegen nyelvi mesternő oktatást. Ekkor csatolták az intézethez a 120 személyes internátust is.


Zircen Jankát tanítványa Lázárné Kasztner Janka követte az igazgatói székben. Az ő indítványa alapján nevezték el az intézményt a meggyilkolt királynéról Erzsébet Nőiskolának.

A századfordulóra az intézet Sugár úti épületét kinőtte. Az Erzsébet Nőiskola számára

az István úton találtak megfelelő telket (ma XIV. Ajtósi Dürer sor 37.), itt épült fel 1902-re a szecessziós stílusú új iskolaépület. A terveket Baumgarten Sándor és Hercegh Zsigmond készítette. A két építész 1888 és 1908 között a Magyar Királyi Vallás és Közoktatási Minisztérium megbízásából tervezett oktatási intézményeket szerte az országban.


A modern természettudományi laboratóriumokkal, szertárakkal, tornateremmel és gyakorlati termekkel felszerelt iskolában magas színvonalú, európai oktatás folyt, s kiemelt szerepet tulajdonítottak az esztétikai nevelésnek is. 1918-ban a tanítónőképző főiskolai rangot kapott, a felsőbb leányiskola pedig rövid ideig gimnáziumként működött. 1928-ban a tanítónőképző főiskola Szegedre költözött, az Erzsébet Nőiskolát pedig leánylíceummá, majd 1936-ban gimnáziummá alakították. Az iskola 1950-től Teleki Blanka nevét viseli.




Lajta Béla (1873-1920)

 

 

Lajta Béla 1873-ban született, óbudai iparoscsaládban. Pesten, a Reáltanoda utcai Főreáliskolában tanult, majd 1896-ban a budapesti József Műegyetemen szerzett építész oklevelet. Már középiskolás éveiben vonzotta Lechner Ödön építészete, de az egyetemen Hauszmann Alajos és Steindl Imre tanítványa volt. Több külföldi tanulmányutat is tett: egy évet töltött Olaszországban, majd Berlinbe utazott, ahol Alfred Messel irodájában dolgozott. Innen Londonba ment, és Richard Norman Shaw irodájában vállalt munkát. Spanyolország és Marokkó után 1900-ban Franciaországba utazott, a Párizsi Világkiállítás idején itt ismerkedett meg a finn Saarinen építészetével. Hazatérve elsősorban a magyar népi építészetet kutatta, jelentős népművészeti gyűjteményt hozott létre.


1900 körül alapított saját irodát, egyik első munkája a Bárd zeneműbolt (1900, V. Kossuth Lajos u. 4.) belsőépítészeti kialakítása volt, e berendezés egyes elemei az üzletben ma is láthatók. Számos pályázaton indult ezekben az években, a bécsi Gerngross áruház, illetve a Pozsonyi Postaigazgatóság pályázatán példaképével, Lechner Ödönnel közösen vett részt.


Az angol vidéki építészet hatása először a Malonyay-villa (1905-7, XIV. Izsó u. 5., 1913-ban teljesen átalakították), tervein mutatkozik meg, ahol a Queen Anne stílus sajátosan keveredik az erdélyi parasztházak jellegzetességeivel. 1905-08 között épült fel a Wechselmann Ignác és Neuschloss Zsófia adományából alapított Vakok Tanintézete (XIV. Mexikói út 60.). Itt már a finn és az angol építészet hatásai érződnek. Jellegzetesek a kő- és téglaburkolatok, a “Saarinen-ablak”, és a parabolaív alkalmazása. Kissé átalakítva ma is látható Hecht Jónás papírüzlete számára tervezett portálja, (1906-07, V. Szent István tér 15.). Fontos munkája a Salgótarjáni úti Izraelita temetőben álló ravatalozó (1908).


A Pesti Chevra Khadisha Gyógyíthatatlan betegek Intézete (1909-11, XIV. Amerikai út 57.) tervezésénél Lajta fontosnak tartotta, hogy ne rideg kórház-börtön, hanem valóban “szeretetház”, barátságos otthon épüljön. Ezt szolgálja az épület belső falfestése, színes, magyaros népi motívumokkal. A homlokzaton keverednek a különböző hatások, feltűnik antik elemekből álló portikusz, és székely kontyos tető is.


Nem sokkal később tervezi a Székesfővárosi Kereskedelmi Iskolát, (1909-12, VIII. Vas u. 11.) A zárt sorú beépítésbe illeszkedő L-alaprajzú épület belső díszítése és bútorai bécsi előképekre utalnak (a belső architektúra és számos berendezési tárgy eredeti állapotában maradt meg).

A különleges, art-deco stílusú Parisiana mulatót (1909-08, VI. Paulay Ede u.35.) bbször átépítették, ma az eredeti homlokzat König Tamás és Wagner Péter építészek tervezésében készült rekonstrukcióját láthatjuk.


Fivérei számára tervezte a Leitersdorfer üzlet- és bérházat (1911-12, V. Szervita tér 5.), az itt működő Rózsavölgyi zeneműbolt belső Wiener Werkstätte hatását mutató berendezését Kozma Lajos tervezte. A megvalósult épület jelentősen eltért a tervezettől, a gazdag ornamentika eltűnt, a függőleges tengelyek helyett a vízszintes sávok kaptak hangsúly.

A Székesfőváros által 1910-ben Központi Könyvtár és Közművelődési Intézet tervezésére kiírt pályázatot Lajta nyerte meg. A tervezési programot Szabó Ervin készítette, a könyvtár mellett, előadóterem, képtár, gyermekkönyvtár, csillagvizsgáló torony is lett volna az épületben. A terv a háború miatt nem valósult meg. Ugyanezért csak Lajta halála után készült el a Pesti Zsidó Hitközség Alapítványi Gimnáziuma (1913-14, XIV. ker. Abonyi út 7-9.).

 

Forrás: Internet

Mementóként, miként épülhetett szebbnél-szebb épületek Budapesten ezen évszázadban. Akkor amikor még nem rendelkeztek jelen korunk technikai lehetőségeivel...

Szerk.: Szathmáry Olga

 

Címkék: földalatti állomásairól séta budapesten

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu