NEMZETI ÚJSÁG 1990. március 1.

I. P. BRATIANU:

Egy román tudós forradalmi vallomása

politikai nyomásra meghamisított magyar történelmi

valóságról

A marxista szocializmustól a
nemzeti szocializmusig
Ceausescu alatt

Büszkén vallom magamat románnak, de még büszkébb vagyok erdélyi román voltomra.

Őseim oláhok voltak, ami annyit jelent, "pászto­rok", akik több mint ezer évvel ezelőtt elindultak északra valahonnan a mai Albánia közeléből nyájai-kat legeltetve és maguknak békés, biztonságos életet keresve.

Helytelen és történelmileg megala­pozatlan, hogy román tudósaink politikai okokból olyan származási elméletet találtak ki, mely szerint Erdély földjén őshonosok volnánk.

Mi csak körülbelül hat évszázada élünk e földön,

és büszkék vagyunk rá, hogy a már régebben itt élt magyarokkal, németekkel együtt átvettük a nyugati kultúrát és az európai népek közösségének tagjai lettünk, így alakult ki az a sajá­tos erdélyi kultúra, mely egyedülálló a világon.

Az itt élő népek adták ebbe a kultúrközösségbe a maguk sajátos értékeit, s így jött létre az erdélyi kultúra.

Mindig azt reméltem, hogy egyszer a három nép véglegesen egymásra találásából megva­lósul az álom: Erdély, mint a keleti Svájc.

Sajnos, ez a remény eddig nem teljesült be. A II. világháború előtt a hitleri Németország tüzelte egy­más ellen az erdélyi nemzetiségeket,

hogy azután így megosztva őket, kihasználhassa a nemzeti gyűlöletet.

A háború után - habár az un. "szocialista alkotmány" a nemzet iségeknek^ a legszélesebb egyenjogúságot biztosította - a rendszer fokoza­tosan rátért a legkegyetlenebb elnyomási politikára.

Ez különösen 1956 után kezdődött el Erdélyben

a legdrasztikusabb eszközökkel,

amikor az erdélyi magyarságot az 1956-os magyar forradalommal való szimpatizálással vádolták.

Ez volt az ürügy, melynek leple alatt megindult az erdélyi magyarság elnyomási folyamata.

Az első lépés a kolozsvári önálló Bolyai Egyetem megszüntetése volt, melyet beolvasztottak a román Babes Egyetembe.

A beolvasztásnál én is ott voltam és együtt szen­vedtem magyar egyetemi kollegáimmal, amikor Ceausescu brutálisan elvágott minden vitát, mely a Bolyai Egyetem önállóságát próbálta megvé­deni.

Akkor lett kollegám és jó barátom, Szabédi László költő öngyilkos lett, mert nem bírta lelkileg azt a meghurcoltatást, amellyel azért sújtották, mert védte a Bolyai Egyetem önállóságát.

Azóta sok száz magyar tanárt és diákot juttatott Ceausescu börtön­be, kergetett öngyilkosságba, olyanokat, akik fel merték emelni szavukat a kegyetlen nemzetiségi elnyomás ellen.

 1959-1962 között több mint 2000 magyar iskolát olvasztottak be román isko­lákba, mint azok tagozatait.

1955-ben a X. párt­kongresszuson már nyiltan kimondta, "Románia nemzeti állam, melynek egész területét az egységes román nemzet foglalja el." Ezzel az un. "szocialista" Románia nyiltan nemzeti­szocialista állammá vált Ceausescu diktá­torral az élén.

A soviniszta diktatúra módszerei is hasonlóak a hitlerizmuséhoz.

A légbőlkapott dáko­román elmélet alapján csak románoknak,

"az uralkodó fajnak" van joga ehhez a földhöz, a többi nemzetiség (több mint 5 millió) 

csak jövevények, betolakodók, akik örülhetnek, hogy egyáltalán megtűrik őket.

Hogy az erdélyi magyarság ezeréves törté­nelmének és kultúrájának nyoma se maradjon, Ceausescu rendszere elrendelte az összes egyházi és magánkézben lévő irattár államosítását.

A pótolhatat­lan történelmi értékű levéltári anyagot összeszedték és ismeretlen helyre szállították.

A soviniszta düh kiterjedt a magyar temetőkre is, melyeket felszámol­tak, nehogy kopjafák és sírkövek

hirdessék Erdély múltját.

Mindezt mint humanista román írom le, akinek fáj a mai román rendszer népgyilkosságot súroló magatartása. Mint olyan erdélyi román írom a fentieket, akit mélyen megrendített

 Szikszai Jenő és Kuthi Lajos

brassói tanárok tragédiája, akiket meggyilkoltak a titkosrendőrség pincéiben, mert véd­ték az erdélyi magyarság jogait.

 Minden tisztele­tem Király Károlyé, aki vállalva minden áldoza­tot, kiállt az erdélyi magyarság védelmére és segélykiáltását eljuttatta nyugatra.

Végül: 

hiszek Erdély jövőjében, hiszem, hogy egyszer a három nemzet, a magyar, a román és német megtalálja egymás kezét, és váll­vetve megteremtik az önálló Erdélyt, mely a nagy európai rendezés után a 

Közép-európai Egyesült Államok méltó tagja lesz.


I. P. Bratianu írása, mely elő­ször angol nyelven a "Transylvania and the Hungarian-Romanian prob-lem" című amerikai kiadványban (Danubian Press) jelent meg,

majd a torontói Magyar Elet 1980. március 1-i számában magyarul is napvilágot látott,

egy nagyon tisztességes, euró­pai műveltségű, humanista román tudós álláspontját tükrözi.

Szükséges­nek tartottuk, hogy a hazai olvasó­közönség is tudomást szerezzen róla.

Ezekkel a jóérzésű, emberséges romá­nokkal kell összefognunk, hogy létre­jöhessen az önálló Erdély,

e szomorú sorsú tündérország valamennyi lakója javára.

Forrás: Csíkszereda Közösségi Oldal

NEMZETI ÚJSÁG 1990. március 1.,I. P. BRATIANU:

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia