Ismeritek a tövismadár legendáját?

Rózsatövises utolsó szárnyrebbenés.

Halálos ének.

"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében,
de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye....

Egyetlen csodálatos dal, az élete árán.

De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben.

Mert a legeslegjobbnak

mindig fájdalom az ára..."

 A Tövismadár tavasszal csak azért tűnik fel

minden alkalommal ,hogy vörös színnel festett virágot adjon ....."

A monda szerint...

"A madár begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik, nem tudja mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg.

Ahogy elhagyja fészkét,

egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál.

Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre.

Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon.

Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is.

Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára.

Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon."

A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon.

De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk.

Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük.

Mégis megtesszük...

Forrás: Irta, Colleen McCullough,The Thorn Birds,  Tövismadarak

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia