ISTEN AZ ÉN TAKARÓM

Zsolt 32.

1 Dávid tanítókölteménye.

Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,vétke eltöröltetett.

2 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.

3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.

4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.)

5 Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam,hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.)

6 Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.

7 Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)

8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.

9 Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád.

10 Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül.

11 Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!

               ISTEN AZ ÉN TAKARÓM

Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás
örömével.

(Zsolt 32,7)

Szentpétervár felé haladva a vonaton szemtanúja voltam egy megható jelenetnek.

Egy apa, anya és egy kisgyermek utazott a szomszédos fülkében. Estefelé hűvös lett. Az anya és a gyermek elaludtak, az édesapa pedig fogott egy meleg takarót és   gondosan   betakarta vele feleségét és gyermekét.

Ekkor eszembe jutott a Zsoltár 32,7 orosz
fordítása: "Isten az én takaróm".

Mit jelent ez számomra? Az anya bepólyázza gyermekét. Az unoka szeretettel tesz egy takarót nagymamájára, ha elszunnyad a karosszékében.

A szakadó esőben valaki helyet szorít az esernyője alatt egy másik embernek.

Ha a kimerültségtől elalszik valakinek a házastársa, párja betakarja őt egy takaróval.

Ha valaki gyengén, öregen fekszik egy kórházi ágyon, mások takarókat hoznak, hogy melegen tartsák.

Lehet, hogy fel sem tűnnek ezek a takarók, és az alkalmak, amikor másoktól együttérzést tapasztalunk az egyedüllét óráiban, ha úgy érezzük, Isten sem törődik velünk.

Pedig a Szentírásban az áll, hogy születésünk napjától földi életünk utolsó napjáig Isten gondoskodással, kegyelemmel, melegséggel és szeretettel vesz körül bennünket.

Imádság:

Köszönjük Istenünk, hogy amikor különösen gyengének, védtelennek érezzük magunkat, te gondosan betakarsz bennünket, és új életet adsz nekünk.

 Ámen.

Forrás: Reformátusok Klubja

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia