Keres Tódorka

mint

tanácsadó macska…
Reményi Menahem Győző

Keres tanácsadó Tódornak.

A cica tényleg mindig keresett valamit, amit elfoghat, megfoghat, kifoghat, amiből falatozhat, de azért nem tetszett neki ez a név, hát meg is kereste a bulldog orrát. Ezt követően csökkent egy kicsit a kutyus boldogsága.

Ám a név ráragadt a cicusra, így hívta a nyávogó népség. De hát kóbor cica volt.

Keres Tódor, de egyszer aztán nagyot álmodott, nagy becsbe kerül, ez is, az is kikéri majd a tanácsát.

Álom és valóság nem mindég ugyanaz, de a cica erősen hitt abban, hogy álma teljesül. Hát egyszer csak sétálgatott a halpiacon itt is, ott is kérdezgette, hogy adnának-e neki jó tanácsért halat.

Ám egy tréfáskedvű halárus így szólt hozzá.

Ha jó a tanács, jár érte nem csak kalács.

A cicus elmagyarázta nehéz a piacon minden halat eladni, mivel nagy ám a bőség e kopoltyúsokból, a kereslet irántuk viszont olykor igen mérsékelt.

Ám ha a tisztelt halárus úr kitenne egy ilyen táblát, ilyen szöveggel, Minden macska itt nyávog halaimnál nincsen jobb. Idenézzen ne oda, hiszen itt van a hal palota, akkor jobban vinnék a halakat...

Ő szívesen megszervezné a macskákat, azok katonás rendben felvonulnának, elismerően behízelgően nyávognának, persze, egy-két falat halacskáért.

Csókos csuka, pitykés ponty, ez a cica hát nem bolond. Sürgős sügér, kecsege, kipróbáljuk így lesz-e hagyta jóvá az ötletet a halárus. Hát az ötlet bevált.

A halárus portékáját a katonás rendben felvonuló és nyávogó cicák két nap alatt híressé tették a piacon.

Meg is kapta érte Keres Tódor a jutalmát.

A kocsma előtt kucsmás komák kártyázgattak, egyikük arról panaszkodott közben a többieknek, hogy félti káposztáját a barna nyusziktól.

Meghallotta ezt Keres Tódor, és rögtön így nyávogott. 

Hát tudnék ám én írt erre a bajra, a nyúl lehet akár barna, vagy tarka... Tanácsomért, meg kérdezném jár-e majd végül is jutalom.

Hát a káposztaföldes ember káposztát kínált, de kiegyeztek kolbászban, hurkában.

A cica elmagyarázta kitömött vizslakutyusbábot kell kitenni a káposzták közé, olyat, amelynek belsejében ugatós óra van, és minden órában annyiszor ugasson, amennyi az idő.

No de hol vegyek ugatós órát csodálkozott az ember. Még sohasem hallottam ilyesmiről. A kakukkos óra kakukkol, és ha az elkészíthető, akkor az ugatós óra is megcsináltatható Ezermester Jancsi bácsinál.

Ügyes válasz volt.

A kucsmás ember nagyot kurjantott, Szép káposzta, nekem ilyen még nem volt. Az ötlet bevált. A nyulak elkerülték azt a káposztásföldet, mert idegesítette őket az ugatás.

Meg is kapta Keres Tódor a kolbászt, hurkát.

Hanem azért csak törte a fejét a cicus, hogyan is tovább és mikor.

Eljött hát megint az ő ideje. Az erdőszélen megjelent lován a király, népes kíséretérével. Vadásztak, de a cica nem félt tőlük, mivel macskára nem igen lő a vadász, attól fél kigúnyolják a többiek.

Keres Tódor a király elé lépett, felajánlotta tanácsadói szolgálatát.

A király meghökkent, de aztán így szólt.

Van egy fogas kérdésem, talán a te fogadra való, macska, mivel már néhány fog beletört.

A palotámban valaki igen csak lop, eltulajdonította azokat a tigrisszemű gyémántokat, amelyeket leányom, Cucilipucilibelecincinella arany nyakékébe szántam.

Ha te megtalálod a tolvajt, akkor megtalálod nálam a szerencsédet is.

A cica ezt súgta oda a királynak fülébe.
Felséges Király Uram. Tétessen egérbőr zacskóba még nagyobb gyémántokat színlelő hamiskás, üvegből.

Aki egyszer lop, ha teheti, az máskor is lop. A többit meg bízza rám, meg a társaimra.

Hát igen csak úgy lett, ahogy a cica megjósolta. Eltűnt az egérbőr zacskó is, a hamiskás gyémántokkal.

A cica pedig három társával, Fekete Bencével, Fehér Endrével,

valamint

Kormosfüstöskurtafarkú Károllyal

egyre szaglásztak a palotában.

Addig, addig szaglásztak, amíg a főszertartásmester kabátzsebében meg nem találták az egérszagú zacskót, éppen a királyi tanács ülésén. Körbefogták a főszertartásmestert, és nyávogtak.

A király rögtön tudta mit kell tennie, kit kell az aranyozott karosszékből más ülőalkalmatosságra ültetnie, hogy kilopakodjon a palotából a belopakodott becstelenség.

Meglettek a valódi gyémántok is, mert a főszertartásmester ijedtében mindent bevallott, még azt is, amit akár el is hallgathatott volna, ha nem lett volna rögtön tele a selyemgatyája.

Keres Tódorka

nem kereste tovább szerencséjét, mivel azt Cucilipucilibelecincinella királykisasszony

ölében örökre megtalálta azt. 

Három kedves társa:

Fekete Bence, Fehér Endre,

valamint

Kormosfüstöskurtafarkú Károly

sem járt rosszul,

bár ettől fogva kicsit rátartian viselkedtek.

Hát akkor itt a vége tanács ott meg ne kérjetek.