Kocsikenőcsös János meg Szekértologató Márton esküvője.

Kocsikenőcsös János, meg Szekértologató Márton jó barátok voltak, de néha kakaskodtak egymással. Olykor kicsit összevesztek, egymás fejére pótbúbot tettek. Egyébként nem voltak ám ostobák, még egykori iskolai padkoptatásos padrombolgatásos idejükben is ragadt rájuk valamicske hébe hóba még az újságból is kiböngésztek ezt meg azt, ha nagyon elunták magukat.

Most éppen a városi újság, a Sárdobálók Lapja volt előttük a konyhaasztalon. Nyúlfarknyi írás nyomtatódott bele éppen az ő falujukról, éppen az ő bírójukról, aki a rossz nyelvek szerint kétszer szedte be a faluban a marhalegeltetési díjat, és nagyon bő a zsebe.

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja el a szél.

A legények azt nem értették, hogy az újság most megdicsérte-e a bírót a kétszeri marhalegeltetési díjért, vagy mégsem, ezért inkább arról vitatkoztak zörög-e a haraszt, ha nem fújja el a szél. János szerint zörög, Márton szerint nem.

Kinek van igaza.

Megegyeztek, akinek igaza van, az kap egy hordó bort a másiktól. Mindjárt el is mentek a bíró portája felé, harasztzörgést figyelni.

Szerencséjük volt nem fújt a szél. Hallgatództak, erősen.  A haraszt először nem zörgött, később, szél nélkül is, igen. Márton így elveszített egy hordó borocskát.

Mérgében fogott egy nagykövet, és az ő állítását megcáfoló harasztra dobta. Menten abba is hagyta az a szél nélküli zörgést. Az abbahagyás okát már nem látták a legények. A harasztban ugyanis Zsákbadugós Frici kúszott előzőleg a bíró disznóólja felé, malaclopási szándékkal. Tőle zörgött a haraszt. A kő kupán találta, elalélt, így csak néhány óra múlva tudta folytatni a haraszt zörgetését, de mivel azt hitte a bíró dobta meg kővel, már az óllal ellenkező irányban tette ezt.

Mi mindenre jó egy falusi iskola.

Mártonnak eszébe jutott egy mondás. Ahol nincs, ott ne keress, mondás. Saját borospincéjében már nem volt bort tartalmazó hordó, ott tehát nem kereshetett, de jó ötlete támadt ahol van, ott kereshet. János pincéjében van, onnan kiguríthatja. Ki is gurította barátja pincéjéből, és annak ajtajához odagurította.

Örült Kocsikenőcsös János pincéje egy hordó borral gazdagodott. Ám hamarosan borúra is volt oka a pincéjében levő borral teli hordó viszont eltűnt. Mondta is Mártonnak, sejdítőn sajdítón. A hordó, amit hoztál, szakasztott mása annak, amit tőlem elloptak. Na és vont vállat Márton. A szomszéd faluban laknak a keresztgyerekeim, ikrek, az egyik annyira hasonlít a másikra, mint két tojás egymásra. Sőt. A másik is ugyanannyira hasonlít az egyikre. Még az apjuk is csak úgy tudja megkülönböztetni őket, hogy beszélteti, mert az egyik dadog, a másik meg nem. No, eddig minden rendben.

János azonban, ha kicsit többet figyel az iskolában a tanító szavára, mint az egércincogásra, tudott volna egy bölcs mondást is Ne szólj szám, nem fáj fejem.

Így azonban elfecsegte Mártonnak szerelmes a falu leggömbölyűbb leányába, Örzsébe. A lány, fél titokban és félig meddig, Mártonnak is tetszett, így megpróbálta Jánosból kiverni az Örzse utáni vágyódást. Ezt nem sikerült neki, de azért ütései János fejét igencsak megfájdították.

Végül megegyeztek azé legyen a leány, akihez húz a szíve. Így volt abban a szerelmes regényben is, amit nem olvastak ugyan, de az a puccos Pincipanci néni már legalább tízszer elmesélte a tartalmát.

János ezt követően úgy érezte legjobb, ha mindjárt elintézi szívbéli ügyét Örzsével, akkor barátja talán lemond a leányról. Berohant Örzséikhez. Azok éppen a terített asztalnál estebédeltek. Őt is megkínálták. Gondolta János a szívügyre később is rátérhet, jöjjön előbb a gyomorügy. Megevett két nagy tányér tejfölös kolbászos bablevest, utána egy tucat szilvás gombócot, majd pedig övét komótosan megoldotta, és így szólt Örzse szüleihez.

Pista Bácsi, meg Mari Néni. Leányuk már nem kicsi. Szíves engedelmükkel, és Örzse hozzám húzó szívével máris viszem őt a paphoz, esketési megbeszélésre. Örzse pironkodott, de azért már a jobbik ruháját tartalmazó szekrényre nézegetett. Mari néni kicsit sopánkodott, hogy így, meg úgy le akarja szakítani Pista az ő anyaszívéről ezt a leánygyöngyvirágot.

Örzse apja dirmegett meg dörmögött, de azután úgy vélte, de úgy gondolta, hogy Okos enged, szamár szenved. Húzta maga után János Örzsét az egyik kezével, annak szívével együtt, mert utóbbi benne volt a leányban. Nem látta át jönne vele a szép leány magától is. Hanem egyszer csak ki tűnt fel az utcai láthatáron.

Márton, aki szintén igényt tartott a leány szívére, mert még nem volt benne biztos megkapja-e Mancit, akivel együtt imádta a tincitancit. Kell Manci mellé egy tartalék leány, mert így is lehet még az úgy.

Ő is megfogta tehát Örzse másik kezét. Örzsének egyébként Márton is tetszett, gondolta döntsék el maguk a kakaskodó legények kinek legyen a hűséges felesége.

Ha egy leányt kétfelől húznak, akkor nemcsak annak szíve szakadhat meg, hanem maga a leány is. No de még a húzó legények is kárt tehetnek egymásban. János ezért, akinek aznapra már elég volt a fejét ért ütésekből, így szólt, okosan.

Márton. Ne kakaskodjunk Örzse miatt. Ehún van Manciék portája, oszt Manci is van olyan gömbölyű és bögyös leány, mint Örzse.

Nem emlékszel, hogy a múltkor három óra hosszat meresztgetted rá a szemed a kerítésük melletti bokor rejtekéből. Hüm-hüm. Jó ötlet gondolta Márton.

Ha nem adják neki Mancit, még mindig visszatérhet dulakodni Örzse miatt. Manci szülei azonban tudták, hogy leányuk titokban, ami egyébként kevés ember előtt volt titok a faluban, Mártont szereti. Így, bár Márton kissé szélsebesen kérte meg a leány kezét, megkapta, sőt, a szülők ennek örültek. Annak már kevésbé, hogy Márton, leánykérés közben, a tálon levő mind a tíz palacsintát elpusztította, így abból nekik egy felet sem hagyott. No de a vendég, az vendég, mit lehet ilyenkor tenni.

A pap a két leány és a két legény láttán, azok szavain barátságosan mosolygott. Felvilágosította őket, hogy az esketés majd később jön, de azért máris megeskette mindkét párt arra, hogy tényleg szeretik egymást.

Hazafelé menetek a legények, leányok már békés négyesben beszélték meg a lakodalmat. Kettős lakodalom legyen, mert minden lakodalmi vendég úgyis mindkét párnak hoz ajándékot, viszont csak egyszer eszi tele magát mindenféle jóval, no és elég egy zenekart fizetni. A költség szinte fele annyiból kijön. Nem kell félni attól, ami fél, ha az költség, kiadás, pénzkiguberálás eredményez.