LAKATOS DEMETER

DEMETER LÁSZLÓ
csángó költő

Lakatos Demeter,

családi nevén Demeter László

(Szabófalva, 1911. november 9. – Szabófalva, 1974. augusztus 21.) az első híres moldvai csángó költő,

az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője.

Az elemi iskolát szülőfalujában román nyelven végezte; a magyar helyesírást nem volt alkalma megtanulni soha, magyar verseit román ortográfiával jegyezte le. Lakatos mesterséget tanult, de kalandos természete el-elragadta szakmájától. Egy ideig a bukaresti Universul konzervatív napilap alkalmi tudósítója lett Kolozsvárt, majd visszatérve Moldvába román színjátszó csoportot szervezett, s ennek a bojárokat, hatalmasokat gúnyoló műsorával járta a falvakat. Később megint lakatos munkás, falujából ingázott Romanba, előbb az ottani vajgyárba, majd a csőgyárba.

Kolozsvári tartózkodása idején került kapcsolatba magyar írókkal, költőkkel.

Dsida Jenő vette pártfogásába, ő mutatta be a Keleti Újságban, s a Halotti Beszéd kezdő szavait írva cikke fölé, közreadta egy magyar nyelvű versét is (1935). Ugyanott néhány hónap múlva egy népmeseszerű prózai írása is megjelent.

Aztán elfeledték...

1956-ban a folklorista Faragó József fedezte fel újra, bemutatva három versét az Utunkban.

Nagy időbeli szünetekkel összesen 45 verse jelent meg erdélyi magyar és magyarországi lapokban, folyóiratokban.

Saját számításai szerint sok ezer verset írt magyar és román nyelven. Románul csak alkalmi rigmusai jelentek meg helyi lapokban, s ezek nem haladták meg a falusi rímfaragók szintjét!

Magyarul viszont századok mélyéből felkongó nyelvjárással írt, s ez a sajátosság élteti magyar költészetét.

Verses önéletrajzát így kezdi: "Móduvának szép tájaind születem, Ös apáimnak a nyelvit üresztem." A természet fiának vallotta magát, költői képeit – noha egész életében gyári, sőt nagyipari munkás volt – a falusi világból vette, a mezei munka, a pásztorkodás szépségeit énekelve.

Különös kontrasztja poézisének, hogy az Ómagyar Mária-siralom hangján szól, panaszol, kérlel a csángókért.

Verseire legalább annyira figyeltek a néprajz és a nyelvészet kutatói, mint a költők, írók. Azt is mondhatjuk, hogy a magyar folklór művelői Erdélyben, Magyarországon és Jugoszláviában, sőt Nyugaton is jobban számon tartották, mint az irodalomkritika.

Újra meg újra ismétlődő kísérletek történtek, hogy verseiből válogatás jelenhessék meg.

A bukaresti Irodalmi és Művészeti Kiadó 1959-re tervbe is vette a kötetet. "Érdekességnek számítanak egy moldvai csángó népköltő, Lakatos Demeter kötetbe gyűjtött versei" – tájékoztatta a sajtót Méliusz József, a Kiadó magyar osztályának vezetője.

A Kriterion felkérésére foglalkozott a kötettel Szabó T. Attila és Farkas Árpád is, de csak halála után, 1986-ban jelenhetett meg Budapesten verseskötete Csángó strófák címmel, a Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 26. kiadványaként. Elsősorban nyelvjárási vonatkozásaira való tekintettel rendezte sajtó alá Hajdu Mihály egyetemi tanár diákjaival, csatolva Udvardy Frigyes bibliográfiáját, melyben a Petőfi- és Kossuth-adókon, ill. előadóesteken elhangzott versek és az idevágó szakdolgozatok is szerepelnek.

Ebből válogatást adott ki Svájcban (hasonló címmel) Szabó T. Ádám.

Egy harmadik és leggazdagabb verseskötete Búcsú az ifjúságtul (Budapest, 1992) Bajkó Sándor, Bartis Árpád és Domokos Pál Péter gyűjtéseiből állott össze, felvételeit Csoma Gergely, Halász Péter és Kovács László, borítóját Szervátiusz Tibor készítette.

Aláírása Lakatas Demeter, román versei alatt Mitică Lăcătușu. Utóbbi került fel sírkeresztjére is a szabófalvi temetőben, miután utolsó éveiben házi őrizetben sínylődött – magyar versei miatt.

Kitüntetése

• 2009. január 22-én megkapta posztumusz a
•  Magyar Kultúra Lovagja címet.

1990. szeptember 27-én Budapesten megalakult a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, melynek célja:

• A moldvai csángómagyarok történelmével, néprajzával foglalkozók tevékenységének összehangolása, munkájuk segítése.
• A moldvai csángómagyarok művelődési értékeinek, társadalmi és politikai helyzetének minél szélesebb körben való megismertetése.
• A moldvai csángókkal való kulturális, vallási és emberi kapcsolatok elősegítése.

Csángú hejgetés
Űsz a kertben
Messze ot hulnap szentule
Nem!
Szép a falum
Kedves üsmeretlen testvér
Messze, ott, hol a nap szentül le

Sosem találkoztunk személyesen.

De ha versei javát olvastam - jóízű volt a szám - emlékszik a Moldovában élő csángó népköltőre, Lakatos Demeterre (aki néha Lakatasnak is írta nevét), aki a hetvenes évek derekán halt meg, Páskándi Géza.

Kötetét szerkeszetette Kolozsváron, s megállapította róla: ahogy egybegyűjtött verseit olvasta, tulajdonképpen minden versében

ugyanaz a nap sütött,

ugyanaz a levél hullt,

ugyanaz a patak

sompolygott

(Verseimbe patak hallszik / Sompolyogva lütüre = lejtőre).

Ilyen sompolygó patakot több tíz versében megolvashatott, ugyanígy a fonókkal ékesített esték hangulati leírását.

Végtelen sorú variánsokat írt néhány témára... Ahogy Homérosznak állandó jelzői vannak... itt a képek, sorok, strófák ismétlődnek olykor szinte szószerint, egy-két szavas vagy csupán szórendi eltéréssel -

jellemzi Páskándi,

a költő halálhírét véve.

Naiv költőnek tartja, aki kényszerből írt egy statikus, megnyomorított, mégis gazdag nyelven, mintha azt mondta volna:

ez a nyelv van - ezen kell dalolni.

Alábbi versei a költő értékeit és korlátait egyaránt magukban hordozzák. 

Űsz a kertben

Mu¹ luzafa ² a kertben riu³
Sze künüitül⁴ teli a tu⁵
Virágok isz⁶ sziratudnak
mind az álom udzs⁷ elmulnak.

Megdzsérült a fán a level
Kusa⁸ fázik nem mig lehel
Zember⁹ gondokra mu eszik
Met a tiél¹⁰ nem szokat kiészik.

Buszulnak már a virágok
Elfonjatak a sillyányok ¹¹
Kertek sziélén mosztanában
Harmat nem hadzs szemmit lábon.

Minden rothod¹² minden szárod
Zember mulik el a nyárod
A zűsz¹³ virágokat kaszál
Tiégedet pedzsig a halál.

Mu buszulnak a virágok
Kopacand¹⁴ maradtak zágok
Mu nem kaphatom hellyemet
Everte¹⁵ harmat fejemet.
 

1. ma
2. fűzfa
3. sír, rí
4. könnyeitől
5. tó
6. is
7. úgy
8. kutya
9. ember
10. tél
11. csalánok
12. rothad
13. ősz
14. csupaszon
15. megütötte
 

Messze ot hulnap szentule

Messze ot hulnap szentule
Mefog vala apam szokcor
 Kezemtul
Miciszavala a hul a nap
 Leszentul
Mangyavala dsermek latud
 Ot nini
Mesze ot hul nap lebujik
 Moszt nini
Ot vagyand ed nad szip orszag
 Tud meg tiesz
Magjard ot az vilagodand
 Ha leik ri
Ien elmenek maszt, viny vagyak
 Nem uro
Ne feleis el en tanitlok
 Sak iuro
Det meghult, okorisz monto
 Halálnal
Mit mondtom iletembe ne
Feleisdel
Riut det monto basu nekem
Ereki
Mynha maszt i latam mind folnak
Kunujii
Monto nekem en nem tutom
 Mosztonig
Elig maszt az ü tize hogy
 Belim ig
Mem feleitem el szoho zen
 Apamot
Kishike det voltam nekem
 Mit mondot
Ot vagyond a mük országunk
 Tud meg iul.

Forrás:http://irodalom.elender.hu/erdely;

wikipedia.org/wiki/Lakatos_Demeter

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília