Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
BUDAKESZI KLUB vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
BUDAKESZI KLUB vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
BUDAKESZI KLUB vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
BUDAKESZI KLUB vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Szathmáry Olga Ottilia | 0 hozzászólás
Melanchthon Fülöp (1497-1560)
Az ágostai hitvallás
Melanchthon Luther mellett Wittenbergben.
Melanchthon személyisége Lutherétõl talán abban különbözik leginkább, hogy míg Luthernál a hitbéli megfontolások teljesen elszakították a humanizmustól, addig Melanchthonnál a vallásos gondolatok teljesen mehfértek a humanista beállíottságával.
Ezt talán annak is köszönhette, hogy Reuchlin, a kor híres humanistája közeli rokona volt.
Luther és Melanchthon közötti viszony egyre nagyobb intenzitást kapott. Már az egyetemen együtt dolgoztak, amikor is egyfajta bennsõséges barátság kezdett kialakulni közöttük. Ezt a belsõséges viszonyt leginkább Melanchthon egyik barátságukról szóló kijelentésében lehet érzékelni: "Szívesebben meghalnék, mithogy ettõl az embertõl elválasszanak."
Luther a reformáció gondolataival Melanchthont könnyen meg tudta gyõzni. A többi egyetemi kollégával való viszonyát a reformáció kezdetén állandó veszekedés, vita jellemezte.
Melanchthon és a Teológa
Melanchthon 1518-as székfoglaló beszéde, amelyet a görög nyelv fontosságáról tartott jó benyomásokat keltett az ifjú professzorról Lutherben. Melanchthon már a korábbi egyetemi tanulmányai alatt megkezdte a teológiai stúdiumok elsajátítását, Wittenbergben már akadémiai fokot ért el ebbõl a tárgyból. Késõbb elõadásokat is tartott a bibliai tárgyakból. Egy-egy disputa alkalmával Luther szakvéleményét is kikérte és gyakran volt luther beszélgetõpartnere.
Az univerzálisan képzett
Mint egyetemi tanár, foglalkoztatta a filozófia, történelem, orvoslás és fizika. Ennek ellenére életében mindig is az alacsonyabb fakultánson, a filozófiain maradt.
Melanchthon volt korának legolvasottabb egytemi szerzõje. A mûveit 1800-ig folyamatosan használták az egyetemeken és egyéb iskolákban.
Melanchthon Luthertõl sajátította el a reormátori teológia lényegét, Melanchthon viszont Luthert tanította koiné görög nyelvre. Ez volt az, ami késõbb arra motíválta Luthert, hogy a Bibliát a nép nyelvére, vagyis közérthetõ német nyelvre fordítsa Wartburgban.
Rövid életrajz:
Melanchthon a vallási párbeszédekben és tárgyalásokon
A lipcsei dispután 1519-ben, elsõ nagy egyeztetõ tárgyaláson, ami Luther és a római kúria között zajlott,már Melanchthon is jelen volt. A tárgyaláson, ahol Luther Eck Jánossal, a hirhedten éleselméjû katolikus teológussal vitatkozik, Melanchthon kis cédulákra bibliai igehelyeket gyûjt ki, amelyek a pápa elsõbbségét tagadják.
A késõbbi tárgyalásokon Melanchthon egyre fontosabb társa és segítõje lesz Luthernak, sõt, ha a kiátkozott Luther nem szólhat, õ lesz a reformáció vezetõ szemlysége.
Luther, a reformáció prófétája fáradhatatlanul
dolgozik az új teológián, de sajnos hiányzik belőle
a rendszeresség.
A lutheri teológia rendszerezése Melanchthon feladata:
õ írja meg 1521-ben az elsõ érvényes összefoglalását a reformáció tanainak, a "Loci Communes"-t. Luther rendkívül lelkesedett a könyv olvasásakor és a Biblia folytatásának nevezte.
1530-as augsburgi birodalmi gyûlésen Melanchthon a ismét a reformáció oldalán lép fel, Luther nem lehet jelen, hiszen a birodalmi átok még érvényessége miatt nem hagyhatja el a Szász tartományt. A tárgyalások során fellépõ nehézségeket és a római katolikus oldal támadásait Melanchthon mesterien gyõzi le.
Az augsburgi tárgyalásokat megelõzõen több iratot is létrehoztak, melyek alapján Melanchthon még a birodalmi gyûlés kezdete elõtt megírja a "Confessio Augustana"-t, vagyis az Ágostai Hitvallást. Ma az evangélikus lelkészeknek erre kell esküt tennüik ordinálás alatt.
Luther halála után Melanchthon lesz a reformáció szellemi továbbvivõje és vezetõje. Melanchthont a veszekedés útjáról inkább a kibékülés útjára tért át, igyekezett mind a római, mint a kálvini irányzattal megbékülni. A kálvini irányzat felé mutatott engedékenysége miatt néhányan csalódtak benne, hiányolták belõle luther hevességét és tántoríthatatlanságát.
Melanchthon Fülöp:
Az Ágostai Hitvallás
Az Ágostai hitvallás (latinul Confessio Augustana, németül Augsburger Bekenntnis) az evangélikus egyház egyik legfontosabb hitvallási irata, a reformáció jelentős dokumentuma, a legfontosabb lutheri hittételek összefoglalása.
Az „ágostai” elnevezés Augsburg város latin nevének (Augusta) egykori magyaros változatára utal.
Keletkezésének története
V. Károly német-római császár megparancsolta, hogy az Augsburgban (Ágostában) összehívott birodalmi gyűlésre az új vallás hívei rövid, velős, világos fogalmazásban nyújtsák be az evangéliumi hitre vonatkozó nézeteiket.
Amikor János szász választófejedelem megkapta a meghívást (1530. március 4.), rögtön megtette a szükséges előkészületeket.
Felszólította wittenbergi hittudósait, Martin Luthert, Philipp Melanchthont, Justus Jonast és Johannes Bugenhagent, hogy állítsák össze a fő hittételeket. Luther még 1529 októberében összeállította a főbb dogmákat az úgynevezett schwabachi 17 cikkben; most a szász teológusok ezeket dolgozták át s ezekből készítették az úgynevezett torgaui cikkeket.
Ennek első része lényegében megegyezett a Marburgban 1529. október 1–3. között elfogadott 14 tétellel. Mivel azonban ennek a műnek az éles megfogalmazása a birodalmi gyűlés elé való terjesztésre nem látszott alkalmasnak, a fejedelem Melanchtonnak adta átdolgozásra.
Az Ágostai hitvallás felolvasása
V. Károly előtt
A választófejedelmet Melanchton, Spalatin és Jonas kísérte a birodalmi gyűlésre; Luther Coburgban maradt, mivel egyházi és birodalmi átok alatt volt.
Az előszót a négy hittudós még együtt írta meg, Melanchton pedig május 2-ától május 10-éig megírta Augsburgban a fentebbi két cikk alapján a hitvallást, amelynek az Apologia címet adta.
Luther volt az első, akinek a szöveget elküldték. Luther véleménye ezt volt: „Olvastam Melanchton Fülöp Apologiáját. Nekem majdnem tetszik és nem tudok rajta semmit sem javítani, sem változtatni …”.
Mivel azonban még volt idő a gyűlés kezdetéig, és mivel Melanchton még mindig túl erősnek tartotta egyik-másik kitételt, még tovább enyhített rajta.
A császár 1530. június 15-én vonult be Augsburg városába, egy nappal később pedig megnyitotta a birodalmi gyűlést és felszólította az evangélikus fejedelmeket és rendeket, hogy június 24-én nyújtsák be hitvallásukat.
A hitvallást aláírók:
János szász választófejedelem, Brandenburgi György őrgróf, I. Ernő braunschweig-lüneburgi herceg, I. Fülöp hesseni tartománygróf, Farkas anhalti fejedelem, János Frigyes szász herceg, Ferenc lüneburgi herceg valamint Nürnberg és Reutlingen birodalmi városok képviselői voltak.
Négy másik város is aláírta volna a hitvallást a tizedik pont kivételével, mivel ők a reformáció Zwingli-féle irányzatához tartozva másképp vélekedtek az úrvacsoráról.
Egyetértés hiányában azonban ők külön hitvallást terjesztettek be.
A birodalmi gyűlés június 24-ei nyilvános ülésén nem olvasták fel a hitvallást, dacára a protestánsok minden sürgetésének, valószínűleg azért, mert a császár félt a nagy nyilvánosságtól.
Másnap azonban a püspöki palota kápolnájában német nyelven felolvasták.
A kápolnába alig 200 ember fért, de annál többen voltak az előcsarnokban és az udvaron, sőt a kívül állók az ablakokhoz is létrákat támasztottak. A császárnak átadták a hitvallás egy-egy példányát német és latin nyelven.
A császár megtartotta a német nyelvűt és a latin nyelvűt átadta megőrzésre a mainzi választófejedelemnek.
A latin példányt (Melanchthon kézírását) a brüsszeli archívumban helyezték el, ahonnan Alba herceg uralkodása alatt eltűnt. A német eredetit a birodalmi gyűlés irataival együtt elküldték a tridenti zsinatnak, és onnan soha nem került vissza.!!!
Azonban már a birodalmi gyűlés alatt jelentek meg különböző kiadásai (hat német nyelven, egy latinul); és maga Melanchthon is kiadta mindkét nyelven 1531-ben Wittenbergben.
Forrás: wikipedia
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!