Az utóbbi időben a P.Mobil ismét a figyelem középpontjába került. Nagy sebességgel, mégis szabályosan előzve, maga mögött hagyva az évek óta egyhelyben topogó hasonló irányú kezdeményezéseket fordult a nyitragerencséri célegyenesbe. Bátran learathatja a jól megérdemelt babérokat, hiszen május végén tető alá hozta Kárpát-medence első rockmúzeumát. Az előzményeket, a háttérmunkálatokkal kapcsolatos megpróbáltatásokat, valamint a folytatás lehetőségét Schuster Lóránt ecsetelte.

– Hogyan érzed magad lassan két héttel a Rockmúzeum megnyitója után?

– Egyelőre nem tartok ott, hogy csak a szépre emlékezzem, ehhez még túl közeliek, frissek az élmények. Különböző nehézségek ellenére végül is sikerült megcsinálni Kárpát-medence első rockmúzeumát, aminek nagyon örülök. Sokan velünk tartottak Nyitragerencsérre, az ünnepélyes megnyitóra, ami este a helyi M-ROCK zenekar, valamint a P.Mobil és a Gesarol koncertjeivel zárult.

– Sokakban felmerül a kérdés: miért pont a felvidéki Nyitragerencsér adott helyet a rocktörténeti kiállításnak?

– A nyitragerencséri Katona László ajánlotta fel saját házának - először csak egy részét - a P.Mobil Rockmúzeum számára, amely aztán fokozatosan bővült. Száznegyven négyzetméteren állítottuk ki tárgyainkat, ami tulajdonképpen nem nagy terület. Kezdetben sokkal egyszerűbbnek gondoltam a feladatot, aztán rájöttem, hogy nem könnyű dolog megtölteni egy adott teret. Az elhelyezésnél például olyan szempontokat sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy azt a bizonyos tárgyat milyen távolságból nézik a látogatók.

– A figyelmes személő jóleső érzéssel konstatálhatta, hogy az ünnepélyes megnyitás kétféle nemzeti színű szalag átvágásával vette kezdetét.

Sőt, a kiállítási tárgyak alatt elhelyezett felirat is két nyelven segített a tájékozódásban.

– A közeli nyitrai várban, illetve katedrálisban korábban megnéztük a múzeumot, ahol a kiállított, egykori magyar királyok által írt oklevelek mellett kizárólag szlovák nyelvű tájékoztatók vannak. Nyitra városában, a nyitrai múzeumban egyetlen egy magyar felirat sincs kitéve a tárlókban! E negatív példa ellentételezéseként elhatároztam, hogy a P.Mobil Rockmúzeumába kiteszem mindkét zászlót, a megnyitón átvágom mindkét nemzeti színű szalagot; a tárlókban pedig magyarul és tótul egyaránt megjelennek a tájékoztató feliratok. Ezzel szeretnék példát mutatni, miszerint ezt így is lehet csinálni!

– Milyen forrásokból állt össze a kiállítási anyag? Kik voltak a segítségedre ebben a munkában?

– Többségében saját gyűjteményemről van szó, viszonylag kevés a „külsős anyag”. Akármennyit is adott valaki, utólag mindenképpen szeretném – ezúton is – megköszönni, valamint előre azoknak is, akiktől a jövőben fogunk kapni relikviákat. Például az időközben megszűnt kétforintosokból ki van állítva egy sorozat, amely hiányos. A tárlatot látva a látogatók közül többen felajánlották a jelenleg birtokukban lévő, hiányzó évjáratú pénz pótlását. (Tudva lévő, hogy a Kétforintos dal című, népszerű szerzeményük sikere óta, a „bélás” a zenekar szimbólumává vált – H.I.)

A két – fekete és szürke – rendőrségi gumibotot, népszerűbb nevén „Kádár kolbászt”, a hozzávaló „Kádár pereccel” (kézi bilincs – H.I.) kívülről kaptam. Előkerültek Kolozsy Erika saját készítésű képei a dorogi rockfesztiválról, amelyek eddig soha nem voltak publikálva. A korabeli plakátok, valamint a koncerteken viselt negyvenhatos méretű női tűsarkú cipőmet (az Asszonyt akarok c. szám színpadi illusztrációjához használta S.L. – H.I.) viszont magam őriztem meg az utókor számára. A régi gesarolos doboz, az akkor viselt, divatos alföldi papucs mind-mind a kollektív emlékezetet segíti, amelynek valamennyien részesei voltunk.

– Az eltelt több mint negyven esztendő alatt rengetegen megfordultak a zenekarban. Mennyire sikerült reprezentálni a különböző korszakokat? Maradt-e benned valamilyen hiányérzet ezzel kapcsolatosan?

– Nem volt ilyen jellegű célom, sem hiányérzetem. Amennyivel mélyebbre nyúlunk vissza az időben, annyival nehezebb reprodukálni, hiszen akkoriban nem álltak rendelkezésre azok a technikai eszközök, amelyek ma már a mindennapok természetes velejárói. Csoda, hogy egyáltalán maradtak felvételek, plakátok, fényképek. A zenekarnak voltak jobb és rosszabb korszakai, melyeket ennek megfelelően nem egyformán dokumentáltunk. Viszont fotókon - örök emlékként - megmaradt, mikor Bencsik Samu katonaideje alatt Tátrai Tibor három bulit játszott a P.Mobillal. Azon túlmenően, hogy a fényképek milyen emlékeket hordoznak, vagy elevenítenek fel, fényt derítenek a zenekar belső működésére; arra, hogyan álltam, álltunk a dolgokhoz…

– …És rávilágítanak a P.Mobil, valamint közönsége példaértékű kapcsolatára…

– Emlékeink nagy részét tükörszerűen kapjuk vissza a közönségtől. Egy felvidéki muzsikus sráctól hallottam vissza, milyen jó volt nézni, ahogy az emberek özönlenek be a múzeumba – arcukon mosollyal. Nem hiszem, hogy kell ennél több…

– A most látható kiállított darabokkal lezártnak tekinthető a felhalmozott anyag, avagy bővülhet-e bizonyos relikviákkal a tárlat?

 Egészen biztos, hogy a meglévő anyag optimális rendezése érdekében még az idén végrehajtunk egy-két revíziót, másrészt folyamatosan érkeznek az eddig rejtve maradt relikviák. A jelenlegi készletet mindenképpen szeretném javítani, hiszen olyan dolgok is előkerülnek eredetiben, amelyeknek mindeddig a másolata állt rendelkezésre. Ezeket természetesen kicseréljük. A dolog koránt sem ért véget; akár egy színpadi produkciót, ezt is folyamatosan csiszoljuk, javítjuk. Nyugodtan kijelenthetem: a rockmúzeum megnyitásával nem befejeződött, hanem elkezdődött valami. Ez azt is jelenti, hogy a közönségtől továbbra is várom a tárgyakat, emlékeket, relikviákat, akár meghatározott időre kölcsön adva is.

– Mikor Angyalföldön

 (a magyar rockzenészek közül elsőként)

 felavatták Radics Béla egész alakos bronzszobrát, egy zenész azt nyilatkozta, hogy ezzel nem csupán a gitárkirály munkásságának állítottak örök emléket, de a magyar rocktársadalomnak is. Mondhatjuk, hogy Kárpát-medence első rockmúzeuma sem kizárólag a P.Mobilról szól, hanem egy egész korszakot ölel fel?

 Mint említettem, a kiállítás a zenekar és a közönség közötti egységet szimbolizálja. Ezt a tárlatot nem a P.Mobil múzeumának, hanem a magyar rockzene és a koncertlátogató közönség múzeumának tekintem. Szólhatna bármelyik magyar, esetleg nemzetközi beat vagy rock zenekarról. Ha sok ezer ember emléke előkerül, egymásba kapcsolódva, az energiák összeadódnak. Boldog vagyok, hogy a relikviák nem egy dobozban pihennek a szobámban, vagy a P.Mobil raktárhelyiségében, hanem közkinccsé téve egészen más, új dimenziókat nyitnak meg. A kiállítás ország-világ előtt bizonyítja, hogy nem lehet meg nem történtté tenni a magyar rockzenét – és vele a P.Mobilt. Tudomásul kell venni: voltunk, vagyunk, és remélhetőleg leszünk is!

– Milyen visszhangja volt az eseménynek a média és a közvélemény részéről?

 Komoly hullámokat vetett a múzeum megnyitója. Nem akarom most név szerint felsorolni, de - beleértve a közszolgálati csatornákat is - minden jelentős televízió képviseltette magát Nyitragerencséren, leszámítva a kereskedelmi médiumokat. A magyar és felvidéki nyomtatott sajtó szintén figyelemmel kísérte az eseményt, így a Kárpát-medence is értesülhetett minderről. Természetesen az internetre is felkerültek az ezzel kapcsolatos anyagok, tehát szinte teljes lefedésről beszélhetünk.

– Mire számíthat még a rockzene kedvelő közönség a P.Mobiltól?

– A következő lépésben megcsináljuk a P.Mobil Rockmúzeum internetes változatát, ami azt jelenti, hogy a világháló segítségével, anélkül, hogy valaki kimozdulna otthonról, virtuálisan is beléphet a múzeumba. A kényelmi szempontokon kívül lényeges, hogy a meglévő relikviákon kívül – amit a falak és a tárlók elbírtak – nagyságrendekkel több anyagot osztunk meg az érdeklődőkkel. Így fotókban, hangban, mozgóképben, zenében gazdag információ, kínálat áll a vizuális múzeumlátogató rendelkezésére. Terveink szerint, ebben a most negyvenkét esztendős P.Mobil történetének minden részlete benne lesz.
A múzeum berendezési munkálatai kissé késleltették Vírus című új albumunk korábban megkezdett munkálatait, mostantól újra erre koncentrálunk.

[2011.06.12.]

http://www.zene.hu/cikkek/cikk.php?id=27074

Forrás: - Hegedűs István
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia