• A mozgásszervi panaszok vezető tünete a fájdalom és a mozgáskorlátozottság.
•  Ezek mind súlyosabbá és tartósabbá válása a csípő-, térd-, és vállízület környéki izmok elmerevedését okozhatják.
•  A fájdalom miatt a beteg kíméli, nem mozgatja a fájdalmas tájékot.
  
• Ezért nagyon fontos az idejében megkezdett, gyógyszeres terápia. Alapvető szempont azonban az, hogy a beteg csak annyi ideig és olyan mennyiségben szedjen a mozgásszervekre ható gyógyszert, ameddig és amennyi elengedhetetlenül szükséges.
• Ezeknek a gyógyszereknek ugyanis jelentős mellékhatásai is vannak pl. a gyomor-, és bélrendszerre kifejtett mellékhatás, amit ha lehet,
•  feltétlenül el kell kerülni.
  
• Az ízületi degenerációt az ízfelszíneket borító porcok elvékonyodása, az ízületi folyadék csökkenése, és az ízületi rész beszűkülése jellemzi.
•  Az ízfelszínek szinte
  
• „szárazon dörzsölve” egymás felszínén mozognak.
  
• A nagyteherhordó ízületek súlyos degeneratív elváltozása, artrózisa esetén fontos mérlegelni,
  
• hogy szükséges, illetve lehetséges-e az ízület szövet-, és szervezetbarát protézissel való pótlása.
• 
  
• A kisízületek artrózisa általában idősebb nőkön fordul elő:
  
• a kezek ujjainak kisízületeit érinti. Néha tünetszegényen, néha fájdalmas, gyulladásos epizódokban lezajló, a kisízületet deformáló gyulladás formájában jelentkezik.
•  Az idő előrehaladtával egyre több ujjat érint, a fájdalmas időszakok az ujjak használatát jelentősen korlátozzák.
• A csontváz nem élettelen, pusztán a testet hordozó váz, hanem élő, aktív anyagcseréjű szerv.
  
• Ezért a csontváz szerkezeti épsége a csontszövet anyagcsere-folyamataitól függ.
•  A csont anyagcseréjét az életkor, a fizikai aktivitás, a táplálék ásványianyag-tartalma, a D-vitamin, különböző hormonok, így a nemi hormonok, a pajzsmirigy-működés, a mellékvesekéreg működése, a növekedési hormon, valamint más tényezők befolyásolják.
  
• A csont folyamatos képződését és újraképződését speciális sejtek biztosítják.
•  Vannak sejtek, amelyek lebontják a meglévő csontszerkezetet, és vannak, amelyek új csontot képeznek.
  
• Ezt a két, egymással szorosan összefüggő folyamatot az anyagcsere és a külső hatások, illetve stresszhatások befolyásolják.
• 
  
• A pubertás kor végétől 25–30 éves korig a csontváz tömegének körülbelül 10–15%-a újul meg évente.
• 
  
•  A csontfelszívódás - és képződés harmincéves kor után is folytatódik, a felszívódás mértéke meghaladja csont képződését.
  
• A nőkön 50–60 éves kor tájékán bekövetkező menopauzával járó hormonális változások miatt felgyorsul a csontállomány fogyatkozásának üteme.
  
• A csonttörések kockázata nők esetében nagyobb, ez feltehetően az eleve kisebb csonttömeg eleve gyorsabb ütemű csökkenésének következtében alakul ki.
• 
  
• A gerinc elváltozásainak oka lehet degeneráció vagy csontritkulás.
•  Nehéz eldönteni, hogy aktuális panaszért a degeneratív elváltozások, vagy a csontritkulás folyamata felelős-e.
•  A degeneratív elváltozásnak korábbi előzményei is szoktak lenni.
•  Ha a fájdalom hirtelen, jelentéktelen emelés, vagy trauma hatására lép fel, akkor csontritkulásos, összeroppanásos törésről lehet szó általában.
  
• Azonnal orvoshoz kell fordulni:
•  a röntgenfelvétel és az egyéb vizsgálatok eldöntik, hogy milyen csontfolyamatról van szó.
•  Nagyon idős, legyengült általános állapotban lévő betegeknél a következményes izomvédekezés alig észlelhető, sőt, hiányozhat is.
• A csontritkulás a leggyakoribb anyagcsere eredetű csontbetegség, olyan csontszövetsorvadás, ahol a kalciumtartalom csökkenése miatt a csontok mennyisége és teherbíró képessége csökkent.
• Gyulladásos reumatológiai betegségek (időskori reumatoid artritis)
  
• idős korban is előfordulnak:
  
• az immunrendszer öregedése miatt csökkent az immunválasz, ezért nehezebben felismerhető aspecifikus tüneteket mutathatnak, és enyhébb lefolyásúak.
  
• A polimialgia reumatika jellegzetes, szisztémás gyulladásos reumatológiai kórkép.
•  Láz, elesettség, a nyak, a vállöv és a medenceöv fájdalmával, merevségével jellemezhető állapot, amely gyógyszerre jól reagál.
• A laboratóriumi vizsgálatok során időskorban három lényeges tényezőt kell figyelembe venni:
  
• 1. a mozgásszervi betegségek többségében nem létezik kórjelző diagnosztikai vizsgálat,
•  2. számos eljárás diagnosztikai specificitása elégtelen,
  
• 3. bizonyos laboratóriumi normálértékek az életkor előrehaladtával változhatnak, ezért bizonyos vizsgálatok, pl. ún. autoantitestek kimutatása időskorban betegség híján is pozitív eredményt adhatnak.
•  Kevesen tudják, hogy a belső elválasztású mirigyek csökkent, vagy túlműködése gyakran mozgásszervi fájdalmakban is megnyilvánulhat.
  
• Általában ízületkörnyéki, az izmokat, idegeket, csontokat érintő, fokozatosan kialakuló, majd generalizált mozgásszervi fájdalomhoz vezetnek.
  
• A 2-es típusú cukorbetegség,
•  a pajzsmirigy alulműködése, kéztőalagút-szindróma kialakulását okozza:
  
• a tenyéri hajlító inak gyulladása az ujjak behajlított helyzetben való rögzüléséhez vezetnek.
  
• A beteg csuklójában, tenyerében és a vállában érez éjszaka súlyosbodó fájdalmat. Az izomzat tömegének lassú, progresszív fogyatkozása és az izomerő csökkenése 30 és 75 éves kor között zajló élettani folyamat.
  
• A növekedési hormon relatív hiánya és a rendszeres, erőteljes izommunkát igénylő tevékenységek ritkábbá válása elősegítik kialakulását.
• Időskorban az összes, a beteg mozgáskorlátozottságával járó akut betegség – különösen az ágyhozkötöttséggel járó állapotok –, a testi erőnlét csökkenésének és az izomzat tömegének felgyorsult fogyatkozásával fenyeget.
  
• Egyes szakorvosok szerint minden teljes ágynyugalomban töltött nap után két hét testedzés szükséges az alapvető funkciók helyreállításához.
  
• A mozgékonyság csökkenése veszélyeztetheti az egyén önálló életvitelét, ezért idős betegek ápolása során, különösen az ágyban fekvők esetében mielőbb el kell kezdeni a mobilizálást.

 Hat tévhit a gerincfájdalomról