Régóta tudom, hogy a Párduc is ősi jelképeink közé tartozik.

Napjainkra ez a jelkép szinte teljesen feledésbe merült,

pedig igen fontos motívum volt

őseink körében.

Nimrud fiainak legendája ismert, ebben a legendában Hunor és Magyar a Csodaszarvast űzik, míg meg nem lelik az új Hazát, a Kárpát-medencében. A NIM-RU nevet a sémi akkádok írták át a sumér NIB-UR ból, ami "Hős Párduc"-ot jelent.

Az akkori szokások szerint, ha valaki meghalt, nevének végéhez a TA képjelet ragasztották. A TA képjel az eltávozottat jelenti,tehát NIB-UR elvonulva az "árnyéklelkek birodalmába", halála után a NIB-UR-TA nevet kapja.

Az ősi MAH-GAR hit szerint NIBURTA a "másvilágra költözött Hős Párduc" a halottak országában a Földi ügyek segítője, vigyáz a tavasz ébredésére, gondoskodik arról, hogy az elvetett magok kikeljenek, kicsírázzanak és rügybe fakadjanak. NIB-UR-TA-nak az alvilág ura NER-GAL is engedelmeskedik.

NIMRUD-ATYÁNK hagyományát sajátosan értelmezték és értelmezik ma is a babiloni zsidók: a biblikus fundamentalisták NIB-UR-t GIBBOR-nak nevezik, aki az "Égiek forradalmát szervezi Jehova ellen", és természetesen a fiai Hunor és Magyar hűségesen követik atyjukat ebben a Jehova elleni Égi és az égből a Földre vetített Forradalomban. Így szerepelnek a Hunor-Magyar leszármazottak a sémi-akkád-zsidó vallási hagyományban.

Neves történészek, régészek, sumerológusok által is bizonyított azonban, hogy a GILGAMES eposzt a sémi-akkádok másolták át sajátos értelmezésükben a sumérból. Az eredeti eposz NIB-UR-ról (IZ-DU-BAR) szól az "Özönvíz Hőséről". A sumér képírásokban a Nimrud-eposz a következőket hagyja számunkra hátra:

"Nimrud-atyánk az örök életet keresi és elmegy a vízözöni bárkához, a sumír NOÉ-hoz akinek neve ZI-UD-LIL-DU. Tőle meg is kapja az örök életnek zöld ágát, de hazafelé való útján elfárad és elalszik. Mialatt Ő álomba van merülve, a gonosz kígyó megeszi a kezében lévő életágat"

Ez az életfa, ha Gilgames útját rekonstruáljuk, akkor itt van a Kárpát-medencében. Örök élet is lesz, csak előbb ápolni kell az Életfánkat, amelynek ősi gyökere máig is kitartott.

Él és új hajtásokat ad, ...de óvakodjunk a kígyóktól! Mert ha a Nimrud Fiak elfelejtik hagyományaikat, NIMRUD-ATYÁNK-at, lelki világuk tartalmát, Istenhitüket felcserélik olyannal, ami szolgaságukat hozza - bizony a gonosz kígyó eszi meg Életfájuk ágacskáit, és aztán őket is elpusztítja.

A sémi akkádok átvették és magukra vonatkoztatták az intést, mert még mai utódaik is őrzik nemzeti hagyományaikat, melyeket átváltoztattak politikai életük alapköveivé. Ugyanis a kígyó az ő szent jelképük. Megette a mi Örökéletfánk ágát és így azt az övéinek adta.

NIMRUD-ATYÁNK hagyománya egy olyan hiedelmet alakított ki a szkítáknak nevezett nagy, hatalmas népnél, Őseinknél, mely egy magas erkölcsű lelkiségként, nemcsak egyének, hanem az egész társadalom felfogását és életmódját irányította. Mondhatjuk úgy is, hogy nemzeti vallássá lett anélkül, hogy valamilyen hierarchikus papi szervezettel rendelkezett volna. Szabadságuk megőrzéséért sokat harcoltak, és az ütközetekben haláltmegvető bátorsággal küzdöttek ellenségeikkel.

Sok régi krónikás is megemlékezik erről a tulajdonságukról -fenevadnak nevezte a szkíta harcosokat, akiknek nyílzápora fergetegként hullott az ellenségre. Az égi Nimrud közvetítésével közeledtek a Jó-Istenhez, akitől segedelmet kértek az életre, de sohasem kértek tőle segítséget, ha véres csatába indultak, ahol "fenevadként" harcoltak. Nem úgy cselekedtek harcba indulás előtt, mint a judai-kereszténység papjai, akik megáldják a csatába indulókat és fegyvereiket, és kérik a bosszúálló istent -valószínűleg Jehovát- hogy segítsen a gyilkolásban. Őseink ilyenkor nem az égre néztek. Nem a Jó-Istenhez fordultak az égi Nimrud által, hanem a halottak országában lakozó NIB-UR-TA-t kérték arra, hogy adjon nekik, a hős harcosoknak NER-GAL-i erőt. Ebben a NER-GAL-i segítségben való hitük és bizodalmuk változtatta át a jámbor őseinket legyőzhetetlen harcosokká, akik valóban fenevadként iszonyú nagy pusztító erővel álltak szemben minden ellenségükkel és mindenütt győztek.

Őseinknek erőt ez a Hős-Párduci hagyomány adott, melynek ha csak egy parányi emléke élne még a mai magyar lélekben, akkor nem lennénk egymást meg nem értő csoportokba, vallási szervezetekbe szaggatva, hanem a párduci hagyomány magyarságtudata adna erőt az összefogásra. Ha nem térünk vissza az ősi szittya hagyományokhoz, a halottak orszáhgában várakozó őseink árnyéklelkei a pusztulás átkát hozzák a magyarságra méltó büntetésként azért, mert nem adjuk meg a tiszteletet nekik -a dicső szittya őseinknek.

Sajnos 1000 éve a magyarság fejébe az ószövetségi, héber őstörténetet dorongolják bele, és ezzel - vallásosságnak nevezett cégér alatt- elhomályosították a Nimrud-Hagyományt. Itt van az ideje végre a felébredésnek Nimrud-Atyánk hagyományához való visszatérésünkkel, mert e nélkül mások szolgái maradunk.

Fénylátók és Híváshallók nézzetek fel az Égre és keressétek meg a csillagvirágok között a hatalmas Orion-Nimrud csillagképét, mert aki megtalálja, áhítattal nézi és csodálja, az Nimrud képében megtalálja a Magyarok -Istenét.

Amikor aztán tekintetedet visszaveted a földre,

gondolj arra,

hogy Te is Nimrud Fia vagy!

Ápold hát a Nimrudi hagyományunkat!

Forrás: nemzetipolo

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia