Most olvastam vissza mit is írtam Annám! "Nem vigyáztam magamra" - milyen butaságot írtam. Hogy is vigyázhattam volna, hiszen mindenki közlekedik. Ám senkinek sincs joga önbíráskodni, még ha tényleg elkövettem volna -hogy nem adtam meg a jobbkéz-szabályt-, melyet még a köztéri kamerák sem tudnak bizonyítani és a két autó sem ütközött! Talán "egy tehéncsordát" is meg kellett volna várni, amíg a másik autós előttem elhalad, amikor az én autómtól még messze volt a másik autó. Jogosan lökött meg engem a hímnemű agresszor teljes testével, hogy a járdára, vagy az úttestre estem? Az ököl jog még őskori módszer, ami férfiakban jóval nagyobb mértékű, hiszen "ők a természet koronái", az erősebbek! Még a helyszínt képtelen voltam megnézni, hogy hol történt. Természetesen eszméletvesztésem lett, a rendőri helyszínelés után elvitték a férfit kihallgatni. Engem pedig a mentők megérkezése után, már infúzióra kötve vittek el a HOnvéd Kórház SBO-ra. Oda is eljöttek még kihallgatni a BRFK III. kerülettől két rendőr. Rendesen teljesítették volna feladatukat, de a vizsgáló orvos közölte velük, hogy "a hölgy nincs kihallgatható állapotban". Ennek ellenére lelkesen még követtek a CT-re, röntgenre és minden esetben megjegyezték, hogy "akadályozom az eljárást"... Akadályoztam? Nos ezek után az SBO intenzív osztályon késő délután, talán már munkaidejük leteltével szintén lelkesen megkaptam az idézést -az eljárás akadályoztatás miatt is gondolom- hogy, ha másnap 10 órakor nem jelenek meg a BRFK III. kerület Tímár utcai Rendőr Kapitányságon - elővezettetnek! Természetesen törvénytisztelő emberként -pedig a törvény szolgálatában legalább 20 évet töltöttem le- agyrázkódás és más kóresemények bekövetkeztének állapotában, 210-es vérnyomással -bár addig még saját felelősségemre sem mehettem el míg lejjebb nem ment, a gépekről nem szedtek le. Minthogy a ruházatom sérült, a lányom kértem meg telefonon, hogy hozzon ruhát és cipőt és vigyenek haza, mert másnap kihallgatásra kell mennem... Nos ez a mentalitás, ami rögződik úgy az évek folyamán még a sérült agyban is, hogy a törvénynek eleget kell tenni! Nos ez az eset is azt bizonyítja, hogy egyeseknek jogaik vannak a törvényt és a emberi méltóságot is sértőn önbíráskodjon a gyöngébbel szemben... Igen ilyen barbár időket élünk Annám! No és a fájdalmak, a további kórházi kezelés, a pánikrohamok - amikor éjszakánként még 2019.március 10-e óta szinte minden éjjel újra álmodom a zuhanás élményét , mert természetesen ekkor sem szűnnek a fájdalmak, pedig két hétig kaptam még az infúziókat. Azóta még küzdök felépülésemért és még rehabilitációra is kell mennem. Bármilyen ítélet is születik majd "garázdaság" címén a bíróságon, a fájdalmakat nem lehet semmissé tenni! A félelmet le lehet és le is kell küzdeni, mert nem akarok félelemben élni, de az "emberi méltóságomhoz" jogom van, legalábbis remélem a jogszolgáltatás valamit kompenzál. Talán tanul az esetből ez a férfi, hogy indulatait féken tartsa, főként ha azok már előtte benne voltak és csak megtorlásba fordult ellenem a vélt sérelme... Lakatosné Szathmáry Olga

Válasz