Kedves Ismerőseim!

Most így Karácsony tájékán igen aktuálisak, és átgondolandók az alant leírt sorok! Nyissuk ki a lelkünk, és tegyük e gondolatok befogadójává! Nagyon elgondolkodtató és tanulságos sorok rohanó világunkban!!
Béke legyen veletek: Kati.

Tárgy: Gondolatok az életről....

Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni
az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos,
céltalan kavargás legyen... Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki
csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél.
Ha
megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél?
Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem...
Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa,
hogy megtanuljunk ÉLNI? Miért nem megy ez gondok nélkül? És vajon miért
akkor tudnánk a legjobban szeretni mikor már nem lehet? Miért akkor
hiányzik valaki a legjobban mikor már elérhetetlen? Nagy kérdések ezek,
a válasz pedig talán nem is olyan nehéz... Önzőek vagyunk és ettől az
önzéstől képtelenek vagyunk a lelkünkkel látni...csak akkor vagyunk
képesek levetni az önzés álarcát mikor a fájdalom vagy a hiány elsöpör
minden más érzést. Pedig nem lenne nehéz. Ha megpróbálnánk néha
magunkba látni rájöhetnénk mennyire elsiklunk a valódi élet felett.
Ha
tudnád, hogy mikor ér véget az életed minden perc egy kincs volna!
Minden boldog óra egy örökkévalóság! Akkor nem félnél többet ÉLNI! Nem
félnél megtenni azt, amit régóta szeretnél! Észrevennél olyan dolgokat,
amik már annyira beleivódtak a mindennapjaid körforgásába, hogy fel sem
tűnnek!
Mikor érezted utoljára a szél simogatását az arcodon? Mikor
álltál meg gyönyörködni az út szélén egy virágban? Mikor szaladtál önfeledten a kék ég alatt?

Mikor? Talán míg kicsi voltál. És milyen szép dolgok is ezek, nem?

 Kár, hogy manapság már szinte kinevetik azt, aki ezek közül bármelyiket is megteszi.

Nem illik be ebbe a hibátlan társadalomképbe. A mai világnak már nem ez a szép.

 Lassacskán kezdünk  érzéketlenné válni a valódi szépség felett. Többet ér a mű, a mesterkélt.

Nem tudjuk megbecsülni azt amink van, mert mindig több kellene.

Ha megszerzel valamit már nem vagy boldog mert megszokottá
válik. Megunod. Nem így van? Eldobod és megszerzel valami újat, de
hamarosan az sem kell. Ez az EGO hatalma a lélek és az ''én'' felett.
Álarcokba bújt önző emberek róják cél nélküli köreiket nap mint nap,
újra és újra, amíg meg nem történik valami, ami kiszakítja őket ebből.
A fájdalomban még képesek vagyunk meglátni a szépet.

 A hétköznapokban már ritkán.

Persze ki vagyok én, hogy megmondom mi a helyes és
megítélek másokat?

 Én is csak egy vagyok a sok közül, de én szeretnék változtatni. Nem a világot megváltani, csak magamat.

Szeretném, ha  minden napom úgy tudnám élni, mintha az utolsó lenne. Meglátni a szépet és ledobni az álarcot. Mástól várni a boldogságot butaság.

 Mert aki  boldoggá tehet az csakis önmagad!

 Reményteli néha olyan valakivel találkozni, aki képes így élni. Ritka, de vannak ilyen emberek.

 Én is  ismerek párat és mindig csodáltam őket.

Nekik az élet nem szenvedés, és az új nap nem csak egy ismételt fordulat a mókuskerékben, hanem annál
sokkal több. Árad belőlük a szeretet, a vidámság és a gondtalanság.Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám,
hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az
Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek! Ha tudnám, hogy ezek az utolsó
percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, ''szeretlek'', és nem
tenném hozzá ostobán, hogy ''hiszen tudod''. Mindig van másnap, és az
élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha
tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked,
mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a
holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára
azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha
sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott
időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan
elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad
közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged
van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt
mondd nekik, ''sajnálom'', ''bocsáss meg'', ''kérlek'', ''köszönöm'' és
mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz! Senki sem fog
emlékezni rád a titkos gondolataidért!

Kérj az Úrtól erőt és  bölcsességet, hogy kifejezhesd őket! Mutasd ki barátaidnak és
szeretteidnek, mennyire fontosak neked!!!