Somogyi Réka

selyemfestő

és

Zalai Károly

festőművész

kiállítása

2012.09.07-én

17,30 órai kezdettel

 a Budakeszi

Polgármesteri Hivatalban

A megnyitón köszöntőt mond:

Dr. Csutoráné Dr. Győri Ottilia

Budakeszi polgármestere

A kiállítást megnyitja:

Dévényi János festőművész

a KESZI-ART Elnöke

Réka családjával,

Károllyal és Milánnal 

Budakeszin él,

egy dombon, az erdő szélén, távol a főúttól és a város zajától.

Somogyi Réka:

– 1974. augusztusában születtem Budapesten.

Budakeszin élek, itt is nőttem fel.

Öt évig voltam csak távol, akkor Németországban éltem, ott kezdtem el festeni, és ott született 2001-ben a fiam is. Az ELTE BTK-ra jártam egyszer régen, német és svéd szakra.

Aztán nem lettem tanár, meg még sok minden más sem.

Az egyetemből ami igazán megmaradt, az az észak iránti szeretetem, főleg télen – egy kis svéd szigeten, januárban –, persze valószínűleg jobb ezt is csak elképzelni, mint általában a nagy vágyakat.

1996 óta festek.

A németországi szállásadóm volt selyemfestő, ő mutatta meg a technikát. Azóta egymagam alkotok,

de a fiam apja , Zalai Károly rengeteget segít napi szinten."

 A kép címe: Lap zászló leng a célszalag felett

–
–  "Életem legnagyobb szerencséje, hogy találkoztam egy asszonnyal, mondjuk úgy, a Mesterrel, és ennél már csak az nagyobb szerencsém, hogy meg is hallottam,

amit mondott nekem.

Semmi mást nem csinálok, mint komolyan veszem, amit mond,

és követem.

Hát, van a földön valaki,

aki ismeri az Istent?

Na, akkor használom végre ezt a bűvös szót, bár szegényt eléggé elkoptatták...

A Mester segítségével lomtananítottam magamat, nem maradt más, csak „én”, és itt jön a neheze,

mert ez itt még korántsem a vége."

Zalai Károly:

1953-ban született Budapesten.

Az ELTE Jogi Karának

elvégzését követően jogászként dolgozott,

majd - miután 1981-ben Németországba költözött - magánúton festészeti tanulmányokat végzett.

Alkotásait 1986 és 2001 között

- ezután hazaköltözött Magyarországra - több németországi tárlaton mutatta be.

Az általa "borosdugó-installációnak" nevezett alkotásokkal tíz éve kezdett foglalkozni. Ugyanezen időszakban kísérletezte ki a vörösborral való festés technikáját.

Az egyedülálló alkotásokat Zalai először a zsámbéki Művelődési Házban mutatta be, amelyről a Népszabadság ily módon emlékezett meg: /intim vallomás: Dugó szeretnék lenni, egész testemmel belefeszülni a flaska - csak rám váró - szájába (vagy az öle lenne?). érzem a végtelen gyönyör szívóerejét, mely örökre magában tart; s mi - ettől kezdve - együtt érünk, bor simogatja testeinket: magamba zárom, magába zár, titkot rejtünk, kottyantót, mámorosat, megfejthetetlent, még ha ízekre próbáljuk szedni, akkor sem jutunk a lényeg közelébe. Marad a dugó, a "csupasz test", némi nyom, vérvörös, az ízre? / pedig - így vagy úgy - emlékezünk. Milyen íze van az emlékeknek?

Zalai Károly: Párizsi konflis

Regényei:

Végtelen végzet;

Huszonegy nagyapám története;

Japán a kávéházban;

Árapály-Tengermadár

Nagy érdeklődéssel várom

Somogyi Réka és Zalai Károly 

kiállítás megnyitóját, hogy láthassam festményeket!

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Forrás:www.somogyireka.hu;

zalai-karoly.hu,

Hír:Budakeszi Hírmondó

fotók: Somogyi Réka művésznő bocsátotta rendelkezésemre; www.esküvővotózás.hu