Talán egy megszokott kis történetek, amik történek..

Képmutató.

A bölcselő és barátja egy kisvárosi kávéházban iszogatja feketéjét. A mellettük levő asztalnál hangos társaság szidalmazta ellenlábasát, Y.-et. Meg X-et, az a szégyentelen mindig annak a rendszernek hízeleg, amelyik hatalmon van. Az a képmutató mindig más képet mutat, érdekei szerint. Te ismered Y-on kérdezte a bölcselőt a barátja. Úgy tudom, hogy sokszor megfordultál ebben a városban. Valóban képmutató. No azért meg kell jegyeznem Y-re is, meg az őt szidalmazókra is, mivel őket is ismerem, ők sem jobbak talán a Deákné vásznánál, hogy mind képmutatók, de azért a mutatott képek alatt az igazi képük is mindig jól észrevehető annak, aki lát. Sajnos, az emberek néhány kivétellel vagy vakok, vagy pedig vakságot színlelnek. Aki pedig vakságot színlel, az előbb-utóbb meg is vakulhat.  Fekete kis városka, szeret az országocska tréfálkozott a bölcselő barátja. No, gyere, hörpintsünk még az Ángliusok bűnéből, ahogy a derék Barcsay Ábrahám írta a feketekávéról, azután sétálgassunk a városkában valamelyik csinos hölgyecskével. Az efféle szidalmazó és ellenszidalmazó pedig mocskolódjon itt tovább abból a világosan sötét célból, hogy ládáját arannyal megtöltse.
Szónoki siker. A bölcselő és barátja fel és lesétáltak az erdő melletti úton. Az út végénél ünnepség volt, meg, meglebbentek a zászlók, sok ember bámulta az emelvényről szónoklót, mint valami égi csodát.  A bölcselő közelebb ment. Hallgatta egy darabig a tücsköt meg bogarat össze-visszabeszélő, az emelvényt körülvevőket mézes mázos szavakkal dicsérő, az elvi okokból távolmaradókra fentről nem kedvező dolgokat kérő nagyhangút. Az alkalmi tömegnek mindez nagyon tetszett, a beszéd végén kitört tapsvihar. A bölcselőtől is kapott valamit a szónok, ha tapsot nem is, de egy gúnyos mosolyt, azt igen. Később barátja megkérdezte a bölcselőt.
No, mi a véleményed erről a nagy szónoki sikerről. Szerinted mi volt a sikerének titka.
A siker titka nem titok nevetett a bölcselő. Két helyen is megtalálható, értelmes fő rögtön átlátja, jobban, mint, ha szitán nézne keresztül. Az egyik hely a szónok maga, aki tudja, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, a sajátja pedig még sokkal jobban, de azt is tudja, úgy kell tennie, mintha csak az őt körülvevőkhöz hajlana, az ő érdekükben. A másik hely pedig ezen emberek summázott feje az a hiszékenység és primitívség, ami, ha fájna, akkor nagy lenne itt az ordítozás, jajgatás. No, a jajgatás, szerintem, már készülőben jegyezte meg a barátja. Fura egy ország ez ebben a furcsa világban. A bölcselő pedig elmosolyodott.
Egyetértek veled, de szükséges némi kiigazítás. Ebben a mai világban ez nem fura, hanem nagyonis megszokott. Továbbá nem helyes, hogy azt hiszed,hogy ez egy ország. Pláne, hogy EGY-E.