Talán különösen nagy vagyoni hátrányt meg okozó valami..

Az utóbbi években, de mai napokban gyakori híradásokban, hogy különösen nagy vagyoni hátrány okozása miatt letartóztatnak valakit valamelyik húsosfazék mellől.

 A gondolkodó ember számára világos, hogy igen sok panama és fél panama lehet utóbbinál a vagyoni hátrány okozása nem különösen nagy, de hát, ahogyan a mondás is mondja, sok kicsi sokra megy, főleg, ha a hátrány, illetve a panamázó számára az előny, a különösen nagy megjelölés nélkül sem kicsi.

A különösen nagy vagyoni hátrány okozása többnyire nem önzetlen passzióból történik feltehetőleg, hanem korrupcióval összefüggésben, hiszen ha csak az egyik félnek van haszna esetleg különösen nagy műveletből, akkor a másik fél a szemérmesen ki nem mondott, de annál inkább úgy tartott népmegítélés szerint is egy tökfilkó.

Így van ez a nagyvilágban, az Európai Unióban, de nincs ez zen mit csodálkozni való, a legújabb híradások szerint az ensz-ben is, ha a világ ebbe az irányba mentsz, ugyan miért lenne kivétel az ensz.. A korrupció valamelyest így osztályozható szerintem, egy. kiemelten nagy összegű korrupció, pénzben.

Kettő. Közepes nagyságú korrupció, pénzben!

Három. kisebb korrupció, elenyésző kiderülési kockázattal, pénzben.

Négy. korrupció nem pénzben, hanem bármi másban, utóbbinak pénzbeli értéke igen nagy is lehet, ám kiderülési kockázata igen minimális, szinte semmi, ott nincs boríték, rejtett videokamera, és a bili nem egykönnyen borítatható ki a másik párt bili kiborítóival szembe.

Hát a kormányon levő párt, pártok haszonlesői közelebb vannak a húsosfazekakhoz nekik könnyebb ezt-azt közbeszerezni számukra előnyösebb módon, ám valószínűleg az ellenzéki pártok haszonlesői sem feltétlenül szentek vagy fél szentek, bár ők is mindig tudnak oly közömbös képet vágni esetleges vádakra, mint a faszent.

Gondoljátok csak át, még gondolkodásra képes barátai, honfitársak, honfitársleányok, honfitársasszonyok. Lehetséges az, hogy az egyik mai párt szinte csak szentekből áll, a másiknál pedig kiderül, túl sokan vannak a szent élettől finoman is szólva nagyonis távol levők.

 Nem lehet, hogy ez az ország igencsak összekeveri, mint a múltban is, gondoljatok csak bele a XX. század első felére a szentet és a telt zsebű szenteskedőt. Van egy párt, akit most nem nevezem meg, három okból sem, egyrészt, mert úgyis hiába tenném, másrészt, mert úgyis letagadná vagy kimagyarázná, valamint azért sem, mert én nem személyeskedem és párt személyeskedem, hanem csak gondolkodni tanítom azokat, akik erre még képesek.

Ez nem nehéz feladat, mivel az erre képeseket ebben a kis Hungáryában manapság szinte már az egyik kézen össze lehet számolni, nem kell hozzá nagy matematikai művelet. Nos, ez a párt a választások előtt nagyon is hangoskodott.

A rendszerváltás időszakától kell kezdeni az elszámoltatást. Most is hangoskodik, idáig rendben is volnánk, ám hangoskodásának előbbi tárgyáról igen mélyen hallgat. Talán eszébe jutott az erre az esetre kivételesen érvényes közmondás, hogy Beszélni ezüst, hallgatni meg arany.

No és nem találjátok különösnek, gondolkodásra még képes, barátaim, most olvasóim, ha még léteznek ilyenek, hogy milyen ritka a fehér holló.

A fehér holló alatt most azt a bepiszkítottat értem, akinek gyanús ügyleteire saját pártja hívta fel a figyelmet, mert a közélet tisztasága, meg egyéb szólamok, ugyebár...

 Egyébként elárulok nektek egy titkot, nem vagyok egy közéleti személyiség, például polgármester, de ha az lennék, akkor egy frászkarikát adnék el bármiféle ingatlant a közjavakból, továbbá nem kötnék senkivel, a nyertessel sem közbeszerzési szerződést.

Miért. Nem csupán a mai világban oly szégyellni való öröklött becsületességem miatt volna erre az ok, hanem más is, a mai nyomott ingatlanpiacon eleve csak értékén alul lehet eladni egy ingatlant.

Ennek oka, mint annyi minden rossznak a kapitalizmus által áttételesen, spekulációsan okozott gazdasági válság.

No, már most, még ha a polgármestert nem korrumpálták is, utólag könnyű úgy beállítani az ingatlan árát, hogy elkótyavetyélésre, mutyira gyanús.

 Egyes esetekben nyilván így is van, de mi van, ha olykor mégsem így van. Utóbbira azt mondhatják, kedves barátaim vagy olvasóim, a reális ár utólagos megállapítására ott vannak a hivatalos, felfüggetlen szakértők.

No és olyan bizonyosak vagytok abban, hogy minden látszólag felfüggetlen szakértő a hatalmon levő párttól-párttoktól felfüggetlenül szakért is.

Nem utalnak jelek arra manapság és tegnapnapság a közélet és a keserves mindennapok sok-sok területén, hogy nem feltétemül kell megbízni abban a nagy fel függetlenségben, legyen szó hatalomról, országról, pártokról, közintézményekről, emberekről, népségről, épségről, éppenségről, vagy szinte bármiről.

No, ez egy kis gondolkozási feladat nektek barátaim, önöknek holnapra, holnaputánra, sőt, azutánira is...

üdv meni...