Tavaszi koncert

Májusi éjszakákon, ha  éjfél előtt kisétálunk a kis tó partjára, s önfeledten hallgatjuk a közeli bozótosból a fülemüle csattogó dalát, miközben a fű között

tücskök hegedülnek, a vízből pedig a békák kórusa harsog, akkor bizton tudhatjuk, hogy küszöbön a nyár.



Májusban már fiókákat ringatnak a madárfészkek a bokrok ágain.

 Természetbarát ember ilyenkor tartózkodik a sövényvágástól: a kis énekesek körültekintően választanak helyet az otthonteremtéshez, ám ha hirtelen megszűnik a biztonságot takaró sűrű lomb, veszélybe kerül az egész fészekalj. A fiókák eleinte jól elférnek összebújva, ám ahogy növekszenek, a fészek egyre szűkebbnek bizonyul. Ezért aztán amint kitollasodnak, elhagyják bölcsőjüket, ámbár ilyenkor még repülni is alig tudnak. Elrejtőznek a lombok között, és a szüleik továbbra is hordják nekik a táplálékot, az ilyen, már kitollasodott fiókák tehát nem árvák: nem szabad őket jó szándékkal hazavinni. Ha mégis olyan gyámoltalan fiókát talál az ember, amely valóban segítségre szorul, azt legjobb minél hamarabb eljuttatni a legközelebbi állatkertbe vagy egyéb madármentő-­állomásra. "Elsősegélyként" nyers marhaszívdarabkákkal, konzerv macskaeledellel kínálhatjuk (a fiókáikat még a magevők is állati táplálékkal etetik), de felnevelése házilag nem könnyű.

Bambi a bozótban
Ugyancsak nem szabad hazavinni, de még megérinteni sem az erdőn, mezőn talált őzgidát. Az őzek is ilyenkor hozzák ugyanis világra utódaikat, amelyek, mint a patások kicsinyei általában, azonnal képesek lábra állni, ám ahhoz nem elég gyorsak, hogy anyjukat a nyílt mezőre is követhessék. Így hát amíg a suta legelni megy, a pettyes kis gidát magára hagyja, elfektetve a bozótban, ahol kevesebb veszély fenyegeti. A kicsi nem mozdul onnan, ahol az anyja hagyta, és igyekszik észrevétlen maradni. Még a jellegzetes őzbogyók potyogtatását is beszünteti, s csak akkor könnyít magán, amikor anyja visszatértekor a végbéltájékának körbenyalogatásával engedélyt ad rá neki.

Ám ha közben kiránduló emberek bukkannak rá a bűbájos őzikére, s megsimogatják, vagy elriasztják a rejtekhelyéről, az anyja nem talál rá, vagy pedig az idegen szag miatt, amelyet rajta érez, nem szoptatja, nem gondozza tovább. A mesterségesen felnevelt őz egyébként egyáltalán nem lesz olyan szelíd háziállat, mint azt sokan várnák tőle: a bakok, amikor az agancsuk kinő, kimondottan veszélyessé válnak.

Mit takar a kakukkszó?
A május jellegzetes madárhangja a kakukkszó. A jól ismert, kéttagú kiáltást minden természetjáró ember hallotta már, de megpillantani a madarat sokkal nehezebb: a legjobb lehetőség akkor adódik rá, amikor egyenes vonalban, siklórepüléssel átsuhan egy folyó fölött. A kakukk ugyanis a víz közeli élőhelyeket kedveli legjobban, mivel itt él kedvenc gazdamadara, a nádirigó. Mit is jelent az, hogy "gazdamadár"? A kakukk fészekparazita: nem rak saját fészket, hanem más madarak fészkébe csempészi be a tojását, hogy azok neveljék fel hatalmas étvágyú fiókáját. A kakukk mellén pedig a karvalyéhoz hasonló, csíkos mintázat látható - egyes feltételezések szerint ennek is az a célja, hogy elriassza vele az énekesmadarakat, s így könnyebben hozzáférjen a fészkükhöz. A kikelő kakukkfióka kilökdösi a fészekből a mostohaszülők saját tojásait, így végül egyedül kapkodhatja be a nekik szánt falatokat. Emberi szemmel nem túl rokonszenves szokás ez - de hát el tudnánk képzelni a májust kakukkszó nélkül?