The Shadows

A Shadows (The Shadows) egy brit instrumentális rock'n'roll-együttes volt az 1950-es és 1990-es évek között.

Alapító tagjai:

• Hank Marvin (szólógitár)
• Bruce Welch (ritmusgitár)
• Jet Harris (basszusgitár)
• Tony Meehan (dob)
• Történet – I. Előzmények [szerkesztés]

  A Shadows története egészen az 1950-es évek végéig, egészen pontosan 1958-ig nyúlik vissza, amikor is két fiatal gitáros, Hank Marvin (szül: Brian Robson Rankin) és Bruce Welch (szül: Bruce Cripps) Newcastle-ből elment Londonba szerencsét próbáni. A 2i's Coffee Bar-ban kaptak állást és napközben felszolgálóként dolgoztak, este pedig a bárban zenéltek. A 2i's Coffee Bar a kor feltörekvő zenészeinek kedvelt törzshelye volt. Ezen feltörekvő zenészek egyike volt Cliff Richard (szül: Harry Rodger Webb), és a Shadows (akkor még The Drifters) gyakran kísérte őt. A 2i's Coffee Bar-ban találkoztak Cliff Richard menedzserével is, aki felkérte Hank Marvin-t (a Drifters vezetőjét), hogy szerződjön le Cliff kísérőzenekarához. Hank beleegyezett azzal a feltétellel, hogy társa, Bruce Welch, is jöhet, és így végül megkötötték a szerződést és stúdióba vonultak, hogy felvegyék Cliff és a Shadows első közös számát, melynek címe Move It volt. Ezt még néhány közös szám követte, de utána a Shadows külön útra lépett, de nem szakította meg minden kapcsolatát Cliff-fel, hiszen még jónéhány közös számuk megjelenet, sőt még filmekben is szerepeltek együtt.

  Történet – II. 1960-1970 [szerkesztés]

  A Shadows átütő sikerét legelső számuk az Apache (1960. július 23.) hozta, amelyet Jerry Lordan írt és először Bert Weedon-nek akarta adni, de később mégis a Shadows adta ki. A szám történetéről néhány szó: Jerry Lordan egyszer a metrón utazott és vele szemben ült Jet Harris (a Shadows első basszusgitárosa), és Jerry az Apache dallamát dúdolta amire felfigyelt Jet. Jet-nek nagyon tetszett, amit hallott és mondta Jerry-nek, hogy szeretné bemutatni a Shadows-nak, meg is beszéltek egy időpontot, Jerry Lordan elment a stúdióba ahol a Shadows készítette az első kislemezét. Az együttes éppen a Quartermasster's Stores című számon dolgozott már 2 és negyed órája és háromnegyed órányi idejük maradt arra, hogy felvegyék az Apache-t. Miután befejezték a munkát, el kellett dönteni hogy melyik szám melyik oldalra kerüljön. Norrie Paramor (a Shadows producere) az Apache-t a B oldalra szánta, de lánya lebeszélte róla és így került a Shadows legismertebb száma első kislemezük A oldalára. Az Apache-t még számos nagy sláger követte (közülük többet Jerry Lordan írt), például a Frightened City (1961. május 13.) a Kon-Tiki (dal) (1961. szeptember 9.) a Wonderful Land (1962. március 3.) az Atlantis (1963) vagy a The Rise And Fall Of Flingel Bunt (1964. május 9.). A Shadows sikert sikerre halmozott, nagyon népszerűek voltak Európa-szerte, legsikeresebb évük 1964-ben volt. Jet Harris 1962. április 15-én kilépett az együttesből, és helyét Brian Locking vette át, valamint ugyanebben az évben Tony Meehan helyére Brian Bennett került. Brian Locking 2 évig volt a Shadows-zal, és 1964-ben John Rostill lett az új basszusgitáros (aki egészen 1973-ban bekövetkzett haláláig az együttessel maradt). A Shadows 1968-ban feloszlott, de ennek ellenére megjelent még néhány kislemezük 1969-ben és 1970-ben egy nagylemez erejéig újra összeáltak Shades Of Rock.

  Történet – III. 1970-1980 [szerkesztés]

  A Shadows 1970-es ismételt feloszlása után Hank Marvin, Bruce Welch, és John Farrar ausztrál basszusgitáros létrehozták a Marvin, Welch & Farrar együttest (1970-1973), de nagyobb sikereket nem értek el. Két albumuk jelent meg: a Marvin, Welch & Farrar és a Second Opinon. 1973-ban újra összeállt az eredeti csapat, kivéve John Rostillt, aki helyett John Farrar játszott a basszusgitáron. A Rockin' With Curly Leads című 1973-ban megjelent albumukkal nagy sikert arattak, és elindultak az 1975-ös Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol Let Me Be The One című számukkal második helyezést értek el. Ugyanebben az évben jelent meg Specs Appeal című albumuk, majd 1 év kihagyás után 1977-ben jelentkeztek új albummal melynek címe Tasty volt. Ebben az évben váltotta fel a basszusgitáros John Farrar-t Alan Tarney, aki 1980-ig maradt a zenekarral. 1980 a változások éve volt: az EMI kiadótól átszerződtek a Polydor-hoz (Az 1980-ban megjelent Change Of Address című album címe is utal a kiadóváltásra), valamint csatlakozott hozzájuk Cliff Hall (szintetizátor) és az Alan Tarney távozása miatt megüresedett helyet Alan Jones vette át.

  Történet – IV. 1980-1990 [szerkesztés]

  Az 1980-as években háttérbe szorult a saját szerzeményű számok kiadása (egyedül az 1984-es kiadású Guardian Angel című albumon találkozhatunk nagyobb mennyiségű saját anyaggal), helyettük inkább az évtized nagyobb slágereinek feldolgozásai kerültek az együttes lemezeire. 1986-ban Hank Marvin Ausztráliába, Perth-be költözött, de rendszeresen visszajárt Angliába így az albumok kiadása és a Shadows tevékenysége folytatódhatott. 1988-ban Alan Jones szörnyű közúti balesetet szenvedett, ezért helyét Mark Griffiths vette át. A Shadows 1990. december 1-jén játszott utoljára együtt a színpadon a southamptoni Mayflower-ben, amikor Brian Bennett bejelentette hogy kilép a csapatból. Utolsó albumuk is 1990-ben jelent meg, címe Reflection volt, amelyből félmillió példány kelt el. Annak ellenére, hogy a Shadows feloszlott, Hank, Bruce és Brian továbbra is aktívak maradtak, külön utakon folytatták tovább. Brian az ITV és a BBC műsoraihoz írta a zenei betéteket, Bruce producerként dolgozott (többek között Cliff Richard-dal is) Hank pedig szóló karrierbe kezdett és 8 albumot adott ki.

  Történet – V. 2004-2005 [szerkesztés]

  2003. július 11-én Hank Marvin, Bruce Welch és Brian Bennett bejelentette hogy a Shadows újra összeáll egy utolsó turnéra. 2004-ben a csapat új, 2 CD-s albummal jelentkezett (Life Story), amely válogatás volt az összes eddigi slágereik közül, valamit egy új Jerry Lordan által írt számot is tartalmazott (Life Story). A turné 2004. április 30-án kezdődött Scareborough-ban a Futurist Theater-ben, és 2004. június 14-én ért véget Londonban a London Palladium-ban (a június ötödikei cardiffi koncertről DVD-t is kiadtak), ám a 2004-es turné mégsem az utolsó volt (tulajdonképpen az utolsó angliai turné),