Ünnepi puszis pacsis ország játékok..

Nincs annál szebb és várhatóan eredményesebb, mint ha összefog az ország apraja nagyja.

Sajnos, ilyen összefogásról sokszor beszélt unós és unitinglan ez a kis Hungaryás, akkor is, amikor a jelenleginél nagyobb volt, de néha ritkán fogott össze, akkor is csak pillanatokra. Összefogdosásról, persze, többször is volt benne szó, de azért összefogás és összefogdosás között van egy kicsit vagy is némi különbség, még ha esetleg utólag az utóbbit is összefogásnak tüntetik fel. Sok itt az Iá-s nosztalgiás. Ünnepeken kiváltképp mindig az összefogásról beszélnek a szónokok, még ha összefogdosást is értenek alatta, de ha nem ezt értenék, akkor sem az összefogásra gondolnak, hanem a számukra hasznos széthúzásra, amelynél mások kihúzzák a lutrit, de ők megnyerik. Utóbbi két dolog sem azonos.

Én szeretném elősegíteni az ország összefogását, mert azt a közszépet és közjót pártolom, ami talán lehetetlen. Kényszerűségből, mivel a közterén olyan szép és jó, ami lehetséges, ma momentán nem igen létezik.  Talán a fentiekből kiindulva, mint piacdemokráciás realitásokból, csak néhány ünnepi játékot szeretnék vagy tudok javasolni a szent cél érdekében, amelyek az egy ország, egy hit, egy zászló, egy jelvény,,, jegyében az ország összefogás illúzióját kelthetik, költhetik.

Íme, néhány ilyen játék a sok közül.

Egy. Nyitva van az aranykapu.

A közismert népi gyerekjáték,  mindenki játszhatja, de az aranykapu alatt csak bizonyos kivételezett személyek bújhatnak át, viszont a többiek is közben bújhatják az álláshirdetéseket, hogy álláshoz juthassanak, de nem jutnak, őket viszont aranykapuzás helyett fejre lehet állítani.

Kell még a játékhoz vaskapu is, ami ráesik a kisjövedelműekre, hogy ne legyen tolongás az aranykapunál.

A játék végén az egyenlőség és a demokráciás jegyében mindenki kap valamit, persze a gazdagok aranyat, a szegények újabb tapasztalatot, a fél szegények azt a jogos félelmet, hogy teljesen elszegényednek.

Kettő. Kockáz, lelkem, kelemen.

Ez egy teljesen új játék, igaz, hogy egyúttal nagyon régi. A játszók potom áron, ötszáz forintért vehetnek az ünnepi sátorokban fakockát. A kocka el van vetve. Vagy is Alea iacta est, mondást viszont a történelemből ingyen megszerezhetik, de előbb kockáztatniuk kell ingatlanukat, ha van még ilyen, ingóságaikat, meg egyebüket.

A kockáztatás során rendkívül fontos az optimista vidámság és a tudatlanságon alapuló hit az ország jövőjében.

A végén a Hatalom is elveti az országkockátját, miközben mindenki nézi, hogy kinek esik a fejére. A fejre esettek majd pedig tapsolnak, vagyis Hungaryásban majdnem mindenki nyer. 

Három. Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott.

Népi kártyajáték, azzal a tréfás gúnyolódással, hogy ami a Fekete Péter a kihúzónak jut.

Ám hogy többen jászt hassák. A kártyacsomag nagyobb, és benne nem egy Fekete Péter van, hanem több. Valamint a Fekete Pétert nem Fekete Péternek nevezik, hanem Veres Péternek, de nem teljesen azonos azzal a Veres Péterrel, akit egy bizonyos fehérlovas hajókormányzó úr csendőrszolgái egy bizonyos korban időnként veresre vertek írásaiért, a mai szolgái pedig azokat a veréseket igyekeznek letagadni, elhallgatni, sőt, a még nagyobb piacdemokráciás megtévesztés miatt, utat is elneveztek arról a megvert íróemberről.

Aki kihúzza a Fekete Pétert, vagyis Veres Pétert, az Hungáryában egyből kihúzzák a gyufát. Örülnek, ünnepelnek azok, akiknek kevés az eszük, rossz az ízlésük, és imádnak mocskolódni, vagyis sokan. 

Négy. Ég, a gyertya, ég.

Ez is a népi gyermekmondókát követi.

A játszogatók az ünnepen gyertyákat vásárolhatnak, azt meggyújthatják, a gyertya pedig éghet, amíg felvett hitelük esedékes részlete a körmükre nem ég, vagy nem ég a körmükre valami más.

Lehet, persze, hogy közben az ország is égeti magát ezzel meg azzal, de sem ezzel, sem azzal nem kell törődnie, azért van ünnep, hogy lazítsunk. 

Öt. Kint a bárány, bent a farkas.

A régi játék lényegében változatlan változata, némi új mellébeszélésekkel.

Kell hozzá egy karám, oda igyekeznek a bárányok, abban a téves hitben, hogy ott biztonságban lesznek a farkasoktól, ám a farkasok bent is vannak, meg kint is vannak, mindenütt.

A piacfarkasok felemelik a hús árát, ezt a bárányok úgy értékelik, hogy a farkasok a barátaik. Később a piacfarkasok felemelik a kenyér árát is, meg a legelők használati díját is.

A bárányok és birkák bámulnak, de még mindig nem értenek semmit.

Szól a fülsüketítő ország zene, az is hallgatni kényszerül, aki nem akarja.

Szónokfarkasok báránybőrben szónokolnak, hangjaikat, mint a mesében, megváltoztatják, szándékékukat igen, nem. Birka, bárány helyeslően béget. 

Az ország ünnep végén általános puszis pacsis. Nyuszi, az agár szájába táncol. 

Hungaryián Velence azt hiszi, hogy ő olasz.

Hungaryan mezőgazdaság azt hiszi, hogy ő de költséghatékony.

Ilyesfajta hiedelmek tovább terjednének, ha már nem terjedtek volna el előzőleg is.Az ünnepnek lassan vége felé.

Külföldi bábosok itt hagyják bábuikat. 

Belföldiek hagyják magukat megvesztegetni.

Királyt majd később koronáznak, de már felkészültek arra is. Van, aki már kikészült, kikészítették, de az is a felkészüléshez tartozik.Hungaryián szeszszabadságharc győzedelmeskedik. Nem engedünk a negyvennyolcból, de az a koronátlan negyvenkilences ország címer kell a fenének.