2019. december 3-án Ferenc névnap alkalmából  szeretettel köszöntök minden ismerősöm és barátom,

aki ma ünnepli névnapját .
Könőmben két nagyszerű emberről osztom meg gondolataim és olvashattok a mai napon történt kiemelkedőbb eseményekről...

(Szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia)

   1.)Az egyik legnagyobb misszionáriusra,

Ázsia apostolára

Xavéri Szent Ferencre,

december 3-án emlékezik az Egyház.

Mit is tudhatunk meg

élettörténete által?

-  2.)Pierre-Auguste Renoir

(Limoges, 1841. február 25.

– Cagnes-sur-Mer, 1919. december 3.)

francia

impresszionista festőművész 

pont 100 éve a mai napon hunyt el

78 éves korában.

Érdemes munkásságáról megemlékeznünk!

3) 1992-ben az ENSZ december 3-át

a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította.

1.)Xavéri Szent Ferenc, polgári nevén Francisco de Jassu y Javier -Javier vára, Navarrai Királyság,

ma Spanyolország.

(1506. április 7. – San-Csaog, Kanton mellett, Kína, 1552. december 3.).

Jezsuita szerzetesként

minden idők egyik legnagyobb keresztény misszionáriusa.

Kora egyik legbefolyásosabb

embere volt.

Párizsi tanulmányai alatt:

Fáber Szent Péterrel

és

Loyolai Szent Ignáccal

ismerkedett meg.

E találkozások döntően meghatározták élete alakulását.

Nem sokkal azt követően,

hogy Németországban színre lépett

Luther Márton,

a három barát

megalapította a Jézus Társaságát, ismertebb nevén a jezsuita rendet III. Pál pápa 1540-ben megadott jóváhagyásával.

Ferenc 1534. augusztus 15-én Ignáccal és öt társával szegénységi és tisztasági fogadalmat tett.

Azt is megfogadták, hogy elzarándokolnak a Szentföldre.

1536 telén indultak útnak.

Ferenc Velencében a Szentföldre induló hajóra várva betegeket ápolt egy kórházban.

Majd társaival arról értesültek,

hogy a törökök a Szentföldre vezető összes utat lezárták, így nem folytathatták útjukat.

1537. június 27-én szentelték őket pappá Velencében.

-Ferenc mint a rend egyik alapítója és Szent Ignác egyik legközelebbi munkatársa kezdetben

Bolognában és Rómában tevékenykedett,

majd 1541-ben elérkezettnek látta az időt, hogy a világ távolabbi tájaira is elvigye az evangéliumot.

Lisszabonból indult útnak apostoli nunciusként és a portugál patronátus papjaként.

Majd egy évig tartó utazás után

1542. május 6-án érkezett Indiába, ahol első jezsuita misszionáriusként a Jóreménység fokától egészen

a Kínáig terjedő területek

pápai legátusaként hirdette

Isten Igéjét.

(Kitérőm: Magyarországon ezidőben Buda ostroma

1542. szeptember 26. és október 9. között zajlott, mely az első visszafoglalási kísérlete volt Magyarország fővárosának a törököktől…

szerk. Olga Ottilia Szathmáry)

Alig tíz év missziós munka után

Xavéri Ferenc elnyerte

az „Ázsia apostola” nevet.

Méltán hívták így, ugyanis nemcsak Indiába jutott el, hanem Ceylonba, a Moluki-szigetekre, Japánba és számtalan helyre, ahol korábban egyáltalán nem járt misszionárius.

Mindenütt Krisztust hirdette, mindenütt ezrek tértek meg hatására.

Japánban ismerte föl, hogy a nyelv és a helyi szokások megtanulása után érhet el igazi eredményeket.

A kereszténység ma őt tartja az inkulturáció úttörőjének.

Az „inkulturáció” a hithirdetés olyan módja, amely az evangéliumot beépíti a helyi szokásokba és kultúrába! Szerintem ez a felismerése volt a legjelentősebb, hiszen nem „erőszakkal” hirdette Isten igéjét! Szerk. Olgi

Ferenc álma az volt, hogy bejusson Kínába.

Hiába keresett azonban vezetőt,

nem volt, aki bevitte volna őt,

Kína határának átlépése ugyanis halálbüntetéssel járt.

Az állandó utazás és munka, valamint a helyi klíma meggyengítették egészségét.

1552. december 3-án, negyvenhat éves korában halt meg

a Szancsán-szigeten, Kína partjainál.

Teste csodálatos módon – a szigeten uralkodó hőség és magas páratartalom ellenére is – épségben maradt.

Néhány hónappal később átvitték őt

az indiai Goába,

ahol a mai napig nyugszik. 

Rómában, a jezsuiták Il Gesù-templomában az egyik mellékoltár alatt található

Xavéri Szent Ferenc „kar-ereklyéje”.

Az az emberi kéz, amely egyes elbeszélések szerint

több mint tízezer embert keresztelt meg azokban a történelmi időkben!!!

2.)A XIX. században élt Pierre-Auguste Renoir, a francia festészet egyik legkiemelkedőbb alakja és életét a festészet iránti szenvedélyes elhivatottság jellemzi. 

Ars’poetikája:

„…A föld az istenek paradicsoma,

ezt akarom megfesteni…”

Festményein képes volt érzékeltetni a fény játékát, a boldogságot, a szenvedélyt és a felszabadultságot.

Pierre-Auguste Renoir

egyik leghíresebb alkotását 1876-ban festette, melynek címe

„Bál a Moulin de la Galette-ben”.

A Moulin de la Galette a Montmartre egyik kedvelt szórakozóhelye volt ebben az időben. A Montmartre azonban egészen más volt, mint manapság. Elsősorban kétkezi munkások és nagyon szerény körülmények között élő művészek laktak ebben a külvárosi negyedben. A nyári, hetenkénti táncos összejövetel a kerthelyiségben életük fénypontjai közé tartozott. Renoir e képén is a rá jellemző természetességgel ábrázolja az életöröm megnyilvánulásait. A képen szereplő személyek között Renoir megörökítette barátait, ismerőseit. A kép tipikus impresszionista technikával készült, megeleveníti a fények játékát a szórakozó társaság tagjain is.

Amennyiben kíváncsiak vagytok élettörténetére… az alábbi Url címen olvassatok utána: http://www.irodalmiradio.hu/femis/renoir/elete.html.

3.) A történelemben a mai napon sok kulturális esemény is történt:

-         1926 – A Király Színház bemutatja a Chopin című operettet;

-          1939 – Bemutatják Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics 6. Szimfóniáját.;

-          

4.) Az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította 1992-ben.

Figyelemfelhívásként,   a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira.

A világnap elődje az 1981-1992 között minden év szeptember 18-án tartott rokkantak napja volt.

A rokkant kifejezés ma már

politikailag inkorrektnek számít.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/December_3.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fogyat%C3%A9kos_emberek_vil%C3%A1gnapja;

https://hu.wikipedia.org/wiki/Xav%C3%A9ri_Szent_Ferenc

https://www.magyarkurir.hu/hirek/,

http://www.irodalmiradio.hu/femis/renoir/elete.html;

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pierre-Auguste_Renoir;

https://hu.wikipedia.org/wiki

Szerkesztette: Szathmáry Olga Ottilia