Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
BUDAKESZI KLUB vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
BUDAKESZI KLUB vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
BUDAKESZI KLUB vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a BUDAKESZI KLUB közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
BUDAKESZI KLUB vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Otthon voltam Budapesten, sírt és fájt lelkem,
Nem találtam fákat, helyette betonszörnyek
Emelkedtek a magasba, nem ismertem
Meg szülővárosom, oly kedvetlen lettem,
Hullottak szemeimből a könnyek!
Vigasztalhatatlan így a szív s az élet értelme
Minek az emlék, ha eltűntek a gyermekkori napok,
Mit neked! Hová sodort engem a lét ereje
Otthonom, szülém volt Budapest szépsége,
És most idegen vagyok!
Kiírtották a fákat, letiporták az emlék mezejét,
Ott, hol én voltam a gyermek s az örök szerelmek,
Kedvesek, szirénhajú, lepkeszárnyú édesek,
Dédelgették szívemet, adták nekem csókjaik erejét
Mind-mind kegyvesztettek!
Zokogok Budapest, lelkem siratja a múltad
Azt a csendes és zöldes fákat, égimeszelőket,
Levegőt adó és szemet törölgető virágos képed
Eltűnt, mintha nem is lett volna aranyad:
Ami felnevelt minket!
Az isteni gondviselés is elhagyott téged,
Ifjúkori képem sirat és imádkozik:
Legyenek újra fasorok, bimbózó-virágzó rétek,
Ne legyenek füstös-gázos emberi szennyezések,
Budapestem: lelkem vágyakozik!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A VÉGTELENSÉG FELÉ
TÉPELŐDÉS!
MAGAMRÓL
RÉG VOLT SZERELEM...