Szathmáry Olga Ottilia

Falak múltidéző jelenünkben

 

Múltammal én mit is kezdjek most?

Szorgos hangyaboly kiszolgáltatott,

védtelenül lábbal taposható bábuja.

Bábjátékosok élő-mozgó célpontja.

Emberi halmaz picinyke eleme.

Játékszere hatalmas gépezetnek.

Nem mennyből alászállt angyalok

agyrém szülte feszületére dobott.

Szörnyeteggé tett tehetetlen sodrásba

sodort, legbensőbb vágyaim kikacagta.

Harangszó hívó szavától csúfosan tiltott.

Isten is lelkemben csak titkosan lakozott.

Uram! Egyetlen szalmaszál, csak Te voltál!

Két kezem suttyomban ég felé emelhettem.

Nem hiába voltál lét Templomom menedéke.

Könnyeimtől éjszaka lehetett nedves párnám.

Torkom hányszor fuldokló-fojtón szorították…

Ellenkezni, ha merészeltem bilincs férfi kezek.

Ez volt az erőszaknak igaz győzelme felettem.

Tűrtem összeszorított foggal üvöltőn,

s némán.

No és szülni mertem?

Asszony lett az ítészem.

Kommunista falanszter jelenet megelevenedett.

Trágár szó szapult és pofon csattant arcomon.

A társ pedig csak nézte,

mint filmet a vásznon.

Megfizettem én szabadságom

minden percéért.

Belém maró fájdalommal

mit kezdjek most én?

Hihetném vége van már ezen

nyomorult kornak.

Ám a kór még itt leselkedik mindennapjainkban!

Hatalomra visszavágynak

a régi „jólét” harcosok.

Vélt koncért gyalázattal árulják el

most is hazánk.

Apáik rózsaszínű lavórjában csücsültek boldogan.

A „tejfölös fazékhoz” közel kerültek privatizáltak...

Uram-bátyám módra osztották

maguk között javainkat.

Játszva „szembekötősdit” szolgálják

alantas céljaikat.

Vállvetve dőlnek korrupciókba

és teszik minő dicsőn.

Fel is emlegetik, bármely ördöggel összeszövetkezőn.

Megrészegülten szószátyárok kántálják tovább a szót.

Bizakodván, hogy nekik is jut kicsi

az elvárt koncból.

Észre sem veszik, szolgák lettek kapzsiságuk porondján.

El is hiszik talán: ugyanannyiért eszik

a finom kolbászt?

Megépített védő kerítés-falakat sorban lebontanák nosza ezért

szajkóznak népünket tiporni vágyó

„Soros” liberális áleszmét.

Nyugaton hitték, annyira megfertőzött

minket a szocializmus szelleme,

hogy bármit megtehetnek:

mi vagyunk a bábjátékuk?

A háború perzselte, szerencsétlen sorsú hazájukból üldözötteket

szabadítottak Ránk,

akikre multinacionális hatalmak fenekednek.

Feneketlen bendőik által vezéreltetve mennyi térképet rajzoltak át!

Földanyánk elrejtett kincseit kirabolják és népét kiszipolyozzák.

Kíméletlen fanatikussá tett terroristák,

vallási álarc mögé bújva,

országokra való tekintet nélkül gyilkolják áldozataikat halomra.

Erőszakot tesznek Anyákon, Nőkön és gyaláznak gyermekeket.

Nem tanultatok még eleget Ti Apák múltunkból? Kiállt a jelen!

Édesanyák most cselekedjetek, ne engedjétek korán sírba Fiaitok.

Többé ne lehessenek cselszövések által kiszolgáltatott áldozatok!

Most még meg tehetitek! Én csak szót emelek múltamból tanulva.

Gyermekeink, Unokáink láthassanak sokáig fényes napsugarakat!

Budakeszi, 2017. szeptember 24.

Szathmáry Olga Ottilia