Ma senki nem tudja (a távozó kormányt is beleértve), hogy mekkora hiány marad folyó költségvetés mellett a következő kormányra. Egyfelől már kiderült, hogy a tervezett hiány minimálisan a duplája lesz, amit az IMF és az EU és kész elfogadni. Másrészt viszont a belső események jelzik a nem nyilvános, forráshiányos helyeket. Elsőre az adósságkezeléshez szükséges újabb hitelek felvétele jelzi a növekvő hiányt, vagy a kötvénykibocsátások (utoljára a kétmilliárd dolláros magyar kötvénykibocsátás). Az Államadósság Kezelő Központ Zrt. a Citigroupot és a Deutsche Bankot bízta meg a tízéves, amerikai dollárban jegyzett kötvény kibocsátásának megszervezésével (kibocsátási ára 99,86 százalék, szelvénye 6,25 százalék, hozamfelára az azonos futamidejű amerikai kincstárjegy felett 2,65 százalékpont lett az árazásban).

A sikeres kibocsátás és a „jó hitelfelvétel” ténye egyfelől hamis biztonságot kelt, illetve alapot ad egy pozitív propagandának, amennyiben Magyarország szuverén adósságát a három legnagyobb hitelminősítő - Standard & Poor's, Moody's Investors Service, Fitch Ratings - egyaránt a közepes befektetői sávban, de három különböző szinten tartja nyilván. Az S&P "BBB mínusz" osztályzatánál a Fitch egy fokozattal magasabb, "BBB", a Moody's még eggyel jobb, "Baa1" (a másik két cég metodikájában "BBB plusz"-nak megfelelő) besorolással listázza a magyar államadósságot. /1/ Erre fel Oszkó pénzügyminiszter a Financial Timesnak kijelentette: Magyarország már kizárólag a piacról is fedezni tudja külső finanszírozási igényeit, és nincs szüksége a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénzügyi támogatására.

Másfelől viszont Magyarországon tabutéma a magyar állam és társadalom halmozott forráshiányának tárgyalása. E téren a magyar tudáselit tudatlansága, elfojtott szakmai és etikai lelkiismerete áll annak hátterében, hogy a társadalmi újratermelést biztosító nagyrendszerek halmozott hiányát felvetni sem akarja. Csak kevesen utalnak arra, hogy a 10 milliós lakossággal számolva, az elmúlt 40-50 évet tekintve, a társadalmi újratermelést biztosító nagyrendszerek halmozott forráshiánya ma már mintegy 180.000 milliárd forint nagyságrendű, amelyben csak, a társadalombiztosítás hiánya meghaladja az 55.000 milliárd forintot.

És nem kell tudósnak, szakembernek lenni ahhoz, hogy valaki megállapítsa pusztán a költségvetés számaira nézve, hogy ebben az országban és társadalomban súlyos gondok lehetnek, ha a jövőt jelentő gyermekek támogatása helyett a nyugdíjasok támogatása van a prioritásrend elején. (És még ilyen elosztási rendszerben is szemmel látható a folyamatos leépülés!)

A „választási árdrágítás” tipikus jelensége az energiaárak alakítása. A baloldali rezsimek távozásakor mindig jelentős áremelési várakozások maradnak a rendszerben, amelyet azután a távozó kormányok rászabadítanak a következő (várhatóan jobboldali kormányra). A tőzsdei folyamatok alakulása önmagában is elég áremelési várakozást gerjeszt az olaj és dollár tengelyen, amelyet konjunkturális és választási spekulációs akciók tovább erősítenek. De ezeket is felülmúlja az a sajátos magyar helyzet, amelyben az energiatőzsde (itt és most áramtőzsde) bevezetése is áremeléssel (és nem a versenyárak alakításával járó szokásos árcsökkenéssel) indul.

A baloldali kormányzás bukott politikai és gazdasági rezsimjei (antinacionalista elhivatottságuk folytán) a szolgáltatók versenyeztetése helyett a saját belsőpiaci fogyasztóikat versenyeztetik az egyre növekedő energiaárak és az egyre szűkülő, majd most megszűnő szociális támogatások között. Mindezt azzal koronázzák meg, hogy nyoma sincs a belső piac védelmének, illetve a belsőpiaci források feltárásának. Az a következő kormány feladata lesz, hogy pl. a szlovákokkal megegyezve, haladéktalanul bevezesse a bősi áramot a magyar áramtőzsdére jelentősen alacsonyabb áron a már bejelentett áramáremelés ellensúlyozásaként.

Ez a magyarországi helyzet a baloldali pártsajtóban úgy jelenik meg, mint a Népszabadság felmérése, /2/ mely szerint „a magyarországi benzinárak nemzetközi viszonylatban és a térségben is kifejezetten magasnak számítanak, de az uniós átlagot nem érik el”. Itt a csalóka látszat az, hogy 2008 óta az árszint magasabbnak látszik a tőzsdei áraknál, és az EU statisztikáira hivatkozva lehet olyan számokat is készíteni, amelyek szerint Magyarország euróban számolt benzinárai tartósan alacsonyabbak, mint az EU-tagállamok átlaga. Persze, ehhez a magyarországi jövedelmeket és a vásárlóerőt nem szabad megpendíteni, mert akkor rögtön lebukik az ember.

A Népszabadság-statisztikus számításaiban gázolajnál Cipruson 250 forintért, Hollandiában 400 forintért lehetne tankolni, a benzinár az európai kínálatban 135 és 400 forint között szóródik, világviszonylatban 22 és 500 között.

 Magyarország világviszonylatban kifejezetten drága, 105 állam között a 15. legmagasabb benzinár itt van.

A mindenekelőtt belső, és a sokkal inkább elismert külső válság legsúlyosabb következménye a zsugorodás. Ez a foglalkoztatásban és a cégek megszűnésében folyamatos, nincs jele javulásnak.

A felszámolási eljárások száma harmadával, a végelszámolásoké felével nőtt 2009-ben az előző évihez képest, a csődeljárások száma hatszor lett több, 14.606 társaság ellen indult felszámolás. /3/ Budapesten indult a legtöbb felszámolási eljárás, az előző évi 2.984-hez képest tavaly 4.710 esetben kezdeményeztek eljárást a fizetőképtelen cégek ellen. Végelszámolásra került 9.890 cég, csaknem kétszer annyi, mint 2008-ban. Az összes végelszámolás több, mint fele, 5.578 a fővárosban volt.

A 2009-ben 44.152 bejegyzett új vállalkozásra 24.594 cégjegyzékből törölt cég jutott. Ugyanakkor, szakértők szerint – közhelyesen - a hazai gazdaság méretéhez képest így is túlzott a cégek csaknem félmilliós száma. Továbbá, szakértői tapasztalatok szerint az eljárások általában kiürült, iratok, vagyon és cégvezetők nélküli cégek ellen folynak. Vagyis a felszámolások és csődeljárások növekedése mögött elsősorban nem a válság, hanem jogszabályi változások állnak.

Ez azonban sokkal inkább azt jelezheti, hogy a magyarországi cégek ilyetén születése-megszűnése sokkal inkább az árnyékgazdaság jelenlétét mutatja, mintsem a gazdaság helyzetét, illetve azt, hogy a foglalkoztatás számai, vagy a termelési és forgalmi érték ismerete nélkül nem ítélhető meg helyesen, illetve pontosan a hazai helyzet.

*

1. Kétmilliárd dolláros magyar kötvénykibocsátás. 2010. 1. 27. 07:05. MTI, MTI Eco, vg.hu nyomán

2. Benzinárban az élvonalba tartozunk – Felmérés. 2010. 1. 25. 09:14. Népszabadság, vg.hu nyomán

3. Drasztikusan nőtt a megszűnt cégek száma. 2010. január 26. 15:11. MTI, fn.hu nyomán

4. 2010. 01. 27. 8:12:01. Kasnyik Márton. Csődhullám söpör végig az országon. napi.hu