Magányomban itthon egyedül.

Magányomban itthon egyedül csak rád gondolok,
Magányomban mi belülről talán elpusztít, felőröl
Magányomban csak most is rád gondolok.

Hiába az eltelt idő, a sok gondolat.
Azok a, napok melyek esztendőknek tűnnek.
A gyönyörű hangod mi most is a fülembe cseng,
és álmatlan éjszakákon a távoli szélbe képzelem.
A tudat, hogy nem vagy velem pusztít és roncsol,
a fájó seb mi szívemet száz féle képen tépi szét.

Magányomban itthon egyedül csak rád gondolok,
Magányomban mi belülről tönkretesz, és rombol
Magányomban csak rád gondolok most is kedvesem.

Majom a koldus és az oroszlán…

Szárazság volt, háborúk, értelmetlen viszályok pusztították a vidéket. Sok ember és állat lelkében gyúlt ki egy bizonyos gonosz láng az éhség és a tehetetlenség. 

Ekkor a majom úgy döntött, hogy koldulni fog. Szerzett magának egy lyukas köpönyeget, meg egy fityegő hálósipkát, felöltözött, és nekiállt kéregetni, meg makogni.

A koldusok eleinte azt hitték, hogy őket gúnyolja, ezért el akarták zavarni.

Szóbeli erőszak,

megfélemlítés,

elszigetelés,

mozgásszabadság korlátozása,

anyagi- testi erőszak,

szexuális erőszak 

tavaly 1148-an menekültek el ezek miatt otthonukból.

Van, akit eszméletlenre ver a férje, vagy folyamatosan megalázza, őket olyan házba menekítik, amelynek elérhetősége államtitok.

A társadalom azonban még mindig tabuként kezeli a családon belüli erőszakot, amelynek egyre több gyermek esik áldozatául.

A telefon megcsörren, egy hang azt mondja, szálljon fel a buszra, menjen öt megállót.

SEGÍTSÜK HOGY TÖRVÉNYALKOTÁS LEGYEN

VESSÜNK VÉGET

A BÁNTALMAZÁSOKNAK

LEGYEN

TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁS

A CSALÁDON BELÜLI

ERŐSZAK!

 Gyerekei előtt verte a férje Pálmát

"Anya, ugye nem haltál meg?"
 

ALÁÍRÁSGYÜJTÉS


Aláírásgyűjtésbe kezdett egy budapesti tanárnő annak érdekében, hogy Magyarországon is önálló büntetőjogi törvényi tényállása legyen a családon belüli erőszaknak.

 
Halász Pálma június ötödike óta gyűjti az aláírásokat annak érdekében, hogy az Országgyűlés napirendre tűzze a családon belüli erőszak kérdését.

Hát János meg a perzsa cicus..

Egyszer volt hol nem volt élt egyszer egy kedves, erős, daliás, szorgalmas legény. Akit úgy hívtak Nagyon Kitartó János. Szántott, vetett, ásott, kapált, halászott, vadászott, mindig azt csinálta, amit kellett.

Egyszer még tanítványa is akadt neki, egy titokzatos tekintetű, elegáns öltözetű úr. Megkérte Jánost, hogy oktassa ki a vadászat tudományára, és kap érte tíz csengő aranyat.

János igen megörült annak a sok pénznek, akkoriban nagyon sok pénznek számított.

Angyalszív

mely újra életre kel...

Késő délután Nap fénye szűrődik át a lombkoronán

Sötéthajú, barnaszemű fiú sétál a parkon át.

Lesi a fák leveleit, hallgatja szél

suttogását

Keresi, s reméli, megtalálja a világban a párját

Ahogy sétálgat, s feledi az élet búját, bánatát

Lehajol egy virághoz, s észreveszi

Őt, hosszú arany haját, mosolyát, keskeny derekát

Szemeiben a fényt, mosolyra húzódó gyönyörű ajkát

A lány, szép szemei a tisztaság és ártatlanság tükre

Nem halandó, isteni lény ő, vigyáz lelkünkre

Ahogy szárnyait bontja az földöntúli csoda

És nem érti, hogy ez az egyszerű lény, hogy kerül oda

Miért most, miért itt, miért ő, miért szép?

Az asszony szerelme, meg a bor íze..

Az asszony szerelme.
A bor íze.
Ez mire én vágyom,
Egyik sincs meg, csak volt.
Hagytam elveszni,
Tudom, kár volt.

Egymagam vagyok, s várok.
Hogy megtörténjen.
A csoda!
Most íztelen a bor,
Keserű a szerelem.
Pedig oly édes volt, míg ki nem tört.

Háború a fejemben,
Ott legbelül, ott.
Gyötrik egymást oly sok őrült kis gondolatok.
Szívemben forró tűz lobog,
Kioltani nem tudja más, csak te, ó szent Ámorom!
Bíztatott.

Erdélyem te szép világom.

Oly gyönyörű, ha álom visszafénylik,
felragyogtatóan várt tündérruhákat,
míg ölelkezik szépség és szomorúsága,
lélegző tája lüktető lelkünkbe láttat.

E medencét hegyek körbefonják.
Kéksége örül, fut át a végtelenbe.
Álomhitem, igen, a Messzeség volt,
maradt, látó, büszkén kíváncsi Messze.

Jó hallgatni a vizek ős zenéjét,
fákon, sziklákon csillogásuk áthat,
ős csend zene ez, mely egyszerre élet
és zenéje csendtitkú elmúlásnak.

Elég,ha csak felnézel.

Elég, ha csak felnézel a csillagokra,
máris ott ölelhetlek két karomban.
Szememben látod majd az egész világot,
együtt álmodunk sok, sok álmot.

Hiszen tudhatod, jól mindig tiéd leszek,
nem ragadhat el még a végzet sem.
Mert nincs és nem is lesz olyan hatalom,
mely gyönyörű lángjainkat eltiporja.

Kedveseim az egész álomvilág.

Kedveseim az álomvilág,
s az Élet, mi oly csodás,
nincsenek városkapuk,
nincs pénz, nincs áru,
nincs bitó, nincs hóhér,
s nem hull többé a vér..

Hol nem hervad a virág,
illatát bőségesen ontja,
nem lobban el a vágy,
örökké dobog a szív,
az ajkakról nem búcsúzik
a dallam s örökké táncra hív.

A haldoklónak nem int a kaszás,
csak hiszi, hogy a halál vár reá,
s nem rebben el a lélek többé,
bús szemét nem teszi vörössé
a könny, hol ismeretlen a közöny,
s az Élet itala nem méreg,
siratva megélt, eltékozolt élet.