Talán egy megszokott kis történetek, amik történek..

Képmutató.

A bölcselő és barátja egy kisvárosi kávéházban iszogatja feketéjét. A mellettük levő asztalnál hangos társaság szidalmazta ellenlábasát, Y.-et. Meg X-et, az a szégyentelen mindig annak a rendszernek hízeleg, amelyik hatalmon van. Az a képmutató mindig más képet mutat, érdekei szerint. Te ismered Y-on kérdezte a bölcselőt a barátja. Úgy tudom, hogy sokszor megfordultál ebben a városban. Valóban képmutató.

  Tölgyesrekoppantósy Dániel cicája.

Reményi Mehahem Győző

Egyszer volt hol nem volt Völgyrekopintos városba volt egy laktanya, ahonnan kijártak a tisztek meg a katonák presszóba meg ilyen hasonló helyekre.. Egy nagyon széplány a galambokat etettet az erkélyen, Villantóskardos Kelemen kapitány úr leánya, Klárika. Azt gondoljátok, hogy talán jószívűségből.  E téren eltértek a vélemények. A galambok szerint Klárika ezt jószívűségből cselekedte.

Ez az egyszerű…

Meg megszűnő szívverés…
Kezem hideg, remegése.
Ha szólítalak miért nem hallod meg ezt.
Semmi szín, semmi szag és Én sem semmi vagyok.

Mintha sosem léteznék.
A tudat, hogy tudattalan felemésztő.
Szemem veszté, fülem nem hallaná.
Hangjának, szavát.

A tehetetlenség öl és én halott vagyok.
Ezek az érzések hasítják mindenem,
Elhulló őszi levél, homályos alak, mire emlékszem.
Időtlen az idő, millió fényév.
Egyszer csak elvész.

Puszilinkós udvari költő élete.

Néha az költők csoportosítása igen egyszerű, mert csupán kétféle versművész van egy. közönséges, és kettő. udvari.  A közönséges alatt nem azt értem, hogy közönségesen viselkedik, hanem azt akár közönségesen viselkedik, akár nem, verseiből megélni nem tud, meghalni viszont, ha másból nincs jövedelme, igen nagyon.  Az udvari alatt nem azt értem, hogy az udvaron költ, hanem azt, hogy a királyi udvar költője. Ő megél a verseiből, igen jól, még ha esetleg igen rosszak is, tehetségre nincs szüksége, csak összeköttetésekre, hogy a királyi udvarba bekerüljön, és ott megalapíthassa a Csodaszép hazánkért versekkel kft-jét, vagyis Korlátolt Felelősségű Társasságot, ami nem nehéz, mert korlátoltak minden udvarban bőven akadnak.

Tisztelt klubb vezető, és tagtársak !

A Hunor Team hosszú külföldi fellépése után idehaza kívánna fellépni. Szeptember hónaptól megtudjuk oldani a zenei előadásokat !

A zenekarról bővebbet a Country Bluegrass Clubban tudhattok meg !

Én bízomabban, hogy idehaza is akkora fogadtatással fogunk találkozni, mint a nemzetközi zenei színpadokon.

Ehhez a kapcsolatfelvétel a profilomon is megtehető.

Tisztelettel !

Kovács Hunor.

Szerkesztő megjegyzése:

aki teheti és fellepési lehetőséget tud SZÁMUKRA SZERVEZNI, kérem keresse Kovács Hunort, a zenekar vezetőjét!

Mit jelenthet az a szó.

Ez az egész talán őrült egy képzelet,
vagy csak a választott a végzetem.

És mit jelent az a szó, hogy szerelem.
Talán csak játékborzongás a szívemen.

Vagy csak egy álom, melyet úgy kívánok,
mely teljesíthetetlen minden vágynak.

Vagy elvihet a poklok legmélyére,
és feláldozhatom minket a test örömére vátva.

Az idő meg a bölcselő gondolkodó.

Azt mondják a bölcselő olyan ember, aki folyton folyvást gondolkodik, mindenféle kisvilágról, nagyvilágról, szálló madárról, megreccsenő ágról, szárazföldek szárazságáról, tengerek nedvességéről, ezt azt tevő vagy meg nem tevő emberekről. Ilyen legényember volt Kerekenkikungattató János, jóval odébb a tejfölösszájúságtól, de még igen messze a hátgörbítő öregedéstől. Könyvét, amelyik azt a címet kapta, Van-e idő..

Egy másik nyarat szeretnék...

Egy másik nyarat szeretnék, égit kedvest,
mely felmutat, megforgat fényruhát,
örömet, nevet, lép elém glóriásan,
villantja múlttá tükrös bánatát.

Egy másik nyarat szeretnék, mely az őszbe,
szívembe bújva, tovább jön velem,
és újra ringat arany tánca, mézvarázslata
édes csodája, ha emlékezem..

Egy másik nyarat szeretnék, mely a télben
láthatatlanul mégis ott lehet,
gyertyákat ébreszt fel álomfenyőkön,
álomba űző el gondolkodtató könnycseppeket.

Szegény Tódor este, meg az iskola..

Egyszer volt hol nem volt, egyszer egy Szegény Tódor kis pénzéből csak úgy tudott megélni, hogy szinte egész évben öreg nagybátyjánál vendégeskedett, akinek háromezer hold földje, és kastélya, meg lószerszám készítőüzeme volt. No és tizenkét drága versenylova is. A vendégeskedés rendben is ment, de az már nem, hogy Tódor három versenylovat eltulajdonított, eladott, az értük kapott pénzt pedig elkártyázta. Utólag bocsánatot kért ugyan, a tükör előtt jól begyakorolt arccal, de nagybátyja kijelentette nem dobja ki a kastélyból, viszont a végrendeletében most már mindent az unokahúgára fog hagyni.